Az Ábrahám-megállapodások, Izrael és Kazahsztán – the Great Game 19. századi módra
Tegyünk rendet a hírek és a fogalmak között
- november 6-án a Jerusalem Post és sok más hírportál is közölte, hogy Kazahsztán hajlandó csatlakozni az Ábrahám-megállapodásokhoz Netanjahu, Trump és a Kasszim-Jomart Tokajev kazah elnök háromoldalú telefonbeszélgetését követően.
Ami idehaza nem hivatalos forrásból az alábbi módon lett tálalva: „Kazahsztán és Izrael tegnap Ábrahám-megállapodást kötöttek.”
Bocsánat, én nem akarok szemétkedni, sem kötözködni, de nem ez történt! Kazahszán deklarálta az Ábrahám-megállapodásokhoz való csatlakozási szándékát, ezzel jelezve a regionális diplomáciai normalizáció és a multilaterális biztonsági együttműködés iránti készségét. A folyamat azonban jelenleg a politikai szándéknyilatkozat és a hivatalos ratifikáció közötti fázisban van, mivel a véglegesített jogi dokumentumot még nem tették közzé a részes külügyminisztériumok.
De ha már itt tartunk, nézzük meg pontosan mit is jelentettek 2020-ban az Ábrahám-megállapodások? Miben lenne más a kazahszáni és izraeli egyezmény megkötése, és mi lehetett Trump stratégiai célja az üzenettel?
Az Ábrahám-megállapodások (Abraham Accords) politikai és diplomáciai keretrendszer, amely Izrael és olyan arab országok közötti kapcsolat normalizálására jött létre, amelyekkel eddig Jeruzsálemnek nem voltak diplomáciai kapcsolatai. A célja pedig az volt, hogy normalizálja Izrael és azon arab országok viszonyát, amelyek korábban nem ismerték el Izraelt, finoman szólva, diplomáciailag.
Továbbá a kölcsönös gazdasági, technológiai, turisztikai és biztonsági együttműködés előmozdítását szolgálta, amelyben a minden területen csúcstechnológiával rendelkező Izraelé volt a főszerep. Ehhez tartozott még a Közel-Kelet stabilitásának a növelése és az Irán elleni közös érdekek megerősítése is.
Kik írták alá?
Az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Marokkó, Szudán. Ezek az országok azóta teljes diplomáciai kapcsolatot építettek ki Izraellel, beleértve a nagykövetségek nyitását, gazdasági szerződések megkötését és a kulturális diplomácia élénkülését.
Maguk a megállapodások névadására is érdemes kitérni, hiszen Ábrahám a zsidók, keresztények és muszlimok közös ősapja. A név szimbolikus, az együttműködés és béke jelképe a három vallás és a közel-keleti régió között.
Miért lenne fontos mindez?
Ha a megállapodások több arab és muszlim országra is kiterjednének, az hosszú távú béke és stabilitás alapját teremthetné meg Izrael és szomszédai között. Ám ezt a folyamatot a jelenlegi izraeli-palesztin háború megakasztotta.
Miben tér el mindettől Kazahsztán?
Kazahszán és Izrael közel 33 éves közös diplomáciai múlttal rendelkezik. A két állam a Szovjetunió felbomlása után, 1992-ben vette fel egymással a diplomáciai kapcsolatokat. Azóta ezek a kapcsolatok folyamatosan fejlődtek főként gazdasági téren és a biotechnológia, a kiberbiztonság és a dróntechnológia együttműködés terén.
Kazahsztánban él egy kis zsidó közösség, amely történelmileg fontos, és az állam biztosítja a közösség jogait. Ez pozitív alapot biztosít a kétoldalú kapcsolatokhoz.
A fennálló diplomáciai kapcsolatokon túl az is különbség, hogy a kazahok szunnita muszlimok ugyan, de nem arabok, hanem türk eredetű közép-ázsiai népcsoport.
Mégis mi lehetett Trump célja a bejelentéssel?
Talán egy geopolitikai üzenet, egyfajta pozitív figyelemfelkeltés és a folyamat lendületének biztosítása, hogy az Ábrahám-egyezmények nyitottak további országok számára. Különösen Szaúd-Arábia számára. További üzenet arra, hogy az USA támogatja Izrael és Közép-Ázsia országainak közeledését. Ezzel kissé megnövelve a diplomáciai nyomást és ösztönzést a csatlakozásban bizonytalanoknak.
Továbbá az Ábrahám-egyezmények szellemét Közép-Ázsia felé tolva egyfajta ellenpólust képezhet Kínával és Oroszországgal szemben. A megállapodásokkal Amerika erősítheti saját pozícióját nem csak a Közel-Keleten, de Közép-Ázsiában is, miközben csökkentheti Oroszország és Kína befolyását.
Klasszikus 19. századi brit közép-ázsiai diplomáciai stratégia.
A szerző
Kornéli Bea
történész