Először is, kétségtelen, hogy Izrael tájékoztatta Trump elnököt a művelet előtt. Mivel Katarban jelentős amerikai katonai bázisok találhatók, Izrael semmiképpen nem hajthatott volna végre ott támadást anélkül, hogy egyeztetett volna a Trump-kormányzattal.
Tájékoztatta-e az Egyesült Államok Katart? És ha igen, Katar figyelmeztette-e a Hamász Dohában luxusban élő vezetőségét? Nem tudjuk. És őszintén szólva, talán soha nem is fogjuk megtudni.
De az a tény, hogy egyáltalán fel kell tennünk ezeket a kérdéseket, mindent elárul arról a veszélyes kettős játékról, amelyet Katar játszik a régióban.
Térjünk vissza a kérdésre… Mivel még mindig várjuk a megerősítést, hogy a Hamász mely vezetői haltak meg Izrael meglepetésszerű katari akciójában, az emberek azt kérdezik, hogy sikeres volt-e a katari művelet?
Kezdjük ezzel…
A gázai háború NEM csak a túszok kiszabadításáról szól, hanem arról is, hogy megsemmisítsük ottani iszlamonáci ellenségünket, hogy soha többé egyetlen izraeli sem legyen kitéve egy újabb október 7-i mészárlásnak vagy az emberrablás veszélyének Gázából.
Tehát, sikeres volt a katari művelet?
Abszolút. Kétségtelenül. Stratégiailag. Erkölcsileg. Taktikailag.
De ahhoz, hogy megértsük, miért, a nagyobb képet kell látnunk. Ez nem csak néhány Hamász-vezér kiiktatásáról szólt. Ez a játékszabályok felrúgásáról szólt. Ismét.
A háború kezdete óta Izrael megtette az elgondolhatatlant. Egyik lenyűgöző és váratlan műveletet hajtottuk végre a másik után. Megdöbbentettük ellenségeinket. Még szövetségeseinket is megleptük. És lelket öntöttünk a zsidókba és a szabadságszerető emberekbe szerte a világon.
Miközben szunnita és síita ellenségek, a húsziaktól a Hezbollahon át Katarig és magáig Iránig terjedő rezsimek és helytartók vették körül, Izrael, egy alig 10 millió lakosú apró nemzet, szembeszállt egy olyan régióval, ahol milliárdok élnek, akiket az iszlám dzsihadista doktrína arra tanított, hogy pusztítsanak el minket és az egész szabadságszerető világot. És nem csak szembeszálltunk, hanem előretörtünk, újítottunk és győztünk.
Ez a háború nem volt kevesebb csodánál. És ennek középpontjában tanúi lehettünk Benjamin Netanjahu miniszterelnök és az izraeli védelmi vezetők bátor, kockázatos döntéseinek, amelyek megváltoztatták az egész Közel-Kelet stratégiai helyzetét, és felülkerekedtek a több évtizedes szörnyű és gyenge védelmi politikán.
A katari művelet, amelynek üzenetét Israel Katz védelmi miniszter nyilvánosan megerősítette, sokkal több volt leplezett csapásnál. Ez egy Dohából Teheránba sugárzott üzenet volt:
„Izrael hosszú karja lecsap ellenségeire, bárhol is legyenek. Nincs hová bújni. Mindenki, aki részt vett az október 7-i eseményekben, meg fog fizetni. Minden terrorcselekményre erővel fogunk válaszolni. És ha a Hamász elutasítja Izrael feltételeit – minden túsz szabadon bocsátása, teljes leszerelés – akkor megsemmisítjük, és Gázát a földdel egyenlővé tesszük.”
Ez nem csak retorika. Ez doktrína.
A népirtó terroristák már nem találnak menedékre sem Gázában, sem Bejrútban, sem Katarban, sőt még Iránban sem.
Már nem védekezünk. Izrael végre támad, erkölcsi tisztasággal, műveleti zsenialitással és ügyünk igazságosságának mélyen gyökerező tudatával.
De most jön a kritikus pont.
Ne felejtsük el: alig néhány hónappal október 7. után az izraeli baloldal és a nemzetközi közösség nagy része, élükön a Biden-kormányzattal, azonnali tűzszünetet szorgalmazott. Ha hallgattunk volna rájuk, a következmények katasztrofálisak lettek volna:
* Gázát még mindig Szinvár irányítaná.
* Több ezer iszlamonáci terrorista ülne déli határainkon, várva a következő mészárlást.
* A Hamász vezetése luxusban élne Katarban, és egy erősebb, még fejlettebb terrorista hadsereget építene.
* A Hezbollah vezetése érintetlenül maradna, és folytatná felkészülését az északi határon, hogy betörjön.
* Több tízezer rakéta irányulna továbbra is minden izraeli városra Libanonból.
* Irán bábjai szilárdan megvetették volna a lábukat körülöttünk.
* Irán maga centiméterekre lenne a nukleáris fegyvertől.
* A húsziak pedig a most lennének a legerősebbek, nagy hatótávolságú ballisztikus rakétáik csapásra készen állnának.
Ez volt a helyzet, amelyet el akartak velünk fogadni.
De Izrael nem adta meg magát. Kitartottunk. Harcoltunk. Előretörtünk.
Olyat tettünk, amit egyetlen más nemzet sem kísérelt volna meg. Több fronton is harcoltunk egy olyan ellenséggel szemben, amely beágyazódott a civil lakosságba, petrodollárokból finanszírozta magát, globális PR-gépezetek támogatták, és mégis olyan taktikai és stratégiai győzelmeket arattunk, amelyek még a legkeményebb kritikusainkat is lenyűgözték.
De az igazság az, hogy még nem értünk a végére.
Most van itt az ideje befejezni a munkát.
Minden elért sikerünk, minden csodálatos műveletünk semmit sem ér, ha nem használjuk ki ezeket az eredményeket és nem fejezzük be a küldetést.
Nem elég megölni a terrorista vezetőket. Meg kell szüntetnünk azokat a rendszereket és ideológiákat, amelyek létrehozzák őket. Ez azt jelenti, hogy
* Teljesen felszabadítjuk Gázát, és újra zsidóvá tesszük. Soha többé nem lehet terrorállam. Soha többé nem történhet meg október 7-i. Újra meg kell erősítenünk a zsidó szuverenitást és a történelmi igazságosságot ősi földünkön.
* Meg kell valósítanunk a Trump-tervet a Gázából való önkéntes kivándorlásról, hogy a terrorizmust elutasító gázaiaknak esélyt adjunk egy jobb életre máshol, miközben véglegesen eltávolítjuk a Hamász által kihasznált emberi pajzsokat. Nyomást kell gyakorolnunk Egyiptomra, hogy tartsa be a nemzetközi menekültügyi jogot, és engedje a gázaiaknak, hogy elmeneküljenek a gázai háborús övezetből, miközben folytatjuk a Hamász megsemmisítését.
* A Hezbollahot a Litani folyón túlra kell visszavetni, és véglegesen Dél-Libanonban kell maradnunk, mivel nincs más megoldás arra, hogy megakadályozzuk a Hezbollah visszatérését, ami fenyegetné északi lakosainkat. Ez már az ENSZ 1701. számú határozatának is része volt. Itt az ideje, hogy izraeli katonákkal és acélos elszántsággal végrehajtsuk.
* * A szíriai Jolani ISIS milíciáit Damaszkuszig kell visszaszorítani a drúzok, keresztények és kurdok védelme érdekében, valamint Izraelnek örökre Dél-Szíriában kell maradnia, hogy megakadályozza a szunnita és síita fenyegetések újbóli megerősödését határainkon.
* Az iráni iszlám rezsimet fel kell számolni, nem csak a nukleáris fenyegetés megállítása érdekében, hanem a rezsim teokratikus zsarnoksága alatt szenvedő több milliónyi elnyomott kisebbség felszabadítása érdekében is. A kurdok, a beludzsok, az ahvazi arabok és maguk a perzsák is mindannyian megérdemlik a szabadságot. Izrael lehet a katalizátor.
Ez a háború eddig csodálatos volt, katonailag, stratégiailag, erkölcsileg.
De a csodák nem vetnek véget a háborúknak. Az emberek képesek erre. A vezetők. A vízival rendelkező nemzetek.
Nem szabad önelégültté válnunk.
Nem szabad hagyni, hogy a Fehér Ház, Brüsszel vagy a tel-avivi kávézók nyomása diktálja következő lépéseinket.
És nem szabad félúton megállnunk, ezúttal nem.
Eljött az idő, hogy befejezzük a küldetést:
* Hogy biztosítsuk a zsidó szuverenitást az október 7-i borzalmak után.
* Ez a legnagyobb megszentelése Isten nevének: nem meghalni áldozatként, hanem szabad, szuverén zsidóként élni örök hazánkban, és elpusztítani a minket körülvevő gonoszt.
A világnak talán nem tetszik. Ellenségeink félni fognak tőle. De a történelem emlékezni fog rá.
Az október 7-i mészárlás fájdalmas ébresztő volt, és most a világ tanúja lehet annak, hogy Izrael zsidó állama biztosítja, hogy a „soha többé” valóban soha többé legyen. Már nem csak üres szavak, amelyeket a zsidó vezetés mond, hanem egy új generáció zsidó harcosainak tettei őseink hazájában.
A szerző
