Egyre többen fedezik fel a minden héten megtartott zsidó ünnep erejét. Dr. Yvette Alt Miller cikke eredetileg az Aish magazinban jelent meg.
A sábát, a zsidó hét pihenőnapja egyre népszerűbb: mind többen fedezik fel, milyen jótékony hatással lehet a testi-lelki feltöltődésre, a digitális eszközöktől való elszakadásra és az emberi kapcsolatok elmélyítésére. Az Egyesült Államokban például a OneTable nevű szervezet, amely a 21–39 éves korosztály sábáti vacsoráit támogatja, 2019-ben még 9000, 2022-ben már több mint 20 ezer vacsora megszervezéséhez nyújtott segítséget. A New York Times is felfigyelt a jelenségre, megjegyezve, hogy egyre több fiatal, zsidók és nem zsidók egyaránt, tartja meg a sábátot.
Dr. Yvette Alt Miller szerint a sábát népszerűségének egyik legfontosabb oka, hogy lehetőséget ad a digitális eszközöktől való elszakadásra. A hagyományos sábát része az elektronikus készülékek mellőzése, ami nemcsak a pihenést segíti, hanem a környezetünkre és embertársainkra való odafigyelést is erősíti. Tiffany Shlain Emmy-díjra jelölt filmrendező, aki kulturális zsidóként határozza meg magát, annyira fontosnak tartja ezt a gyakorlatot, hogy könyvet is írt a heti egynapos digitális szünet előnyeiről.
A második érv a közös étkezések egészségre gyakorolt pozitív hatása. A sábáti vacsorák alkalmat teremtenek arra, hogy a családtagok és barátok együtt töltsenek időt. Kutatások szerint a rendszeres családi étkezések hozzájárulnak a gyermekek lelki ellenálló képességéhez és mentális egészségéhez, az Oxfordi Egyetem egyik vizsgálata pedig arra jutott, hogy akik gyakrabban étkeznek mások társaságában, általában boldogabbnak és elégedettebbnek érzik magukat.
A sábát ugyanakkor nem csupán a pihenésről és a társas kapcsolatokról szól: lehetőséget kínál az ember számára, hogy a hétköznapi teendőkön túllépve spirituális kapcsolatot teremtsen valami nála magasabb rendűvel. Miller úgy fogalmaz, hogy a hét csúcspontjaként a sábát alkalmat ad az élet újrarendezésére, a rohanásból való kilépésre és az isteni jelenlét megtapasztalására.
A szerző negyedik érve szerint a sábát a zsidó történelem és a nemzedékeken át öröklődő hagyományok folytonosságát is megtestesíti. Legyen szó a nagymamától örökölt gyertyatartóról, az édesanya receptje alapján készített húslevesről vagy más családi szokásról, az ünnep összekapcsolja a jelen generációit az előttük élőkkel. A sábát így nemcsak vallási előírás, hanem a közös zsidó emlékezet és identitás megőrzésének eszköze is.
Végül Miller arra hívja fel a figyelmet, hogy a sábát megtartása a zsidó közösség melletti kiállás egyik formája is lehet, különösen az antiszemitizmus erősödésének időszakában. A zsidó identitás nyílt vállalása és a hagyományok ápolása fontos közösségi üzenetet hordoz. A cikk végén a szerző Asher Zvi Hirsch Ginsberg (irói nevén Ahad Ha’Am) híres mondását idézi: „Nem annyira a zsidók tartották meg a sábátot, mint inkább a sábát tartotta meg a zsidókat.” Ahad Ha’Am maga nem volt vallását gyakorló zsidó, mégis felismerte, hogy a sábát volt az a központi zsidó tevékenység, ami népünket átsegítette az évezredeken. A sábát megünneplése tehát egyúttal annak kinyilvánítása is, hogy az ember a zsidó néphez tartozik.
A szerző
