Uri Pilichowski rabbi írása eredetileg a Facebookon jelent meg, alább a magyar fordítását közöljük.
Bevezetés – Az Izraelről való beszélgetés kihívása
Ma az Izraelről való beszélgetés a szószékről vagy a tanári puplitusról olyan, mint katonáknak az előrehaladás az aknamezőn. A zsidó közösség jelenlegi sokszínű és egymásnak ellentmondó véleményei Izraelről könnyen megsérthetik a hitközség egyes tagjait és a diákokat. Ha egy rabbi vagy tanár a közösségi médiában való megjelenéssel szeretné kiterjeszteni befolyását és tanítását, akkor még nagyobb közönséget sért meg. Érthető, hogy sok rabbi és tanár elkerüli az Izraelről való beszélgetést, és a kritikát és a vitát csenddel helyettesíti. Az öncenzúra a könnyebb út, de ezzel elkerüli a felelősséget, hogy nyájának egy fontos témában utat mutasson.
Mint egykori aktív hitközségi rabbi és jelenlegi izraeli oktató, naponta bejárom ezt a kihívásokkal teli utat. Sok tanulságot szereztem az út során, és tanácsokat adtam rabbiknak és oktatóknak arról, hogyan beszéljenek Izraelről anélkül, hogy felzaklatnák gyülekezetük tagjait vagy diákjaikat.
A rabbik meghatározzák saját rabbiságukat
A rabbiknak és oktatóknak meg kell kérdezniük maguktól, hogyan képzelik el szerepüket rabbiként és oktatóként. Tóra-oktatóként és útmutatóként vagy politikai elemzőként tekintenek-e magukra? Ez nem szarkasztikus kérdés; sok rabbi úgy véli, hogy üzeneteiket és tanításaikat leginkább spirituális útmutatóként érdemes befogadni, míg mások úgy találják, hogy a politikai elemző szerepe jobban illik hozzájuk és üzeneteikhez.
A rabbiknak maguknak kell meghatározniuk rabbiságukat. Izraelt a Tóra szemszögéből vagy politikai elemzőként akarják-e megközelíteni? Ez két nagyon különböző modell. A rabbik „beragadnak”, ha elmossák ezeket a határokat. Ha egy rabbi vagy tanár egyértelműen kijelenti, hogy tanítása szigorúan a Tóra értékeinek alkalmazása a mai helyzetekre, mint egyházi személy, akkor gyülekezete ebben a kontextusban fogja érteni tanítását.
Az a rabbi vagy tanár, aki elmagyarázza, hogy politikai elemzést kínál, tudatosítja gyülekezetének és tanítványainak, hogy az általuk tanított szavak nem az ember zsidó identitására vonatkoznak. Tanításukat könnyen elfogadják, ha az emberek megértik, hogy a bemutatott vélemény nem „a Sínai-hegyről származó Tóra”, hanem inkább politikai perspektíva.
A árnyalatok és a gyülekezeti tagok érzései hangsúlyozásának előnyei
Sok pedagógus és rabbi gyakori hibája, hogy közvetlenül a tananyaghoz és a saját véleményéhez ugrik. Mielőtt a lényegre térne, érdemes néhány fontos lépést megtenni. Az első lépés az, hogy legalább két ellentétes nézőpontot vázoljon fel a tananyagban bemutatandó kérdésről. Egy jó rabbi és tanár a saját véleményét megelőzően bemutatja azokat a véleményeket is, amelyekkel nem ért egyet.
A rabbi és a tanár egyik legfontosabb szerepe, hogy hangot adjon azoknak az érzéseknek, amelyek a gyülekezet tagjai vagy a diákok fejében kavarognak. Még ha a pap nem is ért egyet az érzéssel, ha tudja, hogy ez egyfajta közös érzés vagy vélemény, akkor is foglalkoznia kell vele.
Legyen befogadó
A rabbik, az oktatók és a közösség vezetői törekedjenek arra, hogy minden tanítványuk és gyülekezeti tagjuk úgy érezze, hogy a közösség része. Fontos, hogy a vezetők minden véleményt figyelembe vegyenek, és csak a valóban megvetendő véleményeket utasítsák el. Az a vezető, aki kizárólag azért utasít el egy véleményt, mert nem ért vele egyet, azzal kockáztatja, hogy ok nélkül kizárja a gyülekezeti tagokat és a tanítványokat.
A rabbiknak és a tanároknak elengedhetetlenül fontos megtanulniuk kifejezni véleményüket és ellenkezésüket azokkal az elképzelésekkel szemben, amelyekkel nem értenek egyet, miközben egyúttal elismerik az általuk ellenzett véleményt vagy érzést. Ez lehetővé teszi számukra, hogy betöltsék fontosabb szerepüket, amelynek célja, hogy közelebb hozza a zsidókat Istenhez, zsidóságukhoz és közösségükhöz.
Kritizálni fogja Izraelt?
A rabbik és az oktatók évtizedek óta vitatkoznak arról, hogy jobb-e kritizálni Izraelt, vagy inkább egy lelkesítőbb hangnemet kell használni Izraelről szóló kommentárjaikban. A rabbik és a tanárok mindkét utat kipróbálták, és néhányan sikerrel jártak, mások pedig kudarcot vallottak. Lesznek, akik azt állítják, hogy a kritika nem volt elég, és egy őszinte értékelés még több kritikát váltott volna ki. Mások azt állítják, hogy a diaszpóra zsidóságának Izraelre irányuló minden kritikája helytelen, és nem szabad hangot adni neki.
Az oktatóknak és a rabbiknak alaposan át kell gondolniuk, melyik modellt követik. A gyülekezet tagjai és a diákok zavarba jönnek, ha vezetőik és oktatóik nem követnek következetes politikát Izrael kritikájával kapcsolatban, és véleményük véletlenszerűnek és következetlennek tűnik.
A hallgatóság megsértése ellentétes a tanítás céljával, ezért minden áron el kell kerülni. Az oktatóknak és a rabbiknak figyelembe kell venniük, hogy Izrael kritizálása indokolt lehet, de sok hallgatót elriaszt a elemzésük hallgatása. Ha inkább a helyzet javulására vonatkozó, reményteljesebb képet festenek, akkor a leckét anélkül taníthatják, hogy másokat megsértenének. Az ambiciózus modell hátránya, hogy nem fogalmazza meg a leckét és a véleményt olyan egyértelműen, mint a közvetlen kritika.
Az Izraellel kapcsolatos elvek kidolgozása
Az Izraelről tanító rabbinak vagy oktatónak rendelkeznie kell egyértelműen megfogalmazott elvekkel és értékekkel, amelyekkel kapcsolatban elkötelezett, és amelyektől soha nem tér el. Az oktatóknak és a rabbiknak mindig ezekhez az elvekhez kell mérniük a tanítani kívánt tananyagot, hogy biztosak lehessenek abban, hogy az összhangban van az elvekkel.
Számos példa van az Izraellel kapcsolatos elvekre, amelyeket a vezetőknek meg kell vitatniuk, például az állam legitimitása, a zsidó nép kötelezettsége Izrael állam támogatására, a zsidó nép joga Izrael földjéhez stb. Ezek, többek között, olyan állandó elvek, amelyekhez a vezetőknek mérniük kell magukat, és amelyeket folyamatosan meg kell vitatniuk.
Következtetés – Legyen jelen azok számára, akik útmutatást keresnek!
Az oktató és a rabbi szerepe az, hogy fényként szolgáljon gyülekezetének és tanítványainak. