Történelem vagy propaganda? Bokor Péter, a Századunk-sorozat és az állambiztonság

Noha mára a történészeken és a tévétörténet rajongóin kívül elfeledték nevét, mégis a huszadik századi magyar történetírás egyik meghatározó szereplője volt Bokor Péter filmrendező, akinek Századunk című történeti filmsorozata – melyet 1965 és 1989 között vetített a Magyar Televízió –, illetve az abból született két könyv máig meghatározó oral history-forrása a második világháború kutatásának.[1] Bokor 1924-ben született Kaposvárott zsidó családba: testvére a Don-kanyarnál lett a munkaszolgálat áldozata, édesanyja Auschwitzban hunyt el. Őt magát a nyilas uralom alatt deportálták, Németországban szabadult fel. Később gyógyszerésznek tanult, majd szinkrondramaturg lett, nekrológja szerint „1958-ban forgatta első önálló, egész estés dokumentumfilmjét, a második magyar hadsereg doni pusztulásáról szóló Halálkanyart”.[2]

Ez már önmagában nem igaz, hiszen Bokor 1958-ban nem ezt a filmet forgatta, hanem első filmjét, a Boszorkánykonyha című BM-oktatófilmet. Noha ez nekrológjaiból teljességgel kimaradt, de Bokor két oktatófilm készítésében is közreműködött Kádár belügyminisztériuma számára: az előbbi, általa írt és rendezett film mellett az 1966-os Teenager Partyban is (rendezte: Kárpáti György, munkatársak: Bokor Péter, Komlós János). Az előbbi film szinopszisa így szerepel az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának oldalán: „A dokumentumfilm első részében bemutatják a Szabad Európa Rádiót (SZER), épületét, osztályainak elhelyezkedését, a magyar osztály személyi összetételét. A SZER 1951. október 6-án kezdte meg működését. A film ismerteti az alapítók – Béry László, Csonka Emil, Purgly Pál, Borsányi Julián, Marosi Károly – 1945 előtti tevékenységét, s felsorolja az anyagi támogatókat (Keresztes-hadjárat a Szabadságért Szervezet tagjai). Majd – a közvéleményt tévesen tájékoztató filmek alapján – kiemelten foglalkoznak néhány történeti eseménnyel (Magyarország belépése a II. világháborúba, 1956. október 23.).” Utóbbiban pedig „a narrátor a filmkészítők véleménye szerinti azon lehetőségeket sorolja fel, amelyekkel a SZER befolyásolja a fiatalokat, különösen a »volt nyilasok« és »ellenforradalmárok« közreműködésével készített műsorokban.[3] A projektek kiemelt fontosságúak lehettek, hiszen csak a hangmérnök 20 ezer forintot kapott a Boszorkánykonyháért, ami akkoriban különösen magas bérezésnek számított.[4] Érdekes módon a tény, hogy Bokor egykoron a kádári belügy oktatófilmjeit készítette, teljesen kimaradt nekrológjaiból, az életét összefoglaló cikkekből.

