„Im eskach Jerusalajim, tiskach jemini.” „Ha elfeledlek, Jeruzsálem, száradjon le a jobbom!” Ez a versrészlet a Zsoltárok könyve 137:5-ből származik. A teljes szakasz a babiloni fogság idején íródott, és a zsidó nép Jeruzsálem iránti örök vágyódását és hűségét fejezi ki a száműzetésben.
Minden évben, amikor eljön Jom Jerusalájim, valami különös érzés kerít hatalmába. Nem a hivatalos ceremóniák, nem a zászlók, hanem valami mélyebb. Valami, amit nem is lehet teljesen megfogalmazni – csak érezni. Kevesen emlékeznek rá személyesen, de mindannyian ismerjük a képeket: izraeli ejtőernyős katonák a Siratófalnál, sokan könnyes szemmel, megrendülve. Ez nem egy győztes háború utáni „póz” volt, hanem valami beteljesülése. Kétezer év imája és vágyakozása: „L’sana haba’ah b’Jerusalajim” – „Jövőre Jeruzsálemben.” Jeruzsálemet Dávid király királyságának fővárosaként alapították, és több mint 3000 éve a zsidó nép szíve.
Az ókorban választották Izrael fővárosának, de azóta a történelem egyik legtöbbet ostromolt városa lett: 52-szer támadták meg, 23-szor ostromolták meg, 39-szer fosztották ki, háromszor rombolták le és építették újjá, 44-szer foglalták el és foglalták vissza. És mégis, 3000 évvel később Jeruzsálem még mindig áll. Élő, összetett, szent, és még mindig Izrael fővárosa.
Jeruzsálem emlékeztessen minket arra, honnan jöttünk, és ösztönözzön minket arra, hogy lelki szemeink előtt megjelenjen, hová mehetünk. Kövei ne csak a küzdelemről, hanem az ellenállóképességről, a kultúráról és a hozzá fűződő kötelékről is meséljenek.
- június 7., a hatnapos háború harmadik napja. A jordániai haderők kiszorítása után az izraeli hadsereg elfoglalta az Óvárost. Ez volt az a pillanat, amikor – először 1948 óta – zsidók ismét megérinthették a Siratófalat, és több mint 1900 év után felmehettek a Templomhegyre. Jeruzsálem újraegyesítése nem csupán katonai diadal volt. Ez volt az a pillanat, amikor a zsidó nép ismét szabadon beléphetett a saját történelmének és spiritualitásának epicentrumába. Az izraeliek fiatalabb generációi már egy olyan Jeruzsálemben nőhettek fel, amely egyesített, és lüktet az élettől. Egy város, ahol a régi és az új egymás mellett él: startup irodák a Mahane Jehuda piac közelében, fiatalok kávéznak a Jaffa úton, miközben néhány utcával arrébb ortodox családok sétálnak, keresztény templomharangok és imámok hívása hallatszik a Templomhegy felől.
Jeruzsálem napja nem csak a zászlós menet és éneklés – bár az is különleges élmény. Ez a nap emlékeztet minket arra, hogy a város, amelyért elődeink évszázadokon át imádkoztak, most a miénk. Hogy felelősségünk van iránta. Szimbólumként, és élhető városként. Számunkra ez a nap azt jelenti: visszatértünk, és itt is maradunk.
Legyen ez a jelentéssel teli város olyan hely, ahol emlékeznek a történelemre, a különbségeket tiszteletben tartják, és a jövőt gondosan építik.
Járjunk nyitott szemmel és nyitott szívvel az utcáin, tisztelve a múltat, és felelősséget vállalva azért, ami ezután következik.
Ezen a napon ünnepeljük a visszatérést, elkötelezzük magunkat a jelenlét és a remény mellett.
A szerző
