Nem először tesszük: ellopunk-magyarítunk a kollégák jelentéseiből a honlapunkra. Gondolom, ők és a fórumaik sem bánják – közös ügyről, helyzetről, aggodalomról van szó.
S tennivalókról.
Akkor is, ha – ezt el kell ismernünk, ki kell emelnünk – hogy Magyarország kivétel az alant bemutatott jelenség alól.
(Csak zárójelben: meddig? Az újságközlemények kommentjeinek szorgalmas olvasójának – érdemes lenne kutatni, összegezni, következtetéseket levonni belőlük – azért a magyar társadalom sem antiszemitizmus-Izrael ellenesség mentes. S elkeserítő jel volt a minap (2026. március 21-én) az MTK-stadionban (!?!, Szégyen!, hiszen ez a klubnév és embléma a zsidósághoz kapcsolódik) tartott so called Pro Palesztína nemzetközi karnevál, gondolom ezúttal hatósági engedéllyel.)
Az Izrael/zsidó-„bírálat“ nyers erőszakba fordulása oly ismerős, génjeinkbe ivódott tapasztalatokat elevenít fel. Hiába ünnepeljük a megszabadulást a széder asztalnál – a globalizálódó antiszemitizmus, zsidó gyilkolások korában minderről lekopik a tradícióvá vált ünnepek konvencionálissá merevedett máza.
S akkor lássuk a kolléga – Judy Maltz március 26-án a Haaretzben megjelent helyzetjelentését. (Egyébként nem „a jövő évben“, hanem itt és most Jeruzsálemből, két hatraa-hazaka – riadó-szirénézás, óvóhelyre sietés között.)
K.J.
Nem tudjuk tovább tikolni aggodalmunk:
vajon a globális antiszemitizmus egy új, még veszélyesebb szakaszba lép?
A szerző