Valójában azonban már ennél is hamarabb kapcsolatba kerülhetett a titkosszolgálattal. Angyal Györgyöt, a MAFIRT vezetőjét 1949 júliusában vette őrizetbe az ÁVH szabotázs gyanújával (Angyalról szól az A 26-os számú holttest c. 2017-es film. Maga Angyal György is zsidó volt, holokauszt-túlélő és partizán). 1949. augusztus 7-én a gyűjtőfogházban meghalt, tisztázatlan körülmények között, állítólag öngyilkos lett, bár halotti anyakönyvi kivonata szerint a halál oka „ismeretlen” volt – nem kizárt, hogy a vallatás során agyonverték, mint oly’ sokan másokat. Ügyét 1955-ben özvegyének kérésre felülvizsgálták, mivel úgy tudta ismerőseitől, hogy férjének halála nem öngyilkosság volt. Ekkor belső nyomozás indult, melynek során egy irat felidézte, hogy „a korábbi vizsgálat megállapításait Gáspár György, Bihari Lászlóné, Popper Imre, Lichter Jenő, Feuer Jánosné, Dr. Dallos Béláné, Teknős Péter, Pásztor József, Bokor Péter és Lajos Géza tanúk vallomásai támasztja alá”. Bokor a kérdéses időszakban a MAFIRT munkatársa volt. Angyalt végül exhumálták, de csak a holttest azonosságát állapították meg. Újra kihallgatták azonban több tanút, például Gáspár Györgyöt, aki ilyen és ehhez hasonló gyöngyszemeket osztott meg a hat évvel korábbi eljárásról: bár akkori vallomását fenntartja, „meg kell azonban jegyeznem, hogy a vallomásban felsorolt terhelő adatok elsősorban azt tükrözik, hogy tudomásom volt arról, hogy Angyal Györgyöt az Államvédelmi Hatóság letartóztatta. Tehát minden cselekedete, melyet addig emberi hibának, tévedésnek, stb. tartottam, egyszerre mint ellenséges cselekedet tűnt fel. Vallomásom egyes részei, különösen magatartására, és az emberekkel való kapcsolatára vonatkozóak megítélése attól függ, bebizonyosodnak-e politikai, illetőleg gazdasági természetű bűnei”.[5]

Még egyértelműbben kiviláglik azonban Bokor viszonya az állambiztonsághoz Karl Münch NSZK-s diplomata megfigyelési anyagaiból. Münchre a BM III/II-2-b. alosztálya (kémelhárítás) 1974. június 3-án nyitott személyi dossziét azon az alapon, hogy a nyugatnémet nagykövetség helyettes vezetője, s így potenciálisan kém volt. A dosszié szerint „Egon” fedőnéven figyelték meg a diplomatát (érdekesség, hogy a dossziényitási javaslaton ifj. Apró Antal rendőr százados aláírása volt, aki azonos volt Apró Antal volt miniszterelnök-helyettes, ekkor az országgyűlés elnökének fiával). A dossziéban először egy 1976. február 24-i operatív intézkedési tervben került elő Bokor neve. Szücs György r. hadnagy terve szerint: „»Egon« kapcsolatai közül felmerült Bokor Péter filmrendező. Nevezett több alkalommal járt »Egon«-nál. Közöttük jó kapcsolat alakult ki. »Egon« ebédre is meghívta és felajánlotta a kapcsolattartás lehetőségét. Bokor Péter alapellenőrzését elvégezzük, személyét tanulmányozzuk, alkalmassága esetén beszervezését végrehajtjuk. Határidő: 1976. május 31.”[6]

Ezt követi egy 1976. december 1-i összefoglaló jelentés, mely a bizalmas nyomozás ügyében foglalta össze az addigi eredményeket. A dokumentumot a korabeli eljárásnak megfelelően több helyen fekete tussal kisatírozták. Az irat szerint mindenesetre „»Egon« kapcsolatai közül felmerült [törlés]. Nevezett több alkalommal járt »Egon«-nál és közöttük jó kapcsolat alakult ki. [törlés] alapellenőrzését elvégeztük, tanulmányoztuk. Megállapítottuk, hogy a III/I. Csfség szintén beszervezési céllal tanulmányozza. A kialakult operatív helyzet alapján tisztáztuk, hogy [törlés] fogva hasznosabb segítséget tud adni a III/I. Csfség tevékenységéhez, így beszervezésétől elálltunk”.[7] Magyarul a szöveg azt jelenti, hogy a kémelhárítás beszervezési céllal tanulmányozta a kérdéses jelöltet, ám kiderült, hogy ugyanezt a személyt ekkorra már a hírszerzés (a BM III/I. Csoportfőnökség) is tanulmányozza, és a kollégák egyeztetést követően arra jutottak, hogy a hírszerzés több hasznát veszi. (Egy személy egyszerre nem lehetett két csoportfőnökség ügynöke). A kérdéses személy nevét ugyan kisatírozták, ám érdekfeszítő, hogy több mondat is szóról-szóra megegyezik Bokor fenti leírásával, s mivel az ilyen összefoglalókban sokszor egyszerűen átmásoltak bekezdéseket a korábbi anyagokból, erősen vélelmezhető, hogy itt Bokorról volt szó, mint a hírszerzés ügynök-jelöltjéről. Ám ha így is volt, arról Bokornak elméletben még csak nem is kellett volna tudnia, hiszen a tanulmányozás bizalmasan zajlott.

