Bár a méhek nem kóser állatok, a méz mégis kóser. Hogyan lehetséges ez?
A Talmud bölcsei is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. (Bechorot 7b). A Misna kimondja: „Ami egy nem kóser állatból származik, az maga is nem kóser, ami pedig kóser állatból származik, az szintén kóser.” Így például a teve teje vagy a keselyű tojása éppúgy nem kóser, mint maga a teve vagy a keselyű.
Miért megengedett tehát a méhek méze, ha maguk a méhek nem kóserek?
Egyes ortodox zsidó honlapok azt állítják, hogy a méz azért kóser, mert technikai értelemben nem kerül be a méh testébe. Ez azonban nem igaz.
Valószínűbb magyarázat, hogy a méz olyan nagy tápértékkel bírt, hogy az ókori zsidó bölcsek úgy döntöttek, engedélyezik a fogyasztását.
Az ókorban, amikor az emberek még nem ismerték a cukor előállításának módját, a méz igazi csemegének számított. A méz több mint 80 százaléka (egészen pontosan 81,2 százaléka) szénhidrát, vagyis cukor és keményítő, amely azonnal energiává alakul a szervezetben. A méz tápértéke páratlan: egy font (körülbelül 454 gramm) méz 1475 kalóriát tartalmaz.
Vagy inkább úgy fogalmazhatnánk: Isten engedélyezte.
Amikor Isten megígérte Izrael gyermekeinek, hogy megszabadítja őket az egyiptomi szolgaságból, és saját földjükre vezeti őket, az Ígéret földjét „tejjel és mézzel folyó földként” írta le (2Mózes 3:17 és más helyeken). Bár az itt említett „méz” inkább datolyanektárt jelentett, a méhészkedés is ősi mesterségnek számított, és az Ígéret földjén sem volt hiány méhekből. A mannát, azt az ízletes mennyei eledelt, amely negyven éven át táplálta az izraelitákat az Ígéret földje felé vezető vándorlásuk során, a Tóra úgy írja le, mint amelynek íze „mézes sütemény” hasonlított (2Mózes 16:31).
A zsidó Biblia kifejezetten pozitív dologként beszél a mézről. Édessége és magas tápértéke miatt a hagyomány a mézet a Tóra egyik metaforájaként, illetve jelképeként használja. Ahogyan a méz is édes annak, aki megízleli, úgy a Tóra is édes annak, aki képes befogadni mély bölcsességének egy részét; egyúttal a lélek tápláléka is. Salamon király így szólt: „Méz és tej van a nyelved alatt” (Énekek éneke 4:11), utalva a Tóra azon szavaira, amelyeket a zsidó nép kimond, tanulmányoz és tanít. Éppen ezért illik, Sávuotkor és Szimchát Tóra ünnepekor (is) mézet fogyasszunk. S mivel a Tórát a tejhez is hasonlítják, ez az egyik oka annak, hogy sávuotkor hagyományosan tejes ételeket – például sajttortát és palacsintát – is fogyasztunk.
Van egy másik alkalom is, amikor jelképes jelentőséggel használunk mézet az étkezéseink során. Ros hásáná estéjén egy darab édes almát mézbe mártunk, és a szokásos áldás mellett egy rövid imát mondunk, amelyben azt kérjük Istentől, hogy újítsa meg számunkra az előttünk álló évet, és tegye azt jóvá és édessé. Nem csupán az anyagi áldásokban bővelkedő, boldog és édes évre gondolunk, hanem a lelki életünkben is olyan esztendőre vágyunk, amelyet a Tóra és a micvák szerinti mindennapi élet jellemez – ezek ugyanis „édesebbek a méznél, még a lépből csurgó méznél is” (Zsoltárok 19:11).
Mindenesetre a százszázalékos tisztaságú, nyers méz kóser, még akkor is, ha nem érdemes túlságosan belegondolni, hogyan készül – ez egyszerűen kivétel. Méz vásárlásakor azonban érdemes megbízható kóser tanúsítvánnyal ellátott terméket választani, mivel előfordulhat, hogy nem kóser élelmiszerekkel közös berendezéseken dolgozzák fel, vagy nem kóser ízesítőanyagokat adnak hozzá.
Források:
https://bekiut.com/talmud/Bekhorot/7b
https://www.chabad.org/library/article_cdo/aid/712032/jewish/Why-Is-Honey-Kosher.htm
https://www.chabad.org/kids/article_cdo/aid/114795/jewish/Honey.htm
A szerző
