Ébresztő a Nyugatnak

Borzongás a Ben Gurion repülőtéren. Ébresztő a Nyugatnak.

110 új olim (bevándorló) érkezett ma Izraelbe, és megcsókolták a földet, amint leszálltak. A háború ellenére. A rakétatámadásra figyelmeztető szirénák ellenére. Annak ellenére, hogy a globális szalagcímek kétségbeesést jósolnak.

Senki sem lépett vissza.

A legtöbben Franciaországból, az Egyesült Királyságból, Spanyolországból és Hollandiából érkeztek. Köztük egész családok kisgyermekekkel. És fiatal férfiak és nők, akik egyedül jöttek, Izraelt választva Európa helyett. Mert az Izraelt fenyegető minden valós veszélye ellenére – a rakéták, a háborúk, az Irán és a terrorista megbízottjai által jelentett fenyegetés – a zsidók még mindig nagyobb biztonságban érzik magukat itt, mint Párizsban, Brüsszelben vagy Londonban.

Mit mond a nyugati világ állapotáról, amikor a zsidók egy háborúban álló országba menekülnek, mert ez az egyetlen hely, ahol szabadon, nyíltan és büszkén élhetnek zsidóként?

A válasz éppoly egyértelmű, mint amennyire szégyenletes: a mai Nyugat-Európában a nyílt antiszemitizmus már nem elszigetelt jelenség. Rendszerszintű, normálisnak számít és politikai jutalom jár érte.

A nagy európai városokban a nagyszámú muszlim bevándorló népesség mélyen gyökerező, gyakran erőszakos antiszemitizmust importált származási országaiból.

Ahelyett, hogy ezt megkérdőjelezték volna, baloldali politikusok meghajoltak előtte.

Politikai számításból kényeztetik ezeket a választói csoportokat, és az eredmény gyáva hallgatás, vagy ami még rosszabb, törleszkedés, amikor a zsidó közösségeket megtámadják, becsmérlik vagy rejtőzésre kényszerítik.

Eközben a nyugati média, amely a trendek, a felháborító kattintások és a hamis narratívák megszállottja, gondosan ehhez a hangulathoz igazítja üzeneteit. A profit felülírja az elveket, a kiegyensúlyozottságot a torzítás váltja fel.

A kontextust eltörlik.

Izrael és a zsidók pedig ismét a világ kedvenc gonosztevőivé válnak.

Nap mint nap démonizáló tudósítások árasztják el az európai képernyőket Izraelről, és a zsidó államot nem ostromlott demokráciának, hanem szörnyűséges agresszornak festik le.

Nem csoda, hogy a franciaországi zsidó iskolásoknak azt mondják, hogy rejtsék el a Dávid-csillagot. Nem csoda, hogy Berlinben, Londonban és Amszterdamban fegyveres őrökre van szükség a zsinagógákban. Nem csoda, hogy a zsidók suttognak a kávézókban, vagy eltávolítják a mezuzákat az ajtóikról.

2025 van, de az antiszemitizmus Európában gyorsabban növekszik, mint az 1930-as években. Ezért jönnek. Ezért csókolta meg egy repülőgépnyi Párizsból, Madridból és Manchesterből érkező zsidó egy háború sújtotta ország földjét és nevezte hazájának. Mert még tűz alatt is Izrael marad az egyetlen ország a Földön, amely nem csak a zsidókért, hanem a zsidók miatt létezik.

Ez az egyetlen hely, ahol a zsidó identitás nem teher. Ahol a zsidó gyerekek büszkén, szabadon és biztonságban nőhetnek fel, nem annak ellenére, hogy kik ők, hanem éppen azért, akik. Ez Izrael ereje, ezért jöttek ide, és ezért fognak jönni továbbra is.

És ezért van az, hogy bármit is mond a világ, Izrael soha nem a probléma lesz. Mindig is a válasz lesz.