Az aktában a következő releváns jelentés „Margit” fn. ügynöktől származott, melyben utalt rá, hogy Münch lakásán 1976. december 15-én fogadás lesz a médiaszakma területén dolgozó több magyar részére, melyen részt fog venni Bokor Péter is. A kémelhárítás intézkedésképp a következőt írta a jelentésre: „Bokor Péter részvételével kapcsolatban tájékoztattam telefonon a III/I. Csfség illetékes operatív tisztjét.”[8] Ugyan nem derült ki, miért érezte fontosnak a kémelhárítás, hogy Bokor meghívása kapcsán egyeztessen a hírszerzőkkel, ám bizonyos, hogy Bokor megjelent a fogadáson, mert „Örökös” fedőnevű ügynök – egy a kémelhárításnak dolgozó hölgy – szintúgy jelen volt, és felsorolta Bokort is a vendégek között.[9]

A kérdéses fogadásról még egy jelentés született, mely minden kérdésünkre választ ad. A jelentést a BM III/II-2-b. alosztálya rögzítette, ám a forrás nem az ő ügynökük, hanem BM III/I-7. osztálya volt. (Az osztály feladata: hírszerzés és bomlasztás az emigráns szervezetekben). Az 1976. december 20-i jelentés, melyet érdemes részletesen idézni, így fogalmaz: „A BM III/I-7. osztály »Filmes« fn. társadalmi kapcsolata 1976. december 15-én részt vett »Egon« lakásán rendezett filmvetítéssel egybekötött fogadásán. A kapcsolat beszámoltatása után Simon Gusztáv r. alez. szóban tájékoztatásul az alábbiakat közölte.” Itt a résztvevők felsorolása következett, majd kiderült, hogy a fogadáson filmeket tekintettek meg a magyar gazdaságról és a bajorországi atomprogramról. „Filmes” ezeket értékelte, egyébként pozitívan. „A harmadik téma a volt NDK állampolgár Birmann ügyéről szólt. Birmann egy NDK-ból disszidált könnyűzenész, aki jelenleg komoly propagandát folytat hazája ellen, amiért az NDK hatóságai állampolgárságától megfosztották. A kapcsolat szerint egy trágár hangvételű dalt énekelt el a műsorban, amely tele volt a hazáját sértő kijelentésekkel. »Filmes« szerint teljesen egyértelmű, hogy miért tiltakoztak az NDK hatóságai a propagandahadjárat engedélyezése miatt.” A jelentés ezzel zárult: „A »Filmes« által rendezett TV-sorozattal – Századunk – kapcsolatban »Egon« tett néhány megjegyzést, de ezek arra utaltak, hogy a sorozat filmjeit nem látta, csupán valakitől tájékozódott a film témájáról.”[10]

A fentiekből tehát kiderül, hogy „Filmes” a hírszerzés társadalmi kapcsolata, aki jelen volt Münch fogadásán, s aki egyben a Századunk c. filmsorozat rendezője is: ez a leírás pedig egyetlen személyre igaz, mégpedig Bokorra. Bokor nem maradt meg hálózati nyilvántartásban, és a fentiek alapján jogi értelemben nem tekinthető ügynöknek, sőt még az állambiztonság sem kezelte megbízottként, csak „kapcsolatként”. A jelentés szerint viszont világos, hogy jelentett a hírszerzésnek, ráadásul negatív tartalmú véleményeket is megfogalmazott egy NSZK-s diplomata – aki bízott benne és a barátjaként kezelte – tevékenységével kapcsolatban. Ennél a jelek szerint többet is tett, mert az akta dokumentum-csatolmányai között szerepelt Münch Bokornak írt 1977-es levele is, melyet a dátumból következően valószínűleg magától a címzettől szereztek be.[11]

