Uri Pilichowski rabbi Facebook-bejegyzésének fordítása
A tegnap este Charlie Kirk búcsúztatásán özvegye, Erika nyilvánosan megbocsátott férje gyilkosának, mondván, hogy a keresztény tanításokat követi. A Tóra törvényei is ugyanilyen megbocsátást írnának elő?
Szeptember 10-én Charlie Kirk konzervatív aktivistát és a Turning Point USA alapítóját mesterlövész lelőtte egy az utahi Oremben található Utah Valley Egyetemen rendezett vita alatt. Tyler Robinson, egy volt diák, aki transznemű szobatársával volt kapcsolatban, SMS-ben bevallotta: „Elegem lett a gyűlöletéből.” Minősített emberöléseel vádolják, és halálbüntetés vár rá.
Vasárnap 90 000 ember gyűlt össze Glendale-ben, Arizonában, hogy megemlékezzen Charlie Kirk-ről. Férje halála után Erika Kirköt nevezték ki a Turning Point új vezérigazgatójának. A temetésen tartott beszédében megfogadta, hogy „a férjem által képviselt ügy tovább fog élni”.
Charlie előtt tisztelegve Erika Kirk kijelentette: „Megtiszteltetés számomra, hogy a Turning Point USA új vezérigazgatójaként vezethetem a szervezetet. Ez a szerep nagy felelősséggel jár. Charlie-val közös víziónk volt” – mondta. „Ami őt hajtotta, az hajt engem is, és az ő célja most az enyém is.” Megbocsátását nyilvánította ki a férje meggyilkolásával vádolt személy iránt is.
Erika Kirk így fogalmazott: „A férjem, Charlie. Fiatal férfiak életét akarta megmenteni, pont olyanokét, mint aki elvette az életét. Azt a fiatal férfit. Az a fiatal férfit a kereszten, Megváltónk azt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Az a fiatalember. Megbocsátok neki. Megbocsátok neki, mert Krisztus is így tett volna. Charlie is így tett volna. A gyűlöletre nem gyűlölet a válasz. Az evangéliumból tudjuk, hogy a válasz a szeretet, és mindig a szeretet. Szeressük ellenségeinket és azokat, akik üldöznek minket.
Kirk úgy tűnik, hogy visszhangozza a keresztény teológiát, amely abszolút és feltétel nélküli megbocsátást követel mindenki iránt, függetlenül gonosz cselekedeteitől. Ahogy C. S. Lewis tanította: „Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy megbocsájtjuk a megbocsáthatatlant, mert Isten megbocsátotta, ami benned a megbocsáthatatlan.”
A Tóra ugyanúgy közelíti meg a megbocsátást a gonosz emberek iránt, mint a kereszténység?
Isten két parancsolatot írt a Tórába, amelyek alapját képezik minden, ezzel a témával kapcsolatos vitának: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat (Leviticus 19:18) és „Ne gyűlöld testvéredet a szívedben.” (Leviticus 19:17) Maimonidész ezeket a parancsokat így fogalmazta meg: „Mindenkinek parancsba adatik, hogy szeresse Izrael minden egyes tagját, mint önmagát. Ezért az embernek dicsérnie kell [másokat, és ugyanúgy kell törődnie mások pénzével, ahogyan a sajátjával törődik, és a hogyan a saját becsületét keresi.” (Misné Tóra, Deosz törvénykönyve 6:3)
A Széfer Hachinuch idézi a Talmud kommentárját (Arakhin 16b) a gyűlöletet tiltó versről: „A vers a szívben lévő gyűlöletről szól. De amikor valaki gyűlöletet tanúsít, és a gyűlölet tárgya tudatában van annak, hogy gyűlölt ellenségnek tekintik, akkor a gyűlöletet tiltó parancsolatot nem szegi meg. Azonban megsérti a „Ne állj bosszút és ne tarts haragot” parancsot. Ugyanígy megsérti a pozitív parancsot is, amely szerint „szeressétek felebarátotokat, mint önmagatokat” (Leviticus 19:18). A szívben rejlő gyűlölet rosszabb, mint minden kijnyilvánított gyűlölet, és a Tóra különösen erre figyelmeztet.
