A mi civilizációnk két oszlopra épül.
Az egyik az egyén.
Hogy miért az egyén?
Mert az Isten az egyént és nem a kollektívát teremtette meg a saját képmására.
A másik ilyen oszlop az ártatlanság, illetve a bűnösség dichotómiája.
A velünk szemben álló törzsi társadalmak két oszlopra épülnek.
Az egyik a törzs (a kollektíva).
Hogy miért a törzs?
Mert a sivatag zord világában az egyén nem képes túlélni, ha nem olvad bele egy törzsi kollektívába.
A másik ilyen oszlop a becsület és a szégyen dichotómiája.
A diplomáciánk és a hadviselésünk azért annyira sikertelen ezekkel a törzsi társadalmakkal, konkrétan az ellenünk hadat viselő terroristákkal szemben, mert mi egy olyan morális nyelvet beszélünk, amit ők nem értenek.
Ezért nem vagyunk képesek „morális rendre” tanítani őket, függetlenül attól, hogy mennyi fejlett haditechnikát vágunk hozzájuk.
Tévednek, akik azt állítják, hogy a „tanulási folyamat” minősége a háború alatt generált özvegyek számával áll egyenes arányban. Mivel ezekben a törzsi társadalmakban az egyénnek semmilyen értéke és jelentősége nincs, az egyén elvesztése sem kardinális veszteség a számukra.
A tanulási folyamatnak és az okozott veszteségnek a kollektívát kell érintenie ahhoz, hogy hatékony legyen.
Ilyen kollektív veszteség a terület részleges vagy teljes elvesztése vagy a részleges, illetve teljes száműzetés.
A hatásmechanizmus nem a fizikai kár, hanem a becsület–szégyen kassza kiürítése. A törzsi társadalmakban, akinek nincs földje és nincs otthona, annak becsülete sincs.
Mivel ez az, ami fáj nekik, ezt kell célba venni, és nem további krajcáros „mártírokat” gyártani a terroristákból.
Hogy ezt hogyan lehet beilleszteni a nyugati jogfilozófia kereteibe vagy a modern hadijogba, azt a jogtudorok dolga megoldani.
Szabad polgárokként, részvényesekként a mi feladatunk az, hogy kiköveteljük, hogy a nagybetűvel írt Állam eleget tegyen a társadalmi szerződésben vállalt legalapvetőbb kötelezettségének, és nyújtson védelmet – nemcsak a puszta életünknek, hanem az életformánknak, a hagyományainknak és a vallásunknak is.
A két civilizáció közötti lövészárok már nem Európa peremén, hanem a nyugat-európai nagyvárosok peremkerületein húzódik.
A szerző
