Az Egyesült Államok egyik legnagyobb Izrael-párti rendezvényét, az Izrael-csúcstalálkozót most törölték.
Nem az időjárás miatt.
Nem az engedélyek miatt.
Nem a politika miatt.
Hanem azért, mert a radikális, Hamász-párti csoportok dzsihadista fenyegetései miatt túl veszélyes lett volna megtartani – még a bűnüldöző szervek, köztük az FBI, a Texas Rangers és a helyi rendőrség teljes körű együttműködése mellett is.
Igen, ez Amerikában történt.
Igen, ez Texasban történt.
És igen, ha még mindig ragaszkodik ahhoz a képzelgéshez, hogy ennek semmi köze az iszlámhoz – ha még mindig olyan kifejezéseket ismételget, mint az „iszlamofóbia”, miközben radikalizálódott csoportok békés zsidó gyűléseket fenyegetnek –, akkor ön is a probléma része.
Ez nem a sokszínűségről szól.
Ez nem a toleranciáról szól.
Ez a túlélésről szól.
Értem én. Még mindig vannak emberek, akik hinni akarnak abban, ami az emberekben a legjobb. A befogadás, a multikulturalizmus és a vallásszabadság értékein nevelkedtek. Arra tanították őket, hogy minden ideológiát egyenlő tisztelettel kell kezelni. Úgy gondolják, hogy a dzsihadista fenyegetésekkel szembeni kiállás esetleg bigottá, iszlámgyűlölővé vagy – ami még rosszabb – rasszistává teszi önöket.
De itt van a hideg, kemény igazság:
Ön nem befogadó. Önt átverik.
Miközben önök a toleranciáról zengedeznek, a radikális iszlamisták nevetnek.
Miközben önök vallásközi villásreggeliket tartanak, ők az önök kulturális leváltását tervezik.
Miközben önök másoknak az nüanszokról tartanak előadást, ők hatalmi struktúrákat építenek, amelyek célja, hogy belülről szüntessék meg az önök szabadságát.
Nem kell elképzelni, mi történik, ha a nyugati társadalmak nem hajlandók szembeszállni a radikális iszlámmal.
Csak nézzenek körül.
London – egykor büszke nyugati főváros, amelyet most Izrael-ellenes felvonulások, a saríát hirdető papok és a félelemre alapozott hallgatás árasztanak el.
Párizs – belülről égetik fel, újra és újra, a francia értékeket nyíltan elutasító, radikalizálódott bevándorlók.
Amerikai városok – ahol a zsidó iskoláknak ma fegyveres őrökre van szükségük, a zsinagógák elrejtik felirataikat, és a békés összejöveteleket nem tartják meg a „Folyótól a tengerig” skandáló csoportok fenyegetései miatt.
Ez nem figyelmeztetés. Ez történik már most is, és napról napra rosszabb lesz.
Hadd kérdezzem meg a következőket:
Ha az amerikai zsidók már nem tudnak biztonságosan összegyűlni a texasi Dallasban egy békés, Izrael-barát rendezvényre…
Ha egy rendezvényt, amelyen izraeli Knesszet-tagok, volt amerikai tisztviselők, október 7. túlélői és zsidó veteránok vesznek részt, le kell mondani az amerikai iszlamista csoportok terrorfenyegetései miatt…
Pontosan kit próbálnak védeni az emberek azzal, hogy kerülgetik az igazságot?
Ez nem az iszlám mint vallás kérdése.
Itt a dzsihádista iszlámról van szó, egy politikai, felsőbbrendűséget hirdető és erőszakos ideológiáról, amely a nyugati országokban terjed, és amelyet túl sok ember hallgatása erősít.
A fenyegetések mögött álló csoportok nem rejtőzködnek. Nyíltan szerveződnek, legálisan gyűjtenek adományokat, egyetemi kampuszokon toboroznak, és minden olyan értéket a maguk javára fordítanak, amelyek kedvesek önöknek. Mindezt olyan ismert civilszervezetek keretében teszik, mint a CAIR és a Diákok a Palesztinai Igazságosságért.
És miközben ezt teszik, túl sokan még mindig megragadnak a kérdésnél, hogy vajon „iszlamofób”-e rámutatni a nyilvánvalóra?
Jöjjön egy szembesítés a valósággal:
A legveszélyesebb dolog, amit tehetünk, ha továbbra is úgy teszünk, mintha ez az „iszlamofóbiáról” szólna.
Mert amíg egyesek szorgalmasan óvják kevesek érzéseit, addig sokak jövőjét áldozzák fel, beleértve a saját gyermekeiket és unokáikat is.
Hogyan is függ össze mindez?
* Katar azért finanszíroz amerikai egyetemeket, hogy az amerikai gyerekek Közel-Keletről alkotott képét befolyásolja.
* Az Al Jazeera Izrael-ellenes, Nyugat-ellenes propagandát szór szét az amerikai médiahálózatokon belülről.
