A Regavim Mozgalom izraeli civil szervezet, 2006-ban alakult a Béke Most baloldali civilszervezet által kezdeményezett, a szamáriai Harasa előretolt település elleni bírósági eljárásra adott válaszként. A Regavim azzal érvel, hogy a zsidó népet igazságtalanul távolítják el ősei földjéről, és aktívan részt vesz az izraeli települések támogatásában Júdeában és Szamáriában.
A Regavim Mozgalom új jelentést adott ki, ami a maga nemében elsőként elemzi a „telepes erőszak” vádja alapjául szolgáló adatokat. „A Júdea és Szamaria zsidó lakosai elleni rágalmazó vádak elválaszthatatlanul kapcsolódnak ahhoz a nemzetközi nyomásgyakorláshoz, amelynek célja, hogy megakadályozza az izraeli győzelmet Gázában” – írják.
A hazugságok gondosan eltervezett hálóját Izrael-ellenes szervezetek hálózata szőtte Izraelben és külföldön. A Regavim jelentése dokumentálja a hamis vádak és hamisított tanúvallomások stratégiai fegyverként való felhasználását Júdea és Szamaria zsidó közösségei, az IDF és Izrael Állam egésze ellen.
A 125 oldalas jelentés megvizsgálja és elemzi az ENSZ adatbázisát, amely azt állítja magáról, hogy minden erőszakos incidenst dokumentál Júdeában és Szamariában. A külföldi kormányok és a média hiteles információforrásként hivatkoznak rá. A Regavim elemzéséből kiderül, hogy a „telepesek által elkövetett erőszakos cselekményeknek” minősített incidensek több mint 98%-ában nem is vettek részt zsidó civilek, valójában arabok és az IDF-erők közötti összecsapások voltak. A szóhasználat tehát a Hamászé, amely minden izraeli zsidót „telepesnek” tekint, és jogosnak tartja az erőszakot velük szemben. A Regavim jelentése utánajárt a maradék 2%-nak, és bizonyítja, hogy a „telepesek erőszakos cselekményeiről” szóló jelentések nagy része valójában olyan összecsapásokról szólt, amelyben zsidó civilek önvédelemből cselekedtek.
Az Izrael Állam által a C övezetben végrehajtott, törvényes infrastrukturális projektek szintén „telepes erőszakként” szerepelnek, csakúgy, mint a zsidók törvényes, békés, felügyelt látogatásai a Templom-hegyen, a kirándulók és turisták látogatásai a történelmi helyszíneken, és más szokásos, erőszakmentes magatartások; még egy arab munkás által elszenvedett kutyaharapást sem szégyelltek felvenni az esetek közé.
Naomi Kahn, a Regavim Nemzetközi Osztályának vezetője nem tagadja, hogy léteznek telepesek által elkövetett erőszakos cselekmények, de számuk még a rendőrség szerint is elenyésző. „Ha Ön egy a C területhez hasonló népességű amerikai városban él, 300-szor akkora esélye van bűncselekmény áldozatává válni, mint egy arab lakosnak a C területen” – mondta Kahn.
A Regavim jelentése rávilágít az ENSZ adatainak problematikus forrásaira: az összes információ szinte kizárólag palesztin forrásokból származik, anélkül, hogy független források megerősítenék; sok „incidens” puszta fantáziatermék, míg mások megtörtént események eltorzított, feje tetejére állított leírásai. Végső soron az ENSZ „adattára” a zsidókat és az IDF csapatait agresszoroknak, Izrael államot pedig háborús bűnöket elkövető apartheid államnak állítja be. Ebben izraeli civilszervezetek is bűnösek: a B’Celem és a Jes Din2005-től gyűjti az „arab tanúvallomásokat” a „telepes erőszakról”. 2008-tól az ENSZ is ezekre támaszkodva kezdte el a saját adatait gyűjteni, illetve pénzzel is támogatta a szervezeteket. Ugyanakkor még a B’Celem saját jelentése is megállapítja, hogy pl. 2022-ben a Judeában és Szamáriában megölt összes palesztin vagy a saját maga, vagy egy másik palesztin által indított támadás visszaverése során halt meg.
