Debbie Gutfreund szerint a Szimchát Tóra nagyszerű lehetőséget kínál arra, hogy a zsidóság örömét és bölcsességét közelebb engedjük magunkhoz.
Szimchát Tórakor a világ zsidósága befejezi a Tóra éves olvasási ciklusát, majd azonnal újra is kezdi.
Gutfreund hat módszert javasol arra, hogyan újíthatjuk meg kapcsolatunkat a Tórával, és hogyan tehetjük az ünnep énekét és táncát olyan örömforrássá, amely az év hátralévő részében is elkísér bennünket.
1. Összpontosítsunk egy olyan tórai tanításra, amely megszólít bennünket
A szerző szerint érdemes kiválasztani a Tórából egy gondolatot, amely különösen közel áll hozzánk, és az ünnepi táncok és imák közben erre összpontosítani. Nem kell minden egyes szót megértenünk, és nem szükséges minden gondolattal azonosulnunk. Inkább tegyük fel magunknak a kérdést: Melyik gondolat inspirálhat engem ma? Mit mond nekem most a Tóra?
2. Váltsuk tettekre a tanulást
A Tóra igazi öröme akkor jelenik meg az életünkben, amikor a gondolatok a fejünkből átkerülnek a mindennapjainkba. Ha például a kiválasztott tanítás a kedvességről szól, tegyünk aznap tudatosan valami jót másokért. Ha a hála a témája, adjunk hálát Istennek valamiért, amit egyébként magától értetődőnek veszünk. Tudni, hogy mi fontos, nem ugyanaz, mint eszerint cselekedni. Értékeink akkor válnak mélyebbé és jelentőségteljesebbé, ha valóban meg is éljük őket.
3. Ünnepeljünk másokkal együtt
A szerző szerint Szimchát Tóra arra is emlékeztet bennünket, hogy a Tóra tanulmányozása nem pusztán intellektuális és magányos tevékenység. Arra vagyunk hivatottak, hogy összegyűljünk, énekeljünk, táncoljunk és együtt ünnepeljünk. A közös öröm túlmutat saját boldogságunkon: kapcsolatot és az összetartozás érzését teremti meg.
A másokkal közösen megélt ünneplés nemcsak a saját életünkben, hanem a körülöttünk élők életében is növeli a Tóra örömét. Vigyük magunkkal azt az egységet, amelyet a táncolók köreiben érzünk! Tegyük fel magunknak a kérdést: Hogyan oszthatnék meg több közös alkalmat a közösségemmel és azokkal, akiket szeretek?
4. Engedjük be az örömöt a tökéletlen életünkbe
Az ünnep egyik legfontosabb üzenete, hogy akkor is táncolhatunk és teremthetünk örömteli pillanatokat, amikor az életünk tökéletlen és bizonytalan. Nem kell úgy tennünk, mintha nem lennének problémáink. Azzal, hogy egy napot az éneklésre és táncra szánunk, Szimchát Tóra megmutatja, hogy az öröm és a nehézség megférhet egymás mellett.
A valódi érzelmi ellenállóképesség a szerző szerint nem azt jelenti, hogy megszabadulunk a nehéz érzésektől vagy helyzetektől. Hanem azt, hogy lehetünk frusztráltak, csalódottak vagy stresszesek, és közben mégis helyet teremthetünk az örömnek.
5. Engedjük, hogy a Tóra arra ösztönözzön bennünket, hogy újrakezdjünk
Szimchát Tórakor befejezzük a Tórát, majd azonnal újra is kezdjük. Nem azt mondjuk: „Ezt már olvastam. Tudom, hogyan végződik.” Hanem újrakezdjük.
Gutfreund szerint minden évben ugyanahhoz a Tórához térünk vissza, de mi magunk soha nem vagyunk pontosan ugyanazok, mint egy évvel korábban. Új veszteségeken, kapcsolatokon, sikereken, változásokon és fejlődésen mentünk keresztül. Ezért ugyanazok a szavak és történetek egészen mást jelenthetnek számunkra, hiszen a fejlődésünk azt is megváltoztatja, ahogyan az ismerős dolgokra tekintünk.
Néha nincs szükségünk új válaszra. Egyszerűen csak új szemmel kell ránéznünk arra, amit már tudunk.
6. Táncoljunk azokért, akik már nem tehetik meg
2023. október 7-én, miközben Izraelben Szimchát Tórát ünnepelték, a Hamász terroristái betörtek Dél-Izraelbe, és 1200 embert – többségükben civileket – meggyilkoltak, 251 embert pedig túszul ejtettek és Gázába hurcoltak. Ez volt a zsidóság számára a holokauszt óta eltelt időszak legvéresebb napja. Az öröm ünnepe a gyász napjává vált, és sokunk számára Szimchát Tóra már soha nem lesz egészen ugyanolyan.
Gutfreund szerint mégis minden évben visszatérnek a világ zsidói a tánc köreihez. Nem azért, mert a fájdalom eltűnt, hanem azért, mert önmagában is az erő kifejezése, ha nem engedjük, hogy a terror elrabolja az örömünket. Egyesek egy tánckört annak ajánlanak, akit meggyilkoltak, vagy emlékére Tóra-tekercset tartanak a kezükben.
Az öröm nem törli el a gyászt – hangsúlyozza a szerző. Azt üzeni, hogy még mindig itt vagyunk, és a történetünk folytatódik.
A szerző
