Ahogy a szerző is írja, ez az írás vitacikk, és nem tükrözi a Kol Israel szerkesztőinek nézeteit. De a szerző iránti tiszteletből és mint gondolatébresztőt közzétesszük.
Ezt a cikket eredetileg egy belső vitairatnak szántam, de akinek címeztem, még csak válaszra sem méltatott. Viszont a felvetés izgalmasabb annál, minthogy csak én rágódjam rajta. Amúgy is kiveszett már a libellus polemicus műfaja, a helyét a felületes, megélhetési zsurnalizmus vette át.
Ám egy bizonyos szint felett nem süllyedhetünk egy bizonyos szint alá. Vagyis, aki hozzászól, az ezen a kritérium szerint tegye!
Mert, hogy ki fogom verni sokakban a biztosítékot, az egészen biztos.
Miről lesz szó tehát?
Az izraeli-palesztin együttélés problematikájáról.
Jelenleg legalább 30 dokumentált szalafista, dzsihadista terrorszervezet működik Gázában és Ciszjordániában. A fiatalkorú lakosság egyetlen megélhetési és „felemelkedési” lehetősége beállni valamelyik terrorszervezetbe és mártírrá válni. Ezzel a sahid is és a családja is köztiszteletnek örvend és kap némi pénzt a véráldozatért cserébe. Néhány plusz hónapot a túlélésre. Ez a perspektíva.
A jóllakott Nyugat pedig várja Trump béketervét, mint a messiást, és azon görcsöl, hogy vajon aláírja-e a Hamász, meg Netanjáhu és akkor majd megoldódik minden. Hát nem fog.
Amíg a palesztin társadalomban az egyetlen karrierlehetőség a sahiddá válás, és a gyerekfejekben az egyetlen elültetendő cél a zsidók elpusztítása, addig a helyzet nem fog megoldódni nagyhatalmi béketerv ide, nagyhatalmi béketerv oda.
Mi a megoldás? Visszamenni Herzl Tivadar Ősújországához és újraértelmezni.
Hol rontotta el a hajdani Zsidó Ügynökség a kiegyezés lehetőségét?
Ahelyett, hogy szövetséget kötött volna az együttműködésre hajlandó palesztin elittel, különösen a Nasasibikkel, mindenáron az antiszemita és xenofób Háddzs Amin-al Huszeinivel akart megegyezésre jutni. Nem ismerte fel, hogy a legjobb eszköz Huszeini gyengítésére és a palesztinok megosztására, ha a rivális, ellenzéki csoporttal lép szövetségre. Nemcsak, hogy szövetségre kellett volna lépnie, de beengedi a palesztin ifjúságot a Scopus-hegyi egyetemre, tudásbeli, gazdasági és hatalmi fölényt biztosítani nekik Huszeinivel és radikális csoportjával szemben.
Ez a modell bombabiztos volt a 19. és a 20. században a Közel-Keleten. Furcsa mód a zsidóság mégsem élt vele, pedig a szellemi, politikai mintáit Európától vette és remekül adaptálta Ősújországba.
A 19. században az Oszmán Birodalom fenegyerekeit, kadétjait, szanitéceit és orvosnövendékeit a Porta Párizsba meg Londonba küldte taníttatni, hogy modernizálja a saját birodalmát és erősítse a túlélését. Mi lett az eredmény? Az új ideológiákkal átitatott szakembereknek eszük ágában sem volt a szultánt és a régi rendszert szolgálni, sokkal inkább a liberalizmus, az alkotmányosság és a Code Napoléon mellett törtek lándzsát. Szétfeszítették az archaikus keretet és egy modern európai rendszert követeltek helyette.
Ez a csali pedig még a 20. században is remekül működött: ahol tanultál, ahhoz az eszmerendszerhez váltál lojálissá Szíriától Jemenig.
Amikor pedig kitört az 1936-os arab felkelés, Huszeini emberei legyilkolták az összes mérsékelt palesztin csoportot vagy kiűzték az országból Transzjordánia és Egyiptom felé. A mérsékelt csoportok kivéreztek, megtizedelődtek, míg a radikálisok egyre radikálisabbá váltak, egészen napjainkig.
Radikalizációra pedig volt ok bőven, a nakba, a ’67-es háború területfoglalásai, a menekülttáborok; az elfoglalt területek modernizációja helyett egyfajta rekolonizáció. A szakadék és a gyűlölet a két társadalom között pedig csak mélyült és mélyült. A gázai kivonulással a légüres tér pedig csak a Hamásznak kedvezett. (Ez így nem igaz – pl. Izrael repülőteret és mélytengeri kikötőt épített Gázában az oslói megállapodás keretében – 2001-ben le kellett bombázni a létesítményeket a második intifáda miatt. A szerk.)
Mi lenne napjaink alternatívája?
A Muszlim Testvériség start up-ja csak pepitában. Építeni egy olyan szociális hálót, amelyhez kizárólag a szekularizált, modern iskolarendszeren keresztül lehetne hozzájutni.
Mi a motor lényege?
Megtalálni azokat a „Nasasibi” elemeket, akik hajlandóak együttműködni, szövetséget kötni és kialakítani egy szekularizált, modern iskolarendszert, amelyet a palesztin mérsékeltek üzemeltetnének és vezetnének, de az izraeliek irányítanák és pénzelnék.
Miért?
Nem, nem jótékonyságból, nem szerelemből. Hanem mert egyedül, egyes egyedül (!!) Izraelnek az érdeke, hogy egy élhető szomszéddal éljen, senki másnak. És nem is tudná más menedzselni, mint Izrael, aki a legprofibb a hálózatépítésben a Hasomer Hacairtől a Haganáig.
10 éven belül garantáltan meglenne az eredménye.
Persze attól még lenne Hamász meg ki tudja mennyi terrorszervezet, de a fiatal generációk nagy része nem az idejétmúlt medreszékben senyvedne, hanem szekuláris, modern tudás birtokába juthatna és egészen más jövőképe lehetne, mint a mai generációnak. Alapvetően ez garantálhatná a hosszútávú békét a mindenféle nagyhatalmi fantazmagóriák és az irreális várakozások helyett.
A szerző
