Évekig sokan gúnnyal vagy elutasítással reagáltak, ha szóba került az Izraelben működő „mélyállam”. Összeesküvés-elméletnek, a jobboldali paranoia szüleményének nevezték.
De ismét tagadhatatlan bizonyítékot látunk: nem választott bürokratákat, akik biztonsági és igazságszolgáltatási intézményeink legmélyén dolgoznak, és aláássák a nép akaratát és választott kormányunk hatalmát.
A legújabb leleplezést csak megdöbbentőnek lehet nevezni.
Egy friss jelentés szerint a Sabak (izraeli belbiztonsági titkosszolgálat) magas rangú hírszerző tisztviselői hat hónapig illegálisan lehallgattak egy hírszerző tisztet, hogy kompromittáló információkat gyűjtsenek, majd megakadályozzák, hogy Netanjahu miniszterelnök David Zinit nevezze ki a Sabak hírszerzés új vezetőjévé!
Igen, jól olvasták: a saját hírszerző közösségünk tagjai állami megfigyelő eszközöket használtak fel: nem terroristák vagy külföldi fenyegetések ellen, hanem izraeli állampolgárok, egy hírszerző tiszt ellen, hogy szabotáljanak egy kormányzati kinevezést.
Amichai Chikli miniszter az X-en így foglalta össze a helyzetet:
„@avishaigrinzaig megdöbbentő leleplezése példátlanul súlyos eset, amely normális körülmények között hatalmas felháborodást váltott volna ki… Titkos lehallgatást alkalmaztak „A” ellen, hogy kémkedjenek utána, majd ezt az információt továbbították a Grunis Bizottságnak, hogy megakadályozzák Zini kinevezését… Pontosan így néz ki a valódi veszély a demokráciára és az egyéni szabadságra.”
Chiklinek teljesen igaza van. Ez nem csupán egy belső botrány, hanem a demokrácia válsága, amelyet a „demokráciáról” kiabálók idéznek elő, és amelyre túl kevés izraeli figyel.
Amikor hírszerzési eszközöket belpolitikai manipulációra használnak, amikor az állam őrzői a manipulátoraivá válnak, az maga a mélyállam működés közben.
És ez nem egy elszigetelt eset.
Épp ezen a héten egy bíró szabadon engedte azokat a személyeket, akiket azért tartóztattak le, mert tüzet gyújtottak a miniszterelnök jeruzsálemi rezidenciája körül, ami egyértelműen erőszakos, életeket veszélyeztetető cselekmény volt, és amelyet nem nehéz merényletkísérletnek tekinteni.
A bíró indoklása? „A helyzet megváltozott. A túszok hazatértek, és a háború véget ért.”
Ez komoly? Képzeljük el, ha ezek a baloldali agitátorok helyén jobboldali tüntetők lettek volna. Tényleg azt gondoljuk, hogy ma szabadon sétálnának? Természetesen nem.
Ez az a kétszínű igazságszolgáltatási rendszer, amelyre oly sokan figyelmeztettünk. Egy rendszer, amelyben a politikai baloldal védi a sajátjait, miközben bűnözőnek nyilvánítja a hazafiakat, a telepeseket és bárkit, aki a büszkén zsidó, jobboldali Izraelt meri támogatni.
Most lépjünk egy kicsit hátra, és koncentráljunk arra, hogy a politikai baloldal mélyállama hogyan manipulálta a szörnyű túszhelyzetet.
Két éven át a mélyállam, amelyet a politikai baloldal, a tüntetésvezetők, a beágyazott bürokraták, az aktivista bíróságok és a cinkos mainstream média vezérelt, eltérítette a túszkérdést, és politikai fegyverré alakította.
Aminek egységes nemzeti küldetésnek kellett volna lennie Izrael védelmében, a tartós győzelemért és a túszok kiszabadításáért, azt egy hatalmas összegekkel finanszírozott, érzelmeket manipuláló kampánnyá keretezték át, kizárólag a túszok bármi áron történő kiszabadítására összpontosítva.
Ez a manipuláció a túszok kiszabadítása érdekében eltorzította a közvéleményt, befolyásolta Netanjahu tárgyalócsoportját, és még a Trump-kormányt is arra késztette, hogy a túszok kiszabadításával a rövid távú optikát helyezze előtérbe a hosszú távú biztonság helyett – hogy elriassza dzsihádista muszlim ellenségeinket attól, hogy újra megtámadjanak minket.
Ennek eredményeként Izrael figyelmének középpontja október 7. megismétlődésének megakadályozásáról a törékeny béke illúziójának kergetésére helyeződött át, méghozzá a győzelem illúziójával, mivel az összes élő túsz végül kiszabadult, ami természetesen mindannyiunkat örömmel tölt el.
Mindezt a mélyállamnak ugyanazok a tisztviselői irányították, akik visszaéltek a hírszerző ügynökséggel, hogy meghiúsítsák Netanjahu jelöltjének kinevezését a hírszerző ügynökségbe, és kétszínű rendszerként élnek vissza a bíróságokkal, amelyben a politikai baloldalra más joguralom vonatkozik, mint a jobboldalra.
De van egy pozitív oldala is: a háború minden napjával egyre jobban leleplezik magukat. Az úgynevezett „mély”állam már nem olyan mély. Minél inkább pánikba esnek, annál inkább látja a közvélemény az igazságot. A maszk lekerül. Ami egykor suttogva hangzott el, most nyíltan látható.
Igen, ez egy lassú és fájdalmas folyamat, de zajlik. És ahogy a rothadás napfényre kerül, hatalma kezd elhalványulni.
Mindenkinek, aki kétségbeesést érez a korrupció és a képmutatás miatt: ne veszítsétek el a hiteteket! Bízzatok Hasemben. Bízzatok a folyamatban. Ez a leleplezés végre megtörténik, és ez jó!
Ez a politikai baloldali mélyállam 1977 óta irányítja Izraelt, mikor a Likud hatalomra került.
A mai Izrael ezeken a botrányokon keresztül tisztul, és végre kiderül az igazság.
Legyőzzük külső ellenségeinket, és legyőzzük belső ellenségeinket is!
A mélyállam napjai meg vannak számlálva, mert a fény mindig legyőzi a sötétséget!
Am Jiszráél Hai!!!
A szerző
