„A kántor az Örökkévaló és a közösség között közvetít”

Interjú operáról, kántorképzésről, zenéről Székelyhidi Hajnalka operaénekessel, művésztanárral

Székelyhidi Hajnalka elismert magyar operaénekesnő és művésztanár, aki komoly szerepet tölt be a hazai zenei és vallási életben. Többek között az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen, a kántor szakirányú továbbképzés felelőse. Szervezője a nagy sikerű újpesti Kántorkoncertnek. Végső István kérdezte életéről, pályafutásáról és terveiről.

Hogyan lesz valaki operaénekes? Családi háttér alapján vagy operába járás vagy a tanárok instrukciói, javaslatai alapján indul el valaki ezen a rögös pályán?

Amennyire vissza tudok emlékezni, gyerekkorom óta szerettem a zenét. Az általános iskola kórusában kezdtem énekelni. Tizenkét éves koromban jelentkeztem a Magyar Rádió Gyerekkórusába, de már „túlkorosnak” számítottam, ezért felvettek az operaház gyerekkórusába. Tehát viszonylag későn kezdtem foglalkozni komolyan a zenével. Első generációs zenész vagyok. Polgári családba születtem, de szüleim fontosnak tartották, hogy bérletünk legyen az Erkel Színházba, operaelőadásokra. Tizenhárom évesen láttam Verdi Rigolettóját az Erkel Színházban, ami meghatározó élményt jelentett számomra.

A Varázsfuvola Éj királynőjével debütált, de opera mellett kipróbálhatta magát az operett és musical terén is. Mesélne erről a világról és életről? Mit tapasztalt?

Amikor frissen végeztem a Zeneakadémián, az Operettszínház Lehár: Cigányszerelem című darabjának Zórika főszerepére hirtelen énekest keresett, mert az egyik primadonna lemondta a szerepet. A társulat a müncheni Deutsches Theaterbe utazott ezzel a darabbal vendégszereplésre. A darabot Vámos László rendezte, aki a szakma vezető rendezője volt. A próbaéneklés után megkérdezte a főrendező úr, tudok- e németül, hiszen az operettben rengeteg prózai rész található. Rávágtam, hogy természetesen, ami egyáltalán nem volt igaz! De két hét alatt sikeresen megtanultam a szerepet, ami később számos más felkérést is hozott magával.  Vallom, hogy a pályához kell egy nagy adag szerencse, de vagányság is. Az idő tájt az Operaház fantomjának Christine szerepére is kiírtak meghallgatást. A szerepet megkaptam, ám valami oknál fogva nem mutatta be az Operettszínház, csak sok-sok évre rá a Madách színház. Innen volt a kapcsolat, amikor Szirtes Tamás igazgató úr meghívott Webber: Aspects of Love musicaljének Rose főszerepére. Mindig is izgatott, hogy operaénekesként kimozdítsam magamat a komfortzónámból. A rendezők korszakát éli a szakma. Ma már nem elég, hogy valaki jól énekel, tudni kell mozogni a színpadon, tudni kell táncolni, szépen, érthetően beszélni, átéléssel jól megformálni egy szerepet. Mind a két műfajban rengeteget tanultam a szakmáról. Hálás vagyok azoknak a rendezőknek, akikkel együtt dolgozhattam és azoknak a kollégáknak, akikkel együtt énekelhettem, mert rengeteget adtak a szakmai tudásomhoz.

Volt-e szerepálma, és az megvalósult-e? Ki a példaképe a pályán hazai és nemzetközi viszonylatban, ha csak az operát vesszük?

Sok szerepálmom megvalósult: az Éj királynője, a Gilda – ez volt a legkedvesebb szerepem, amit sikerül több ízben is külföldön elénekelnem –, Gounod: Juliette, de R. Strauss: A rózsalovag Sophie szerepe sajnos kimaradt az életemből, pedig a legkedvesebb zeneszerzőm R. Strauss és Mahler. De nem szomorkodom, mert kaptam más lehetőségeket az élettől. Példaképem saját hangfajomat tekintve a pozsonyi születésű Edita Gruberova koloratúrszoprán, aki 2021- ben hunyt el. Nemcsak fantasztikus hangi és technikai adottságokkal bírt, hanem szakmai alázata, elhivatottsága, a tökéletes előadásmódra való törekvése is kivételes. Előadásának drámaisága példaértékű mindannyiunk számára. Hazai viszonylatban Rost Andrea, aki pár évvel végzett előttem a Zeneakadémián. Szerepeinek technikai kidolgozottsága, fókuszáltsága, szakmai alázata irányt mutató, ami nemzetközi rangú énekessé emelte a világba.

Hogyan került a kántorképzés szakra? Mi a feladata itt?

