
A 200 éve született Jókai Mór (nemes ásvay Jókay Móric) (1825–1904) író első házassága (Laborfalvy Rózával) is országos téma volt, de második házassága már inkább megosztó, botrányos pletykák és támadások eszközévé vált. A magyar szépirodalom és romantika legnagyobbja idős korára vált addigi családja, barátai, olvasói, pártja támadható célpontjává. De ki is volt Grósz Bella, a második feleség, aki ráadásul izraelita vallású volt.
Grósz Bella Nyírjákón látta meg a napvilágot 1879. július 4-én. Több helyen is helytelenül, általában a Somogy vármegyei Jákót jelölik meg születési helyéül, miközben a Nyírségben született. Nyírbaktán anyakönyvezték, de a születése helye egyértelműen Nyírjákó.
Itt már 1747-ben éltek zsidók. Volt zsinagóga, temető, iskola és mikve is itt. A népszámlálási adatok szerint 1870–1890 körüli években a 600 fős községben közel 100 főnyi ortodox izraelita élt. Grósz Bella édesapja Grósz Móric nyírjákói születésű gépész, míg édesanyja Flamm Éva debreceni születésű háztartásbeli volt. A család valójában Budapesthez kötődött, de Bella születésekor éppen a nyírségi községben laktak.
A lány Óbudán tanult kereskedelmi iskolában. Egyenes útja lehetett volna a korszak legnagyobb magyar textilipari-kereskedelmi cégébe, a Goldberger Sám. és F. Rt. üzemébe, de ő Rákosi Szidi színiiskoláját választotta. Már az 1898-as nyári színivizsgájáról is beszámolt a nyomtatott média. A méltatlanul elfeledett óbudai Kisfaludy Színház deszkáin játszotta el az első nagyobb szerepeket. Művésznevet vett fel, Nagy Bella néven vált ismertté. Az Elektra című színdarabban való alakítása lenyűgözte a korabeli sajtót: „…Nagy Bella alakításában itt is, ott is kiütötte magát a nagy művészi zseni önállósága, szubjektivitása. A telt ház gyönyörűséggel nézte a jövendő művésznőjének pompás, színes játékát és lelkesen, sokat tapsolt.” (Elektra a Kisfaludy-színházban. Magyar Hírlap, 1898. december 2., 9.) „A kisasszony – aki igen érdekes és nagyon megnyerő színpadi megjelenés – olyan talentumnak bizonyult, amely különös figyelemre érdemes. Az alakítása közvetlen, igaz és gazdag a művészi kifejezésekben. Igen nagy sikere volt, temérdek tapsot kapott és sokszor a lámpák elé hívták.” (Nagy Bella. Magyar Újság, 1898. december 3., 8.)
Jókai Mór figyelmét is felkelthették a cikkek és a pesti pletyka: Jászai Mari, Laborfalvy Róza után itt van egy újabb kitűnő színésznő. Az idős özvegy úriember módjára közelített Grósz Bellához hozzá írt leveleiben – szemben Bellával, aki rögtön „Kedves Móricom” megszólítással személyes volt vele. A flörtökből szerelem lett. Az elmagányosodott, a svábhegyi villájában remetéskedő író kamaszos szereleméhsége nyitott utat talált. A család döbbenten nézte kívülről az eseményeket.
A legvehemensebben Jókai fogadott lánya, Feszty Árpádné Jókai Róza (1861-1936) próbálta jó útra téríteni mostoháját. Jókai Róza egyébként Laborfalvy (Benke) Róza (1817-1886) és Lendvay Márton (1807-1858) színművészek házasságon kívül született gyermekének (Benke Róza, 1836-1861) a leánya volt. A bonyolult családi hátterű fogadott lány esett neki leginkább Jókainak. A férje, Feszty Árpád a svábhegyi villába hívta a korszak legjobb, nemzetközi hírű ideg- és elmegyógyász, orvos-pszichológus egyetemi tanárát, dr. Ranschburg Pált.
