Szabó Tímea, a Párbeszéd nevű nulla százalékos párt képviselője ezt írta Facebook-bejegyzésében:
„Tegnap a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel és a Civil Bázissal közösen gyújtottunk gyertyát a Porejmos (helyesen Porajmos – S . G.), a roma holokauszt áldozatainak emlékére – azoknak a több tízezer roma testvérünknek a tiszteletére, akiket a nácizmus gyűlölete pusztított el a zsidókkal együtt a második világháború során.
Nem feledhetjük őket. Évről évre emlékeznünk kell, mert a zsidók, romák, melegek és fogyatékossággal élők elpusztítása nem a gázkamrákban, nem a Dunába lövésekkel kezdődött. Hanem szavakkal. Uszítással. Kirekesztő törvényekkel. Olyan propagandával, amiről azt hittük, a 21. században már nem térhet vissza. De azóta tudjuk: a gyűlölet újra ott áll a küszöbön. És most már azt is tudjuk, hogy nem hallgathatunk. Nem lehetünk közönyösek.”
Amint azt többek közt Karsai László történész és Németh György szociológus is megírta, nem volt roma Holokauszt – ahogy a melegeket és fogyatékossággal élőket sem akarták Magyarországról sem szisztematikusan deportálni, sem kiirtani.
Sokakat deportáltak, de messze nem volt cél az egész érintett népesség deportálása, és főleg nem vitték véghez olyan mértékben, mint a zsidók esetében. Már csak azért sem, mert a cigányság kifosztása nem volt értelmezhető, nem volt gazdasági indoka.
Ez a magyar Holokauszt felhígítása, hogy ne kelljen elismerni, hogy kizárólag a zsidók ellen irányult, Magyarország zsidómentessé tétele volt a cél.
Ebből a szempontból Szabó képmutatása, a Holokauszt politikai eszközként használata és egyidejű meghamisítása még vérlázítóbb.
Szabó mit keresett a Duna-parti cipőknél, ami a zsidóknak állít emléket?! (Igaz, szégyenlős módon, mert a tábla így szól: „A II. világháborúban nyilaskeresztes fegyveresek által Dunába lőtt budapesti áldozatok emlékére.”
Ja, áldozatok… Ki emlékszik már, kik is voltak ők…)
A szerző