Maimonidész annak a fontosságáról írt, hogy megbocsássunk a nekünk sérelmet okozóknak: „Tilos az embernek kegyetlennek lenni és elutasítani a kiengesztelődést. Inkább könnyen megnyugodónak és a feldühödésben lassúnak kell lenni. Amikor az, aki sérelmet okozott, bocsánatot kér, teljes szívből és jóindulatúan kell megbocsátania neki. Még akkor is, ha az a személy bántotta és súlyos sérelmet okozott neki, nem szabad bosszút állnia vagy haragot tartania.
Ez Izrael magjának és egyenes szellemének útja.” (Maimonidész, Misné Tóra, A bűnbánat törvényei 2:10)
A Széfer Hachinuch azt írja, hogy a judaizmus gyűlölethez való hozzáállása erősen eltér a kereszténységétől: „Nincs tiltva a gonosztevők gyűlölete, hanem inkább (az a) parancsolat, hogy gyűlöljük őket, miután sokszor megdorgáltuk őket bűneik miatt, és nem akarnak megtérni, amint azt a Zsoltárok 139:21 írja: „Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.” (Széfer Hachinuch Micva 238)
Maimonidész hozzáállása az országban élő ellenségekhez is erősen eltér a kereszténységétől: „Van egy parancsolat, hogy megsemmisítsük a hét nemzetet, akik Erecz Jiszraelben laktak, ahogy meg van írva: »Teljesen megsemmisítsétek őket.« (Mózes 5. könyve 20:17) Aki véletlenül találkozik a hét nemzet egyik tagjával, és nem öli meg, az megszegi a parancsolatot, ahogy meg van írva: »ne hagyj életben egy lelket sem.« (Mózes 5. könyve 20:16) Hasonlóképpen, parancsolat van Amálek emlékének megsemmisítésére, ahogyan meg van írva: „Töröld el Amálek emlékét!” (Mózes 5. könyve 25:19) Parancsolat az is, hogy folyamatosan emlékezzünk gonosz tetteikre és Izrael elleni támadásukra, hogy felkeltse bennünk irántuk érzett gyűlöletünket, ahogyan meg van írva: „Emlékezz, mit tett veled Amalék!” A szóbeli hagyomány tanítja: … Emlékezz – a száddal; …Ne felejts – a szívedben.” Tilos elfelejteni irántuk érzett gyűlöletünket és ellenséges érzésünket.” (Maimonidész, Misné Tóra, A háborúk és királyok törvényei 5:4-5)
Jonathan Sacks rabbi a megbocsátásról írt, és szavai segítenek megérteni a Tóra megbocsátással kapcsolatos álláspontját: „Néha azt mondják, hogy a judaizmusban nem létezik a megbocsátás fogalma. Néha ez az állítás még konkrétabb: a judaizmusban Isten megbocsát, az emberek viszont nem. Ez egyszerűen nem így van… A Biblia egy könyv – egy könyvtárnyi könyv – Isten és az emberek közötti kapcsolatról. A mennyről és a földről, az isteni parancsról és az emberi válaszról szól. Elsősorban egyáltalán nem az emberek közötti kapcsolatokról szól.
Miután a Tóra megalapozta az emberi megbocsátás elvét, amit itt József történetében tesz, nem szükséges ezt megismételnie. József többet tesz a megbocsátásnál [testvéreinek, hogy rabszolgának adták el]. Biztosra akar menni, hogy testvérei, különösen Júda, megváltoztak. Már nem olyan emberek, akik képesek másokat eladni rabszolgának. A Nelson Mandela által Dél-Afrikában létrehozott „Igazság és megbékélés” folyamat csak az apartheid megszűnése után jöhetett létre. Abszurd lett volna, ha az áldozat megbocsátott volna, miközben a bűncselekmény még folyt, vagy a bűnöző még nem tanúsított megbánást.
A kereszténység és a judaizmus a megbocsátás kérdésében élesen eltér egymástól. A kereszténység, ahogy Erika Kirk példázta azzal, hogy megbocsátott férje gyilkosának, egyetemes, feltétel nélküli megbocsátást ír elő, amely Jézus határtalan szeretetről szóló tanításain alapul, még az ellenségek iránt is. A judaizmus azonban a megbocsátást a bűnös bűnbánatához és jóvátételéhez köti, ahogy Maimonidész is kiemeli, hangsúlyozva az igazságosságot és a felelősségre vonhatóságot. Míg a kereszténység az isteni kegyelem tükörképeként az azonnali feloldozást sürgeti, a judaizmus megkülönböztetést követel, előírva a megbánás nélküli gonosztevők gyűlöletét, egyensúlyt teremtve az irgalom és az erkölcsi felelősség között.
A szerző