A Regavim jelentése soha nem publikált izraeli rendőrségi adatokat is tartalmaz a nacionalista indíttatású (hivatalos megjelölés; az arab-zsidó ellentétre utal) bűncselekményekről – mind a zsidó, mind az arab negyedekben országszerte. Az adataik azt mutatják, hogy a zsidókkal szemben – különösen a Júdeában és Szamáriában élőkkel szemben – rendkívül szigorú a bűnüldözés, ezzel szemben elnéző az arabok által elkövetett nacionalista bűncselekményekkel szemben, még a súlyosnak vagy életveszélyesnek minősített esetekben is.
A „Hamis zászlók és valódi célok” című jelentés az Izrael-ellenes propagandaeszköz hatásaira figyelmeztet: a zsidó telepesek becsmérlésétől és az izraeli belső polarizáció elmélyítésétől kezdve Izrael nemzetközi megítélésének rontásán át az október 7-i atrocitások mentegetéséig, valamint az izraeli állampolgárokkal szembeni súlyos szankciók megalapozásáig. Ezek az intézkedések nem csak Júdea és Szamaria zsidó közösségeinek, hanem Izrael nemzetbiztonságának is ártanak. Megfosztják az izraeli állampolgárokat emberi jogaiktól, és aláásták az izraeli demokrácia intézményeit és életképességét.
A Washington Post például 2023. október 9-én (!) azt állította, hogy a „zsidó erőszak” felidézte az arabokban a Nakba (1948-as vereségük, amit nemzeti katasztrófának tartanak) emlékét. 2024 februárjában a Biden-kormányzat szankciók alá vont izraeli állampolgárokat ártatlan palesztinok elleni „telepes erőszakra” hivatkozva. Ezt a következő hónapokban további szankciók követték, és az izraeli kormányt is bírálta Matthew Miller, az USA külügyminisztériumának szóvívője, mert „nem tett eleget” a „telepes erőszak” ellen. Franciaország többek között azzal indokolja egy palesztin állam megalakításának a támogatását, hogy szükség van egy államra ahhoz, hogy megvédje a palesztinokat a „telepes erőszaktól”.
A jelentés javasolja izraeli bűnüldöző és egyéb kormányzati szerveknek, hogy tegyenek közzé pontos, egységes, hozzáférhető adatokat, és indítsanak proaktív közdiplomáciai kampányt (haszbara) Izraelben és külföldön. A jelentés arra is felszólítja a kormányt, hogy toloncolja ki a külföldi agitátorokat és anarchistákat, akik központi szerepet játszanak az összecsapások megrendezésében és a konfliktusok kirobbantásában a gyújtópontokban azzal a céllal, hogy egy alternatív valóságot fabrikáljanak, amely alátámasztja a hamis narratívát.
Meir Deutsch, a Regavim főigazgatója szerint „Ez a jelentés leleplezi a kampány mögötti manipulációt: felháborító erkölcsi egyenlőségjelet tesz Izrael és a Hamász közé, a hamis »egyensúly« nevében a két oldal úgynevezett „szélsőségesei” között.” A Palesztin Hatóság és a palesztin államot Izrael földjének szívében támogatók nem csak a zsidó jelenlétet delegitimálják Izrael földjén, hanem legitimálják az erőszakot és helyeslik az izraeli katonák és állampolgárok vérének kiontását. Egy olyan palesztin állam alapjait fektetik le, amelynek egyetlen célja Izrael állam kiirtása”.
Deutsch hozzáteszi: „Évek óta a telepesek által elkövetett erőszak »súlyos jelenségéről« beszélnek nekünk – de soha nem mutatták meg nekünk az adatokat, amelyek bizonyítják, hogy létezik. Eljött az idő, hogy letépjük a hazugságok álarcát és feltárjuk az igazságot. Azok után, hogy évekig nem volt semmiféle reakció erre a hamis narratívára, a Regavim bemutatja a tényeket – és ezeket látni, hallani és elsajátítani kell Izraelben és az egész világon.”
A szerző
