Amit Izrael politikai cirkuszában tapasztalunk – ahol a volt IDF-tábornokok olyan kormányt támogatnak, amely az Izrael-ellenes arab politikai pártoktól függ, amelyek nem hajlandók elítélni a Hamászt, és amelyeket az izraeli törvények szerint ki kellene zárni a Kneszetből –, ahelyett, hogy a Likuddal, Smotricscsal és Ben-Gvirrel nemzeti egységkormányt alakítanának – az valójában nem a Netanjahu iránti gyűlöletről szól. Ez egy hatalmas, politikailag baloldali, zsidóellenes, ideológiai intézményi elit évtizedek óta tartó kampányának legújabb fejezete.
A gyűlölet valójában nem Benjamin Netanjahu ellen irányul.
Sokkal régebbi, mint Netanjahu, és sokkal mélyebb is.
Izrael radikális baloldalának egy apró, de hatalmas befolyással rendelkező rétege soha nem volt érdekelt a valódi egységben azokkal a zsidókkal, akik úgy vélik, hogy Izraelnek büszke, szuverén zsidó nemzetnek kell lennie, amely a Tórában, a történelemben és ősi hazánkban gyökerezik.
Netanjahu csupán a mai szimbóluma mindannak, amivel ők szemben állnak: a zsidó nemzeti identitásnak, a vallási hagyományoknak, a szuverenitásnak, valamint a nacionalista és vallásos közvélemény politikai erejének.
Évekkel ezelőtt a nacionalista vezetőt, Menachem Begint gyűlölték, amíg át nem vette a területi logikájukat, és át nem adta az egész Sínai-sivatagot Egyiptomnak.
Gyűlölték Ariel Saron nemzeti vezetőt is, amíg ki nem űzte a zsidókat Gázából, és 21 gyönyörű zsidó gázai közösséget át nem adott dzsihadista ellenségeinknek. Hirtelen a megvetett „szélsőséges” tábornok ünnepelt államférfivá vált.
Gyűlölték Jichak Samirt, mert nem volt hajlandó meghátrálni. Gyűlölték a zsidó nemzeti mozgalom politikai atyját, Ze’év Zsabotyinszkijt, akinek a zsidó erővel, szuverenitással és önvédelemmel kapcsolatos álláspontjai helyesek voltak.
A minta egyértelmű.
Egy jobboldali vezetőt illegitimnek, veszélyesnek és a társadalom elfogadható határain kívül állónak kezelnek, hacsak nem veszi át a politikai baloldal politikáját, amely a dzsihadista ellenségeinkkel való megalkuvást és Izrael zsidó államának gyengítését célozza. Ekkor szinte egyik napról a másikra tiszteletre méltóvá válik.
Tehát amikor a politikusok kijelentik, hogy Netanjahu veszélyt jelent a demokráciára, és hogy vele lehetetlen az egység, az embereknek meg kell érteniük, mit is mondanak valójában.
Netanjahu nem csupán saját magát képviseli. Több millió nemzeti érzelmű, hagyománytisztelő és vallásos zsidót képvisel, akik azt akarják, hogy Izrael vállalja zsidó identitását, és polgárai demokratikus döntései szerint kormányozzon.
Az ellene irányuló gyűlölet ezért egyúttal ezekre a választókra is irányul.
Ez a radikális kisebbség a választási erejénél jóval nagyobb befolyással rendelkezik. Évtizedek óta uralja a főáramú média nagy részét, az igazságszolgáltatási rendszert, a kulturális elitet és a nem választott kormányzati bürokráciát. Ezt a hatalmat arra használja, hogy a büszke zsidó nacionalizmust veszélyesnek állítsa be, miközben saját szekuláris, nyugati vízióját a demokrácia egyetlen legitim formájaként tünteti fel.
