Jeruzsálemtől az Északi-sarkvidékig

Chaim Stern (1996) régi kántorcsalád tagja, Jeruzsálemben született, jelenleg a torontói zsidó hitközség kántora. Az idei Zsidó Fesztiválon is fellép majd. Ennek alkalmából beszélgetett vele Végső István történész zenéről, Izraelről, a Bibliáról és Magyarországról.

Úgy tudom, hogy a családjában sok kántor van. Megemlítene közülük néhányat: kik voltak, mikor éltek, és milyen hatással voltak a zsidó zenére és vallási életre? Ön követi az ő örökségüket? Ez inkább inspirálja vagy inkább nyomasztja?

A családom számos tagja szolgált „Baal Tefilah”-ként (nem hivatalos kántorként). A leghíresebb közülük az ükapám, Eisenbach Jákov rabbi volt, akit „Jankel Pester rabbinak” neveztek el Pest városa után, ahonnan a szülei indultak Izrael földje felé. Ott szívta magába a magyar kultúra melegségét, amely a következő nemzedékekre is hatással volt. A nagyapám, a boldog emlékű Salom Wingertern rabbi édes és megindító hanggal rendelkezett, és az imazene szövegében és hangulatában rejlő mélység megértésével gazdagított engem. Az ő ölében nőttem fel, tőle tanultam meg az érzelmi kifejezés fontosságát az imában – és ez a kapcsolat ma is vezet, még akkor is, amikor modern elemeket is beépítek a zenémbe.

Mit érdemes tudnunk a családjáról? Mikor és honnan vándoroltak Izraelbe?

A családom az 1880-as években érkezett Erec Jiszraelbe, Lengyelországból és Oroszországból, és Jeruzsálem órosában telepedett le. Hetedik generációs jeruzsáleminak számítok. Családom részt vett a városnegyedek kialakításában, a Tóra tanításában és az oktatásban. Ez a történet az odatartozás mély érzésével tölt el, és emlékeztet a felelősségemre, hogy folytassam a hagyományt, és átadjam a következő generációknak.

Hogyan érzi magát a szülővárosában? Sokat utazik, távol él tőle. A szíve mindig hazahúzza?

Jeruzsálem az a hely, amely táplálja a lelkemet. Ott tanultam és nőttem fel, és a kapcsolatom a városhoz erős marad akkor is, amikor körülutazom a világot a fellépések miatt. Jeruzsálem szépsége a vallások és kultúrák sokszínűségében rejlik, néha épp a közöttük feszülő feszültségekben. Pont ez a komplexitás adja meg a város egyediségét. Minden alkalommal, amikor visszatérek, mély közelséget érzek a gyökereimhez, és ez az érzés végigkíséri az életemet.

Eli Jaffe mester és Israel Rand kántor, az Ön tanítói a legjobbak között vannak számon tartva. Az előbbi szerint a zsidók adták a két legfontosabb ajándékot a világnak: a Bibliát és a (templomi) zenét (zsoltárokat). Kántorként mi a legfontosabb tanulság, amit a Bibliából tanult?

A tanulás Eli Jaffe mesterrel és Israel Rand kántorral lehetőséget adott arra, hogy megértsem a zene és a szöveg mély kapcsolatát. A leviták éneke és a Templom hangszerei mutatják meg, hogy a zene és az imádkozás elválaszthatatlanul összefonódik. A Tórából azt tanultam, hogy a zene nem csupán esztétikai eszköz, hanem egy spirituális üzenet közvetítésének eszköze, amely érzelmet kelt és a hallgatóság élményét gazdagítja. Minden előadás lehetőség arra, hogy életre keltsük ezt a jelentést.

Vannak-e olyan magyar kántorok, zeneszerzők vagy művészek, akiket csodál vagy akiktől tanul?

A kántorok közül, akiket gyerekkoromban hallgattam, sokan Magyarországon születtek, többek között Zebulon Kwartin, Israel Schorr, a Herstik család és természetesen a legendás Mose Stern kántor (akivel nem állok rokoni kapcsolatban). Gazdag zenei hagyományuk, a pontosság és az érzelmi mélység, amit minden előadásukban megmutattak, továbbra is hatással van rám, és inspirál szakmai pályámon.

Mik a céljai zenei pályafutásában? Mikor lenne igazán elégedett énekesként?

Nemrégiben neveztek ki a torontói „Beth Tzedec” zsinagóga főkántorává, amely a világ egyik legnagyobb zsinagógája. Célom, hogy a lehető legtöbb emberhez eljussak, megérintsem a szívüket, és megmutassam nekik a zsidó hagyomány és zene szépségét és mélységét. Arra törekszem, hogy a közösséget összekapcsoljam a zenével és az imával, folytassam a fellépéseket és az alkotást, valamint új projektek révén bővítsem a hatásomat. Személyes törekvésem elválaszthatatlan része annak, aki vagyok, és mindig arra ösztönöz, hogy tovább lépjek.

Milyen ma a zsidó élet Münchenben?

2019-től egészen nemrégig a müncheni zsidó közösség főkántoraként éltem egy színes és sokrétű közösségben, amely több mint 10 000 tagból áll. Sajnos az antiszemitizmus ma észrevehetőbb, mint korábban, de a rendőrség és a helyi kormány védi a közösséget, lehetővé téve, hogy gazdag és élénk közösségi életet éljenek. A müncheni zsidó élet számos ünnepe, társas eseménye és meleg légköre tükrözi a közösség ellenálló képességét.

Hogyan érzi magát Kanadában? Nem radikális változás egy mediterrán vagy szubtrópusi éghajlat után az északi sarkkörhöz közeli klímában élni? Milyen tapasztalatai vannak az ottani zsidó közösségi életről?

Július elején érkeztem Kanadába, amikor az időjárás meleg és kellemes volt. Most kezd hűvösebb lenni, és izraeliként ez alkalmazkodást igényel, de kezdem megszokni. Az itteni zsidó közösség csodálatos. Torontóban mintegy 200 000 zsidó él, így mindenhol erős a jelenlétük, sok zsinagógával és kóser étteremmel. Még ismerkedem a közösségemmel, de már most érzem, hogy csodálatos és befogadó a környezet.

Hogyan érintették Önt a 2023. október 7-i események? Személyesen érintett-e bárkit a családjából, barátai vagy ismerősei közül?

Október 7-én, Szimchat Tóra idején kora reggel Tel-Avivban voltam, és az első érzésem a félelem és a teljes káosz volt. Az azt követő hetekben a katonai szolgálatban lévő kántor kollégáimmal részt vettem az elesett katonák temetéseinek lebonyolításában – egymás után több százon. Nehéz volt a szívem, de később reményt láttam az emberek összetartásában, az önkéntességben és a kölcsönös támogatásban. Sajnos még mindig vannak túszok Gázában, és minden nap imádkozunk a hazatérésükért.

Mikor járt először Magyarországon? Sok barátja van ott? Mit gondol a magyarokról, a magyar zsidókról?

Először 2017-ben látogattam Magyarországra, a budapesti Bethlen téri zsinagógában Deutsch Péter rabbihoz. Kapcsolódni tudtam a magyar kultúrára jellemző melegséghez és szerénységhez, és azóta is tartom a kapcsolatot a közösséghez tartozó barátaimmal. Többször visszatértem fellépni, és idén szeptemberben ismét izgatottan várom fellépésemet a belvárosi Dohány utcai nagyzsinagógában magyar kántor kollégáimmal és nagy szimfonikus zenekar kíséretével (a 27. Zsidó Kulturális Fesztiválon – a szerk.). Különleges élmény lesz, és mindenkinek ajánlom, hogy vegyen jegyet és vegyen részt az eseményen.

Van kedvenc magyar helye, épülete, étele vagy itala? Egy-egy fellépés után van lehetősége felfedezni Magyarországot?

Különösen kedvelem a kürtőskalácsot és a magyar gulyást. Emellett mindig örömmel látogatom meg a Dunát, és időt szakítok a híres “Cipők a Duna-parton” emlékmű felkeresésére, hogy tisztelegjek az áldozatok emléke előtt és imádkozzak a lelkükért.

                                                                 *************

A szerző, Végső István legutóbbi könyve, a Gettóélet ’44 a Libri hálózatában kapható.