A fentiek még nem kapcsolódnak a Századunk-sorozathoz, ám több jelentésben is előkerültek Bokor történelmi filmjei. Az „Egon”-dossziéban még legalább egy anyag vonatkozott Bokorra, mely szerint a BM III/I-7. osztály részletesen tájékoztatta a BM III/II-2. osztályt a Századok németországi forgatásairól, Bokor kinti kapcsolatairól, és arról, hogyan jön a képbe Münch. (Münch barátja volt Heinrich Köhler, aki 1944 nyaráig a budapesti német követség sajtóattaséja volt, ő kötötte össze Köhlert Bokorral).[12] Ebből következik, hogy a hírszerzés és a kémelhárítás is érdeklődött Bokor sorozata iránt. Voltaképpen Bokor történelmi filmprojektjeinél már korábban is felmerült az állambiztonság szerepe. A már említett, 1961-es Halálkanyarhoz Bokor megkereste a BM II/3-b. alosztály „Nagy Mihály” fedőnevű ügynökét, aki azonos volt Arday Géza volt tüzérezredessel. „Nagy” 1961. január 25-én jelentette a felkérést, és „kikérte a filmszerepléssel kapcsolatban véleményünket, illetve hozzájárulásunkat. Közöltem vele, hogy a szereplésével egyetértünk, felhívtam a figyelmét, hogy ha a szöveget megkapta, hívjon fel telefonon és közölje azt velem” – írta a tartótiszt. A nyomorgó „Nagy” ezért cserébe tüzelőt és gyógyszert kért beteg feleségének – a titkosrendőrök viszont csak gyógyszerkérelmét teljesítették, nehogy elkapassák. A jelentést úgy értékelték, hogy „»Nagy Mihály« […] szereplése pozitív lesz a kint élő volt katonatisztek és az MHBK sorainak bomlasztása céljából”.[13] Az itt említett MHBK a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, egy szélsőjobboldali emigráns tisztek által alapított, és egy ideig nyugati titkosszolgálatok által finanszírozott szervezet volt, melyet a népköztársaság kiemelt ellenségként kezelt. A fentiekből tehát kiderül, hogy Bokor történelmi filmjétől a titkosszolgálat az emigráció bomlasztását várta, és támogatta, hogy abban ügynökei megszólaljanak, illtetve a megszólalásokat előre bekérték.

A Századunk készítéséről is rendelkezünk dokumentumokkal. Ismeretlen évben (1963 és 1965 között) a kémelhárítás „Balatoni” fn. ügynöke – aki azonos volt Hátszegi Ottó volt vezérkari ezredessel, az isztambuli kiugrási tapogatódzások hírhedt hármas ügynökével – jelentette, hogy Bokor megkereste „annak dokumentálására, hogy a Kállay-kormány idején milyen tehetetlenül kezelték és rontották el Magyarországnak a háborúból való kilépésének utolsó lehetőségét, egy a televízióban publikálandó filmriportsorozat összeállításán dolgozunk. […] A cél az, mondta Bokor elvtárs, hogy a közönségünknek bebizonyítsuk, mennyire volt már eleve sikertelenségre ítélve a Kállay-kormány és Horthy kiugrási akciója, azért mert egyrészt nem akarták ezt őszintén, és utolsó pillanatig teljesen meddő hintapolitikát folytattak. Lássák a még mindig kételkedő magyarok, akkori pol. vezetőink hitványságát és bűnét”.[14] Mindezt érdemes összevetni azzal, hogy Bokor maga a nyilvánosság előtt arról beszélt, hogy a sorozattal célja „érdekes, szórakoztató, izgalmas műsort nyújtani, amelyből az összefüggések is kirajzolódnak, illetve szeretnénk, ha a nézők ezekre az összefüggésekre maguk döbbennének rá.”[15]