* Hamász-párti diákcsoportok terrorizálják a zsidó diákokat az egyetemeken – szinte büntetlenül.
* A politikusok még mindig azt állítják, hogy Irán „kezelhető”, és az olyan kommentátorok, mint Tucker Carlson, bagatellizálják egy olyan nukleáris rezsim fenyegetését, amely letörölné Izraelt – és Amerikát – a térképről.
És az eredmény?
Az amerikaiak egy generációja hiszi most azt, hogy a Hamász „szabadságharcosok” szervezete.
Az amerikai zsidó rendezvényeket a honos iszlám terrorfenyegetettség miatt leállítják.
És még mindig vannak emberek, akik attól félnek, hogy iszlamofóbnak nevezik őket?
Ez nem a gyűlöletről szól.
Hanem arról, hogy felismerjük a veszélyt, és legyen bátorságunk kimondani, mielőtt az egész nyugati társadalmat felemészti.
Izraelben ismerjük ezt a szörnyeteget. Szembesültünk vele.
Izraelben nem engedhetjük meg magunknak a nyugati téveszmék luxusát.
A mi asszonyainkat tömegesen megerőszakolták.
Kisgyerekeket temettünk el, akiket lemészároltak.
Olyan ellenség ellen vívunk háborút, amely iskolákban, kórházakban és otthonokban bújkál, miközben megtiltja az anyáknak és gyermekeiknek, hogy alagutakban rejtőzzenek, amelyeket inkább terrorra és túszaink fogva tartására használnak.
Láttuk, mi történik, ha a dzsihádista iszlámmal nem szállunk harcba szemtől szembe.
És október 7-e után elegünk van a színlelésből.
Elegünk van a mágikus gondolkodásból. Elegünk van a népirtó terroristákkal folytatott „békefolyamatokból”. És elegünk van a nyugati kioktatásokból a „mérsékletből”, miközben lemészárolják a családjainkat.
A túlélésért harcolunk – nem csak a zsidó nép, hanem a Föld minden szabad társadalma túléléséért.
Mert ne tévedjünk: a dzsihádista muszlimok Tel Avivot és New Yorkot akarják. Jeruzsálemet és Párizst.
Nem látnak határokat.
Ők civilizációk háborúját látják, hogy Allah nevében muszlim kalifátust hozzanak létre az egész világon.
És most éppen az önök földjén győznek, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Kanadában, az USA-ban és minden egyes nyugati demokráciában.
A még mindig Nyugaton élő zsidó polgártársaimnak – ezt nem félelemből mondom, hanem szeretetből és tisztánlátásból:
Gyertek haza! Most!
Nem azért, mert nemkívánatosak vagytok.
Nem azért, mert féltek.
Nem azért, mert a talaj kicsúszik a lábatok alól, és már nem vagytok biztonságban. Fizikailag sem. Politikai értelemben sem. Lelkileg sem.
Hanem azért, mert lehetőséged van hazajönni, a világ egyetlen zsidó országába.
Izrael nem tökéletes. Vannak még csatáink. De itt szuverének vagyunk. Itt egyek vagyunk a túlélésben. Itt a gyermekeink büszkén nőnek fel, hogy egy nap kiálljanak és fegyverrel védjenek meg minket, ha szükség van rá.
Izraelben felébredtünk – és nem fogunk visszaaludni. Itt itthon vagytok.
Ne várd meg, hogy a gyerekedet zsidósága miatt zaklassák.
Ne várd meg, hogy megtámadják a rabbidat.
Ne várd meg, amíg már nem érzed magadat biztonságban.
Gyere haza, mielőtt rájössz, hogy a Nyugat, amiben hittél, már nem létezik.
Ez a döntés pillanata.
Nem a baloldal és a jobboldal között.
Nem a kereszténység és az iszlám között.
Hanem a szabadság és a behódolás között.
Senki sem engedheti meg magának, hogy kívülállóként nézelődjön.
Senki sem engedheti meg magának, hogy „semleges” legyen.
Szemtől szemben a gonosszal a semlegesség cinkosság.
Van egy radikális ideológia, amely Nyugaton egyre terjed. Arra törekszik, hogy lerombolja a szabadságjogokat, amelyeket mindannyian természetesnek veszünk – a szólás, a vallás, az egyenlőség, a demokrácia szabadságát. És már most elhallgattat hangokat, meghiúsít rendezvényeket, és csatatérré változtat amerikai városokat.
A kérdés csak az: most emeled fel a szavad, vagy később hajtasz fejet?
Mert a történelem megmutatta: amikor a jó emberek a hallgatást választják, a gonosz sosem marad kicsi.
Ez nem a gyűlöletről szól. Hanem a valóságról. És minél tovább tagadják ezt az emberek, annál többet fog mindenki veszíteni.
Ébredjetek fel – mielőtt eltűnik a világ, amit szeretünk!
És zsidók, gyertek haza, most! Mert ez az otthonunk.
Am Jiszráél Hai!
Szabadság Hai!
A szerző
