(Mózes 2.könyve 6.fejezet 2.bekezdéstől – 9.fejezet 35. bekezdés végéig)
שמות, ו’, ב’ – ט’, ל”ה
וָאֵרָ֗א אֶל־אַבְרָהָ֛ם אֶל־יִצְחָ֥ק וְאֶֽל־יַעֲקֹ֖ב
és láttattam magam Ávrahámnak, Izsáknak és Jákovnak…
Mózes és Áron első próbálkozása kudarccal végződött, csak súlyosabbá tette a héberek helyzetét. Így mintha minden újra kezdődne, a Mindenható utal a három ősapának tett ígéretére, és megerősíteni igyekszik a hitet, hogy elviszi őket az ígéret földjére.
De a nép nem hisz benne:
וְלֹ֤א שָֽׁמְעוּ֙ אֶל־מֹשֶׁ֔ה מִקֹּ֣צֶר ר֔וּחַ וּמֵעֲבֹדָ֖ה קָשָֽׁה
nem hallgattak Mózesre, a kishitűség és a kemény munka miatt.
A kezdeti nehézség sokakat eltántorít attól, hogy megtegyék a következő lépést. Pedig a sikerhez vezető út kudarcokkal van kikövezve, és csak az állhatatosak jutnak a célba.
A legújabbkori Izrael államának gazdasági sikere kutatás tárgya szerte a világon.
Egy szocialista nincstelenségből induló ország mára lekörözte a legfejlettebb európai gazdaságokat, miközben háborúk sorát volt kénytelen megvívni.
A háromezer éves zsidó történelem megtanította a népet a veszteségek elviselésére, és az isteni gondviselésbe vetett hite erőt adott az újrakezdéshez:
״עברנו פרו, נעבור גם את זה״ / „túléltük a fáraót, ezt is túl fogjuk élni”
De történetünkben még a rabszolgaságban élő nép önbizalomhiánya érhető tetten, ami csak lassan alakul rendíthetetlen öntudattá. Az egyiptomi hatalmi önkény alól való szabadulás önmagában nem elég ahhoz, hogy valóban szabadok legyenek, a tudatformáláshoz még számos próbatétel vár rájuk.
A hetedik fejezettől tanúi lehetünk Mózes és a fáraó huzavonájának, miközben egyre több csapás éri Egyiptomot: először a vizek vérré változnak, emlékeztetve arra, hogy héber csecsemőket gyilkoltak meg a Nílusban. Ez a csapás hét napig tart, de a fáraó szíve kemény marad, nem engedi el a hébereket.
Második csapásként békák özönlik el Egyiptomot, a fáraó már egyezkedni próbál Mózessel, de amint az teljesíti kérését, az invázió megszűnik, visszavonja a szavát, nem engedi el a hébereket.
A harmadik csapás a tetvek, de a fáraó továbbra sem engedi el a hébereket.
Negyedik csapás a bogarak, amelyek ellepik Egyiptomot, kivéve Gósent, ahol a héberek laknak. Ekkor a fáraó hajlandónak mutatkozik elengedni három napra a hébereket, hogy áldozatot mutassanak be az ő istenüknek, de amint az Úr eltünteti a bogarakat, meghazudtolja a szavát, és mégsem engedi el a hébereket.
Ötödik csapás a dögvész, amiben elhullanak az állatok, kivéve a Gósen földjén élő héberek állatai, de a fáraó makacs marad – nem engedi el a hébereket.
Hatodik csapás a hólyagos fekély, ami minden egyiptomit megfertőzött, de a fáraó szíve még mindig kemény maradt.
Hetedik csapás a jégeső, villámcsapás, amelyek csak Gósen földjét kerülik el. Ekkor a fáraó megígéri, hogy elengedi a népet, csak szűnjön meg az égi csapás, de most sem tartja be ígéretét.
Minden csapás előtt elhangzik a mondat: „Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem. שַׁלַּ֥ח אֶת־עַמִּ֖י וְיַֽעַבְדֻֽנִי” A mondat első fele : bocsásd el az én népem… az 1970-es évek azon mozgalmának is a jelszava volt, amely a Szovjetunióban fogvatartott cionisták kiszabadításáért indult. A harc kiemelkedő alakja Avital Saranszkij volt, aki a férje, Natan és rabtársai érdekében kampányolt szerte a világon. Natan Saranszkijt 1977-ben tartóztatták le, és csak 1986-ban kapta meg a kivándorlási engedélyt Izraelbe.
A vallásos zsidók 2023.október 7-e után is ezzel a Tóra-idézettel imádkoztak a fáraónál is keményebb szívű terroristák felé: Engedd el a népemet! Let my people go! Csak azok harsogták, hogy Hozd haza őket / Bring them home (a kormánynak címezve), akik még mindig nem voltak képesek különbséget tenni a rosszak és a jók között, az ellenség és a honfitárs között.
Forrás:
magyarul
https://biblia.hu/biblia_k/k_2_6.htm
héberül:
Forrás:
magyarul
https://biblia.hu/biblia_k/k_2_6.htm
héberül:
A szerző