Nem világos, hogy „Balatoni” szereplésére mit javasolt tartótisztje, ám ismert, hogy amikor 1982-ben Éliás József református lelkész és második világháborús embermentő interjút akart adni Bokor sorozatának, „Tóth János” ügynök – egy másik református lelkész – jelentése szerint az interjút „megakadályozta az ÁEH [Állami Egyházügyi Hivatal], valamint Bartha püspök, mert Ő a riportban támadta volna a jelenlegi egyházpolitikát is”.[16] A kérdéses Bartha Tibor református püspök persze nyilván nem saját indíttatásból cselekedett, hiszen maga is a BM III/III. ügynöke volt „Debreceni” fedőnéven.[17]

„Tóth” jelentéséből még mindig csak annyit tudunk meg, hogy az ÁEH – és valószínűleg a BM – a nekik nem tetsző interjúkat igyekeztek letiltani. Ám létezik egy még ennél is egyértelműbb dokumentumanyag, mely bemutatja a BM érintettségét a Századunk-sorozat legyártásában. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára állambiztonsági munkához készült háttéranyagok gyűjteményéhez tartozó dosszié, mely a „Bokor P. e[lvtárs]nak átadott anyagok” feliratot viseli, a következőkkel kezdődik: „KIMUTATÁS a Magyar Televízió »Századunk« c. dokumentum-sorozat készítéséhez, személyek felderítéséről”. Ezt követi egy 1971 októberi névsor a jelenleg élő személyekről – köztük csendőrök, rendőrök, vagy éppen Gömbös Gyula egy ismerőse –, egészen lakcímig. A nevek mellé azt is felírták, ha valaki ügynök, vagy korábban ügynök volt. Például bizonyos dr. Szüts Iván, aki a Gömbös család ismerőse volt, „hálózatból kizárt, B-97188” megjegyzéssel szerepelt. Szakács Károly azért volt érdekes, mert korábban MÁV-alkalmazott volt, mára „hálózatból kizárt, anyaga 1956-ban megsemmisült”. Tamás Emil Imre detektív, aki egykoron nyomozott Matuska Szilveszter ügyében, úgy szerepelt, mint „élő hálózat, III/III-3-b.”. A megjegyzések szerint a felderítés annyira előrehaladott állapotban járt, hogy ekkora már azt is ellenőrizték, volt-e elérhető ügynökdossziéjuk az érintetteknek, s ha igen, az milyen számon szerepelt.[18]

Az anyaggal Bokor nyilván elégedett lehetett, mert Radványi Dezső, a Magyar Televízió osztályvezetője – és maga is volt BM-es – köszönő levelet írt Ács Ferenc rendőr ezredes elvtársnak a segítségért, és további betekintést kért az állambiztonság anyagaiba. Az együttműködésről nyilván Bokor is tudott, mert a BM-nél készült másolatok átvételére a megbízólevelet maga írta alá kollégája számára.[19] Vajon nyomást gyakoroltak-e a BM-esek az interjúalanyokra akár korábban megismert terhelő adataikkal, akár ügynöki mivoltuknak felhasználásával? A jelek szerint mind a két kérdésre igen a válasz. Az egyik interjúalanyhoz odaírták, hogy „Nyilv. Közp. II-oszt. adatai szerint Répási János 2 esetben büntetve”, de még csak nem is háborús bűnökkel, hanem köztörvényes bűncselekményekkel. Egy másik újságíróhoz – a Gestapo volt kéméhez – azt írták oda, hogy hálózatként szerepel. A már említett Tamás Emil Imréhez – akinek tartótisztje Harun Gyula r. őrnagy volt – pedig kézírással a következő megjegyzést írták: „Ács ezr[edes] et. [elvtárs] XI. 23-án Harangozó ezr. et.[-sal] megbeszélte. XI. 24-én Szigetvári Árpád alz. et.[-sal] majd Harun et.[-sal] beszéltem. Nincs kifogásuk meghallgatás, illetve megszólaltatás ellen. »Tőkés« – Tamás E. beszélnek 1971. szept. 1-ig.” Ebből az derül ki, hogy az ügynök megszólalását majdhogynem a legmagasabb szinten – Harangozó Szilveszterrel, a BM III. Főcsoportfőnökség főcsoportfőnök-helyettesével, egyben a BM III/III. Csoportfőnökség csoportfőnökével – egyeztették.[20] Végül az anyagban a teljes névlista újra szerepel a Magyar Televízió fejléces lapján, rajta kis pipákkal, vonalakkal, pár betűs jelzésekkel – valószínűleg itt határozták meg először a készítők, kik azok a személyek, akik érdekesek lehettek a forgatás számára. Ezt bizonyítja, hogy a listán még szerepel Dér Ákos, aki a BM kimutatásán már elhunytként szerepel.[21]