Ennek az ideológiai tábor számára a demokrácia egyre inkább azt jelenti, hogy minden politikai erőt felhatalmaznak, kivéve a zsidó többséget, amikor az a zsidó, nemzeti és vallási politikák mellett szavaz.
Ez magyarázza, miért akarnak olyan Izrael-ellenes arab pártokra támaszkodni, amelyek nem hajlandók elismerni Izraelt zsidó államként, és nem ítélik el egyértelműen a Hamászt terrorista szervezetként, miközben bojkottálják a jobboldali zsidó társaikat.
Inkább választják a politikai függőséget az Izrael megsemmisítésére törekvő pártoktól, mint az együttműködést azokkal a zsidó pártokkal, amelyek az izraeli zsidó választók többségét képviselik.
Ez nem egység.
Ez elvnek álcázott gyűlölet.
Ennek ellenére továbbra is rendkívül optimista vagyok.
Miért?
Mert annak ellenére, hogy évtizedek óta intézményi hatalommal rendelkeznek, a mélyebb küzdelmet elveszítik.
Az izraeli zsidó közvélemény egyre hagyományosabbá válik, egyre szorosabban kötődik identitásához, és egyre tudatosabbá válik történelmi küldetésünk iránt. A fiatal izraeliek ciceszt viselnek, tefillint tesznek fel, összegyűlnek a szelichot alkalmával, és hitükkel a szívükben vonulnak csatába. Október 7-e nem oltotta ki a zsidó szellemet. Éppen ellenkezőleg: még inkább felerősítette az ébredést.
Ezért tűnik a radikális baloldal egyre kétségbeesettebbnek. Érzi, hogy az ország a lába alatt változik.
Több évtizedes médiabefolyás, bírói aktivizmus és bürokratikus ellenőrzés után sem képes rávenni a zsidó többséget, hogy feladja identitását. Ezért politikai kiskapukat keres a többség megkerülésére, még ha ehhez olyan Izrael-ellenes arab pártokra is kell támaszkodnia, amelyek Izrael megsemmisítésére törekednek.
De a demográfia, a hit és a történelem éppen ellenkező irányba haladnak.
A büszke zsidó szellem fog győzedelmeskedni.
Éppen ezért van szükségünk arra, hogy a még külföldön élő, hívő és elkötelezett zsidók hazatérjenek és csatlakozzanak hozzánk. Ha azt szeretnétek, hogy Izrael a népek számára az a fény legyen, aminek lennie kell – a Tóra erkölcsi elveinek, a büszke zsidó szuverenitásnak és a dzsihadista gonoszsággal szembeni bátor kiállásnak a vezérelte –, akkor gyertek haza, és segítsetek nekünk felépíteni ezt az országot. Ez része a zsidóként ránk háruló küldetésünknek.
Minél több hívő zsidó tér haza, annál gyorsabban fog végbemenni Izrael átalakulása. Minél hamarabb megerősítjük a büszke zsidó többséget, annál kevesebb esélye lesz bármely radikális kisebbségnek arra, hogy a zsidó állammal ellenséges erőkkel szövetkezve politikai patthelyzetet teremtsen.
Ne ess kétségbe a mai címlapok miatt!
Ezek egy régi rendszer kétségbeesett reakciói, amely végignézi, ahogy a zsidó nemzet újra felfedezi önmagát.
Netanjahu nem fog örökké vezetni. Ez a küzdelem sokkal nagyobb, mint egy politikus.
Arról szól a küzdelem, hogy Izrael csupán egy újabb, zsidó céljától megfosztott nyugati demokráciává válik-e, vagy az az erős, erkölcsös és hűséges zsidó nemzet lesz-e, amelyet felépíteni hazatértünk.
Tudom, melyik jövő fog győzedelmeskedni.
Erősítsétek meg hiteteket! Gyertek haza, és segítsetek nekünk felépíteni!
Jövőnk rendkívül fényes.
Am Jiszráél Hai!!!
A szerző
Avi Abelow
Facebook author