Szívszorító dolog történik Izraelben. És ha nem nevezzük meg, ha nem nézünk szembe vele, soha nem leszünk képesek igazán győzni – sem Gázában, sem a globális közvélemény előtt, sem nemzetünk lelkében.
Háborúban állunk. Nem csak katonai háborúban a gázai barbár dzsihadistákkal. Hanem egy belháborúban is.
A világ úgy látja, hogy a túlélésért harcolunk egy iszlamonáci ellenséggel szemben, amely október 7-én erőszakoskodott, gyújtogatott és embereket mészárol le délen. De miközben mi foggal-körömmel harcolunk azért, hogy hazahozzuk a mieinket és szétverjük a Hamászt, Izrael mélyállama, a bebetonozott politikai, jogi és biztonsági elitje egy másik háborút vív: egy háborút a győzelem megakadályozásáért.
Miért? Mert jobban félnek egy győztes, magabiztos, zsidó Izraeltől, amelyet a vallási jobboldal vezet, mint egy újabb október 7-től.
Gondolkozzunk el ezen.
Miközben Netanjahu megbuktatására törekszenek, inkább látnák Izraelt megsebesülve, erkölcsi alapjától megfosztva és nemzetközileg elszigetelődve, mint hogy erősnek, dacosnak és zsidónak lássák.
Ez nem spekuláció. Ez történik most.
A legújabb példák….
Jair Golan volt vezérkarifőnök-helyettes, most a szélsőbaloldali „Demokraták” párt vezetője. Golan felállt és kijelentette:
„Egy épeszű ország nem öl csecsemőket szórakozásból.”
Nem a Hamaszról beszélt – a szörnyetegekről, akik elrabolták és meggyilkolták a gyermekeinket.
Az IDF katonáit, testvéreinket, fiainkat, hőseinket vádolta háborús bűnökkel.
Mintha ez a vérvád nem lenne elég, Ehud Olmert volt miniszterelnök azt mondta a nemzetközi sajtónak, hogy Izrael gázai háborúja „nagyon közel áll a háborús bűncselekményhez”.
Hozzátette: „Ez cél nélküli háború… olyan háború, amelyben nincs esély arra, hogy bármit is elérjünk, ami megmentheti a túszok életét”.
Miközben fiaink harcolnak, miközben a családok a reménybe kapaszkodnak, korábbi magas rangú tisztviselők, a mieink, az ellenség narratíváját táplálják, abszolút vérvádakat, amelyek futótűzként terjednek a világban.
Ez nem csak szégyenletes. Ez veszélyes.
És mégis, ez egyáltalán nem tükrözi Izrael népét.
Mert miközben a mélyállam elitje bemocskolja katonáinkat, az IDF behívott tartalékosainak több mint 100%-a válaszolt a hívásra, hogy szolgáljon, sokan közülük október óta negyedszer, sőt ötödször is.
A társadalom minden rétegéből jöttek, vallásosak és világiak, jobb- és baloldaliak. Ez a fajta egység a legtöbb országban nem létezik, de itt igen. És ez a bizonyíték arra, hogy az emberek nem olyanokkal vannak, mint Jair Golan vagy Ehud Olmert. Az emberek az IDF-fel vannak. Az emberek Izraellel vannak.
Ez nem csak politikai választóvonal. Ez erkölcsi választóvonal.
És tükröz valamit, amit Amerikában láttunk.
Ahogy az amerikai mélyállam, az FBI-tól kezdve a hírszerző ügynökségeken át a médiáig és a jogrendszerig, hajlandó volt szétszaggatni Amerikát, hogy megakadályozza Donald Trump visszatérését a hatalomba, úgy Izrael mélyállama most magának Izraelnek is hajlandó kárt okozni, hogy megakadályozza a Netanjahu, a jobboldal és a vallásosok által kivívott győzelmet a háború után.
Jobban félnek egy erős Izraeltől, mint a Hamásztól.
Jobban félnek a zsidó identitástól, mint a dzsihádtól.
Ezért aknáznak alá minket még egy egzisztenciális háború alatt is, vérvádakkal etetik a világot, demoralizálják katonáinkat, és szabotálják legitimitásunkat.
Inkább adnának propagandagyőzelmeket ellenségeinknek, mint hogy Izrael népének megengedjék, hogy a hagyományokban, az erőben és az igazságban gyökerező biztonságos jövőt válasszon.
Nem számít, hogy mennyit dolgozunk az Izrael-ellenes hazugságok elleni harcban szerte a világon. Amikor a saját korábbi vezetőink a Hamász érveit visszhangozzák, a kár hatalmas.
A lényegre kell koncentrálnunk. Nemcsak azt kell elmondanunk a világnak, hogy mi a Hamász, hanem azt is, hogy Izraelben kik segítik őket az „erkölcsi kritikának” álcázott árulással.
Mert végső soron nem Golan vagy Olmert képviseli Izraelt.
Hanem az a katona, akit ötödszörre hívnak be – és mégis bevonul.
Az anya, aki imádkozik, a farmer, aki önkéntesnek jelentkezik, az emberek, akik mindennek ellenére hisznek ebben az országban.
Ők jelentik Izraelt.
És ezt semmilyen mélyállam – legyen az bármilyen hangos vagy erős – nem fogja megtörni.
Ezt a fájdalmas valóságot kell belsővé tennünk ahhoz, hogy igazán megértsük Netanjahu miniszterelnök döntéseit ebben a háborúban.
Nemcsak a Hamasz ellen harcol, hanem egy ellenséges belső rendszerben is lavíroz, amely aktívan dolgozik azon, hogy minden lépésnél elgáncsolja.
A legfelsőbb bírósági beavatkozásoktól kezdve a védelmi felső vezetés kiszivárogtatásain át az ördögi médiakampányokig és a politikai felforgatásig Netanjahu az első nap óta nyolcfrontos háborút folytat: hetet a minket körülvevő iszlamonáci fenyegetések ellen, egy másikat pedig a vezetésétől és a mögötte álló népi támogatástól rettegő mélyállam ellen.
Minden késlekedést, minden kompromisszumot, minden óvatosnak tűnő lépést ezen a szemüvegen keresztül kell vizsgálni.
Egy háborúban álló nemzetet vezet, miközben olyan hatalmas erők veszik körül, amelyek inkább őt látnák bukni, mint Izraelt győzni.
És mégis, mindezek ellenére győzni fogunk.
Nem csak túlélni fogunk, nem csak tartani fogjuk állásainkat, hanem teljes győzelmet fogunk aratni!
Mert Izrael ereje nem a politikusoktól, a médiaelittől vagy a külföldi jóváhagyástól ered. Hanem az emberekből, a katonáinkból, akik újra és újra felkelnek a hívásra, a családokból, akik nem hajlandók megtörni, a volt túszoktól és a baloldali izraeliektől, akik október 7. után jobban kötődnek zsidó identitásukhoz, és az ügyünk igazságosságába vetett mély, rendíthetetlen hitből.
Már korábban is szembeszálltunk külső ellenségekkel és belső árulókkal. Ezúttal sem lesz másként!
I-ten segítségével és egy egységes nemzet elszántságával legyőzzük ellenségeinket, leleplezzük a hazugokat, és erősebbek, büszkébbek és elszántabbak leszünk, mint valaha.
Am Jiszráél Chai!
A szerző