Bokor az elkészült interjúknál ráadásul az explicit hamisítástól sem riadt vissza. Az interjúkból többet is kiadott később írásban, melyekben egyes interjúkat átírt, meghamisított. Példának okáért az idős Kovács Imre szájába adta, hogy a kommunisták 1944. október 15-e előtt „őrült gyorsan hozzákezdtek több gyárban katonaviselt munkások összegyűjtéséhez satöbbi. Szervezték a fegyverek átvételét.” Pedig az eredeti interjúban ezek a mondatok nem szerepelnek, itt Kovács pusztán arról beszélt, hogy bár hallott a Kommunista Párt előkészületeiről, „konkrét ismeretei” nem voltak a témában.[22]

Hogyan értékeljük tehát a fentieket? Ebben segít maga cikkünk alanya. A 2017-ben elhunyt Bokor húsz évvel halála előtt, 1997-ben értékelte munkásságát. Ekkor így fogalmazott: „Nagyon nehéz és sokáig tartó és sziszifuszi munkába került az, hogy egyfajta olyan hitelt vívjunk ki, vagy vívjak ki magamnak, […] hogy elhiggyék azt, hogy nem fogom meghamisítani azt, amit mondanak, nem fogom ellenük fordítani, vagy az általuk elismert eszmékkel szembe fordítani. És én pontosan tudtam azt, hogy ha egyszer valakit átejtek, ha egyszer valakinek a szavait visszájára fordítom, akkor eláshatom magam, akkor többé senki nem fog velem szóba állni.”[23]

[1] Bokor Péter: Végjáték a Duna mentén. Interjúk egy filmsorozathoz. Budapest, 1982.; Bokor Péter: Zsákutca. A Századunk sorozat interjúi. Budapest, 1985.

[2] Magyar Nemzet, 2014. október 9. 10.

[3] https://www.abtl.hu/allambiztonsagi-oktatofilmek/

[4] Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBSZTL), 3.1.9. V-149324/3. 109.

[5] ÁBSZTL, 2.1. I/66 (V-142750) 7, 12, 16, 19.

[6] ÁBSZTL, 3.1.5. O-16888/1. 11, 226.

[7] ÁBSZTL, 3.1.5. O-16888/1. 328.

[8] ÁBSZTL, 3.1.5. O-16888/1. 334.

[9] ÁBSZTL, 3.1.5. O-16888/1. 337.

[10] ÁBSZTL, 3.1.5. O-16888/1. 335-336.

[11] ÁBSZTL, 3.1.5. O-16888/1. 29/8-9.

[12] ÁBSZTL, 3.1.5. O-16888/1. 230-231.

[13] ÁBSZTL, 3.2.3. Mt-725/3. 130-131.

[14] ÁBSZTL, 3.2.3. Mt-698/1. 90. “Balatoni” személyéhez lásd beszervezési dossziéját: ÁBSZTL, 3.2.1. Bt-262/1. 11.

[15] Magyarország, 1965. január 24. 21.

[16] ÁBSZTL, 3.1.2. M-40575. 35.

[17] Majsai Tamás: Harminc éven át állambiztonsági ügynökök álltak a magyar református egyház élén. Mozgó Világ, 2006/4. 87.

[18] ÁBSZTL, 4.1. A-2113/38. 1-14.

[19] ÁBSZTL, 4.1. A-2113/38. 15, 21.

[20] ÁBSZTL, 4.1. A-2113/38. 16, 30.

[21] ÁBSZTL, 4.1. A-2113/38. 32, 7, 33.

[22] Bartha Ákos: Ugróiskola. Múltunk, 2023/2, 219.

[23] https://www.youtube.com/watch?v=H5CWWCLrLbo