A méltatlanná váló családi perpatvarban Jókai még azt is megígérte, hogy nem veszi el Bellát. Végül ez mégis bekövetkezett. 1899. szeptember 16-án Budapesten, a Terézvárosban nemes ásvay Jókay Móric főrendházi tag és Grósz Bella színművésznő egybekeltek. Az egyik tanú nemes losonczi Dr. Bódy Tivadar Ede Ferenc (1868–1934) magyar királyi udvari tanácsos, budapesti tanácsvezető, későbbi székesfővárosi polgármester, a magyar országgyűlés felsőházának tagja volt.
A hazai közvélemény a friss házasok ellen fordult. Az antiszemitáknak sem kellett több. A mai napig komoly szakirodalma van, és számos újságcikk támadta Jókait, akit szerintük megbűvöltek, és ezért zsidó nőt vett el.
Az egykori Tisza-párti Jókait még a kormánypárti sajtó is támadta: „A polgárilag összeadott új pár az aktus után egyenesen kihajtatott a keletipályaudvarra, ott egy külön helyiségben megebédelt s aztán két órakor Bécsbe utazott, a honnan pár nap múlva Szicíliába megy. (…) Ez a hölgy Grósz Bella volt, így bővült ki váratlanul, szinte a Magyar Nábobba illő epizóddal Jókai Mór életrajza s a gimnáziumokban az irodalomtörténet tanárai ne késsenek előadni a diákoknak ezt a sok tekintetben végtelenül jellemző epizódot.” (Jókai Mór és Grósz Bella. Alkotmány, 1899. szeptember 17., 6.) Ettől függetlenül Bella a Vígszínházba szerződött. Amíg ő a rivaldafényben volt, addig Jókai megírta a címe alapján is klasszikussá vált Öregember nem vénember című művét. Jókai halála, 1904 után Bella visszavonult a „közélettől” és a nyilvánosságtól.
A Feszty-család még a két világháború között is pereskedett az öröksége és a szerzői jogi bevételek kapcsán. Jókayné Grósz Bella „törvényes öröksége” megmaradt.
A 25 évesen megözvegyült nő hű maradt az író emlékéhez és örökké gyászolta. Ezt később így összegezte egy lap: „Kérők hiába ostromolták, hiába akarták bárminő formában kicipelni a rivaldába, drága pénzt ígértek, ha megírja szerelme történetét. ….egyedül Jókai nevének és emlékének élt. Nem akart második Szendrey Júlia lenni, aki eldobja az özvegyi fátyolt és könnyedén elfeledi a költő nevét. Jókai Mórné maradt, anélkül, hogy ezzel a nagy névvel páváskodott volna.” (Haladás, 1947. február 27., 5.) Ő maga a második világháború elején a zsidótörvények elől Londonba emigrált. A szélsőjobboldali, nyilas sajtó természetesen újra célkeresztbe vette. 1942-ben életjáradékát megvonták, miután másokkal együtt a nyilasok képviselője, Maróthy Károly a parlament alsóházában ezeket a rágalmakat állította: „Jókai egy óbudai ortodox zsidó család rabságába került. Az özvegy Jókai műveinek jövedelméből nagy összegeket keresett…” Jókayné Grósz Bella 1947. január 30-án hunyt el Londonban.



A szerző
Végső István
történész, holokauszt-kutató
Sajnos abban az időben is már, de később még jobban problémát, nemtetszést váltott ki sok emberben a vegyesnek nevezett házasság, vagyis keresztény meg zsidó. Első olvasatomban az nem nyert, hogy művésznevén Nagy Bella. ami ugyanaz a név mint Grósz Bella. Vagyis Grósz = Nagy, és ez nem művésznév, hanem magyarra forditott németből. Később annak örültem az olvasás alapján, hogy megúszta a kivégző táborokba jutást. Én át tudom érezni, mennyi bántódása lehetett neki is meg Jókai Mórnak is emiatt a házasság miatt, mert az én szüleim is hasonló megvetéseknek voltak kitéve a vegyesházasság miatt. Szerencsére ma már nagyon kevesn ütköznek meg ilyen dolog miatt, persze most is hallani piszkos zsidó meg hasonló kiszólásokat, de talán gyülölet nélkül, csak úgy megszokásból…