Ismét kiderül az igazság, amelyet túl sokan félnek hangosan kimondani: Izrael nem megválasztott jogi arisztokráciája, a mélyállam eltérítette háborús politikánkat, és az IDF szent katonái fizetik meg a végső árat.
Teljes győzelemmel fogjuk megnyerni ezt a háborút, de a legtöbb ember teljesen a sötétben tapogatózik a belső ellenzékkel kapcsolatban, amely megakadályozza, hogy igazán harcoljunk és megnyerjük ezt a háborút.
Korábban a mai napon Amit Halevi, a Likud képviselője a Knesszetből fedte fel a dermesztő igazságot: kérdésére válaszolva Bezalel Szmotrics pénzügyminiszter, a biztonsági kabinet tagja megerősítette, hogy Gali Baharav-Miara izraeli fő jogtanácsos és Jifat Tomer-Jerusalmi katonai jogtanácsos arra kényszerítik az IDF-et, hogy továbbra is szállítson üzemanyagot, élelmiszert és vizet az ellenség által ellenőrzött gázai területekre, még akkor is, amikor a civil lakosságnak már lehetőséget kapott a humanitárius zónákba való evakuálásra.
Szent katonáink szükségtelenül halnak meg a csatában, egy igazságos háborúban, mert a korrupt és erkölcstelen jogi rendszer által támogatott, meg nem választott jogászok előírták a Hamász utánpótlását!
„Megdöbbenve hallottam hivatalosan a pénzügyminisztertől, kérdésemre válaszolva, hogy Gali Baharav-Miara fő jogtanácsos és Jifat Tomer-Jerusalmi katonai jogtanácsos – akiknek véleményét az IDF vezérkari főnöke ismertette a kabinet ülésén – kötelezi az IDF-et, hogy továbbra is ellássa azokat a területeket, ahol a gázai ellenség továbbra is jelen van, annak ellenére, hogy a civil lakosságnak lehetőséget kapott az evakuálásra.”.
Ez nem csak megdöbbentő, hanem bűncselekmény.
„Ha valaki választ keresett volna arra, hogy miért kell katonáinknak ismételten bemenniük Dzsabalíja és Sudzsa’ijja aknáiba és sikátoraiba, ahelyett, hogy kívülről ostromzár alá vennék őket, az ezt a választ ma kapta meg a Knesszetben.”
„Katonáinkat olyan területekre küldjük, ahol üzemanyagot szállítunk az ellenségnek, lehetővé téve számukra, hogy működtessék a generátoraikat és az oxigénvezetékeiket, és febukkanjanak az aknáikból; ahol az általunk kiosztott étel és víz lehetővé teszi számukra, hogy ne kimerülten és éhesen, hanem jóllakottan és felfrissülve jöjjenek a csatába.”
Ez nem erkölcs, ez őrület. Ez nem humanizmus, ez árulás. Ez nem „zsidó értékek”, ez zsidóellenes önpusztítás, amelyet a mélyállam ügyvédi irodákban ülő, fekete taláros főpapjai kényszerítenek ki.
„A legfőbb és a katonai jogtanácsos ezen jogi döntései szégyenletesen fognak beíródni az IDF és Izrael történelmébe. Megsértik a katonáinkkal szembeni legalapvetőbb kötelességünket, sértik az emberi erkölcsöt, és még a nemzetközi jognak és szerződéseknek is ellentmondanak.”
És Halevinek igaza van, amikor a genfi egyezményekre hivatkozik, amelyeket a baloldal szeret fegyverként felhasználni ellenünk:
„A Genfi Egyezmény 23. cikke világosan kimondja, hogy nincs kötelezettség az egész terület ellátására, ha komoly okkal feltételezik, hogy a humanitárius segély eljut az ellenséghez. Azok a nemzetek, amelyek aláírták ezeket az egyezményeket, soha nem süllyedtek olyan mélyen az őrületbe, amibe mi itt eljutottunk. Ezeket az egyezményeket arra szánták, hogy a harc és győzelem elérésének módját előírják, nem pedig arra, hogyan kerüljék el a harcot és garantálják a vereséget.”
Sajnálatos módon ez újabb bizonyíték arra, hogy ezt a háborút Izrael jogi mélyállama hosszabbítja meg. Minden héttel, amikor ez tovább folytatódik, újabb zsidó fiúkat temetünk el, akiknek nem kellett volna meghalniuk. És a vér a jogi tanácsadók kezén szárad, akik arrogánsan úgy gondolják, hogy nekik és nem a választott kormánynak kell vezetniük a háborúnkat.
„Ennek a jogi és erkölcsi szégyennek véget kell vetni, és ennek felelőssége elsősorban a vezérkari főnököt, a védelmi minisztert, valamint a kabinet és a kormány minden egyes tagját terheli. A fő jogtanácsost és a katonai jogtanácsost nem azért választották meg, hogy Izrael biztonsági politikáját meghatározzák vagy a háborúját vezessék”.
Ami sok, az sok! Ideje abbahagyni a köntörfalazást az igazság körül:
Izrael igazságszolgáltatási rendszere az ellenségeink fegyverévé vált.
A fő jogtanácsos és a katonai jogtanácsos nem semleges jogi tanácsadók, hanem senki által nem megválasztott ideológusok, akik aláássák a győzelmi képességünket.
A mélyállam meghosszabbítja ezt a háborút, felbátorítja a Hamászt, és zsidó életeket áldoz fel a nemzetközi erényfitogtatás oltárán.
Itt az ideje, hogy valódi vezetés álljon a sarkára és azt mondja: nincs több üzemanyag a Hamásznak. Nincs több jogi béklyó. Nincs több zsidó vér a jogi jóváhagyásért.
Ez háború. Engedjük győzni a katonáinkat!
A szerző
