Egyre több zsidó költözik nagyvárosokból az agglomerációba, Magyarországon is. Így a kérdés felmerülhet magyar zsidókban is: szabad-e autóba ülnöm, hogy sábátkor zsinagógába menjek?
Ezt a kérdést már 1933-ban is feltették az Egyesült Államokban. 1950-ben a konzervatív irányzat észak-amerikai Zsidó Jog és Normák Bizottsága (Committee on Jewish Law and Standards) két rabbinikus jogi állásfoglalást (responsumot) tett közzé. A többségi álláspont szerint az, aki messze lakik a zsinagógától, sábátkor autóval elmehet oda, majd haza is térhet, azzal a feltétellel, hogy útközben sehol nem áll meg. A kisebbségi álláspont szerint általánosságban tilos autóval zsinagógába menni sábátkor, kivéve a rendkívüli helyzeteket, amelyekben az egyénnek magának kell döntenie.
A többség hangsúlyozta: „Az általunk javasolt megoldást tehát nem szabad úgy tekinteni, mint a sábát megtartásának teljes és minden részletre kiterjedő rendjét, amely minden zsidóra, minden korban és minden helyen egyaránt érvényes. Éppen ellenkezőleg: javaslatunk célja, hogy választ adjon arra a sajátos helyzetre, amellyel szembesülünk…” Azt is hozzátették: „Meg kell érteni, hogy bölcsességük és saját közösségeik körülményeinek ismeretében az egyes rabbik úgy ítélhetik meg, hogy az itt javasolt könnyítésekre nincs szükség a kitűzött átfogó cél eléréséhez.”
Ez tehát az Egyesült Államokban, 1950-ben, az akkori körülményekre tekintettel meghozott engedékeny döntés volt. Abban az időben az amerikai zsidók többsége sábátkor is dolgozott, általában nem imádkozott, nem tudta önállóan, otthon elmondani az imákat, és nagy távolságra lakott a legközelebbi zsinagógától. Így a sábáti zsinagógai ima maradt számukra a sábát megtartásának egyetlen megmaradt eleme. Mindez David Golinkin konzervatív (maszorti) rabbi állásfoglalásából derül ki. (1)
Az ortodox zsidóság természetesen szigorúbb álláspontot képvisel, de még ezen az irányzaton belül is akadnak engedékenyebb vélemények. Az ortodox zsidók nem tartják elfogadhatónak az autó használatát a zsinagógába járás micvájának teljesítése érdekében. Az ortodox judaizmusban ugyanis – az emberi élet megmentését (פיקוח נפש) leszámítva – nem tekinthető halachikusan elfogadhatónak egy tilalom megszegése egy másik micva teljesítése érdekében. Ha valaki gyalog nem tud eljutni a zsinagógába, akkor inkább otthon imádkozzon.
Az ortodox irányzat különösen rossz szemmel nézi azokat, akik a zsinagógától gyalogos távolságon kívül vásárolnak vagy bérelnek lakást, majd arra hivatkoznak, hogy csak autóval tudnak eljutni az istentiszteletre. Ugyanígy kifogásolható, ha valaki ugyan gyalogosan is elérhetne egy zsinagógát, de inkább egy olyan közösséget választ, amelyhez csak autóval tud eljutni. Az ortodox rabbik kisebbsége ugyanakkor úgy vélte, hogy a Joma 85b-ben szereplő mondat – „Szegj meg egy sábátot azért, hogy még sok sábátot megtarthass!” – igazolhatja a sábáti autózást, ha azzal az asszimilációt lehet megelőzni. (2)
Jordan Helfman rabbi talán a leginkább idevágó véleményt fogalmazta meg, noha ő progresszív nézőpontból közelíti meg a kérdést. Így írt:
„Egyetértünk az olyan tanítók hagyományos értelmezésével, mint Obadiah De Bertinoro rabbi és Abraham Isaac Kook rabbi. A judaizmus nem a kirekesztésről szól – éppen ellenkezőleg, szinte minden tekintetben arra összpontosít, hogy a közösséghez tartozás valódi mechájá (életadó erő). A modern korban a közösségtől való elszigetelődés elkerülése akár azt is jelentheti, hogy autóval megyünk a zsinagógába, hogy részt vegyünk a sábáti istentiszteleten. Azok számára pedig, akik otthonukhoz kötöttek, betegek, szoronganak vagy távol vannak az otthonuktól, ez akár azt is jelentheti, hogy technológiai eszközökkel, élő közvetítésen keresztül kapcsolódnak be az istentiszteletbe.
Nagy bátorságra lehet szükség ahhoz, hogy valaki belépjen egy új közösségbe, különösen akkor, ha korábban elutasították, vagy egy barátságtalan rabbinikus tekintet fogadta, esetleg azt mondták neki, hogy az életvitele és a párkapcsolati döntései helytelenek. A Hillel International egyetemi világban tartott zsidó közösségépítő képzésein tanultam meg, hogy a jó élmények, például egy kellemes sábáti alkalom, további és mélyebb elköteleződéshez vezethetnek. Ezzel szemben egy közösségtag rosszalló pillantása gyorsan visszavetheti az embert, és elveheti a kedvét attól, hogy újra bekapcsolódjon a közösség életébe.” (3)
Források:
- https://responsafortoday.com/en/riding-to-the-synagogue-on-shabbat/
- https://www.sefaria.org/sheets/10274.39?lang=bi
- https://www.jewishnews.co.uk/leap-of-faith-please-drive-to-shul/