2003-ban Kármán György, az OR-ZSE Liturgia Tanszék vezetője hívott meg az akkor induló kántor képzésre hangképző tanárnak. Amikor a Bartók Béla Konzervatórium hallgatója voltam, ő volt a korrepetítor tanárom, innen való az ismeretség. Kezdetben kizárólag a klasszikus zeneirodalomból való darabokkal foglalkoztam, de jöttek a hallgatók az énekórákra, és kérdezték mikor éneklünk végre valami „zsidósat”? Második éve tanítottam a Rabbiképzőben és a Nyári Zsidó Fesztiválom, amit Vadas Vera szervezett, külföldi kántoroktól hallottam koncertimákat. Szerelem volt első látásra, hallásra. Klasszikus zenészként pontosam érzékeltem a zsidó kántorművészet szakmai értékeit, ezért célomul tűztem ki ennek az értékmentését és a műfaj zeneirodalmi elsajátítását. Kármán tanár úr hét évre rá tragikus hirtelenséggel elhunyt. Mivel a szak indításakor részt vettem a munkájában, automatikusan folytattam a szak működését. Feladatom hasonló, mint bármely más egyetem szakfelelősének feladata. Az adminisztráción felül koncertek szervezése, a képzésből adódó feladatok kijelölése, megoldása.

Miért nincsenek nők a kántorképzésen?

Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem a neológ vallási előírásokat követi. Az egyetem szabályzata előírja, hogy zsidó vallású férfiak jelentkezhetnek a képzésre. Mivel személyes a képzés, tehát nem csoportos, a hallgatókkal nagyon családias légkör. A hallgatóimat partnerként kezelem. Nagyon tisztelem a kollégáimat, és ha például liturgia vizsga zajlik a zsinagógánkban, csakis kizárólag énektechnikai dolgokban mondok kritikát. Mivel az éneklés idegrendszeri állapot, próbálok ideális körülményeket teremteni az énekórán a hallgatóimnak. Fontosnak tartom, hogy a hallgató érezze a bizalmamat és a szeretetemet.

A 2025-ben végzett kántor- és előimádkozó hallgatókat elnézve, egészen különböző generációk járnak a szakra. Milyen kihívást jelent ez Önnek?

Vallom, hogy az oktatásban mindenkihez egyénileg kell közelíteni. Mivel minden ember más adottságokkal bír, a technikai problémák is mások lehetnek. Személy szerint minden hallgatónak örülök korosztálytól függetlenül, aki a közösségeinket később erősíteni tudja tudásával.

Nemzetközi összehasonlításban a magyar kántorképzés milyen presztízst képvisel?

2024. december elején a Rumbach zsinagóga adott otthont a 16. European Cantors Association Conventionnak. Nemzetközi szinten képzésünk abszolút megállja a helyét. Nagy sikere volt a kántorok és előimádkozók a Convent keretében megrendezett vizsgahangversenyének. A külföldi kollégákkal való eszmecsere során teljesen nyilvánvalóvá vált: ugyanazon problémákkal küzdenek ők és mi is, például a hallgatók toborzásának problémája, illetve a másoddiplomás idősebb hallgatók jelentkezése. Örömmel tapasztaltuk, hogy képzésük céljai azonosak a miénkkel.

Melyik kántorének áll Önhöz a legközelebb? Melyik szólítja meg minden alkalommal?

Az a kántori előadás érint meg, ahol nemcsak a hagyomány szólal meg, hanem tudatos az énektechnika használata. Ahol nem az ego dominál, hanem az alázat, hiszen a kántor az Örökkévaló és a közösség között közvetít. Nagyon sokszor érzem, hogy a kántorok általában próbálnak egy transzcendentális állapotot elérni imádkozás közben, de mint tudjuk, ez a kivételes állapot ritkán adódik. Tehát az ösztönös éneklés így esetlegessé válhat. Az az énekes, aki technikai felkészültségének teljes birtokában van, egy esetleges indiszponált állapotban is képes magas színvonalat képviselni.

Az Újpesti Kántorkoncert a nagy sikertörténet. Telt házas program. Ön a szervezője. Hogyan indult el ez a remek rendezvény? Mik a távlati tervek a programmal?

Elsőként Deutsch László főrabbi és Neufeld Gabriella indította el Újpesten a kántorkoncerteket, de igazán Szerdócz Ervin főrabbi úr vezetése alatt teljesedett ki. Mivel célunk volt az akkor végzett fiatal kántoroknak lehetőséget adni, felkértek a koncert szervezésére. A Zeneakadémia zeneszerzés szakának vezetőjével, Fekete Gyulával közösen fiatal zeneszerző hallgatókkal hangszereltettük meg az imákat, és azt vettük észre, hogy egy nagy ívű eseménnyé nőtte ki magát a rendezvény. Idén tizenhatodik alkalommal már Újpest főterén fogunk koncertezni a MÁV Szimfonikusokkal. Egyszerűen szólva kinőttük az Újpesti Nagyzsinagógát. Az a célunk, hogy Újpest főterén minél több embert tudjunk megszólítani. Idén a Zsidó Kulturális Fesztivál programjába is bekerültünk. 2025. szeptember 11-én 20:00 órától a Dohány zsinagógában hallhatnak, láthatnak minket az érdeklődők ugyancsak a MÁV Szimfonikusokkal, hazai és nemzetközi kántorok közreműködésével. Az izraeli születésű Chaim Stern főkántor egyenesen Torontóból érkezik hozzánk.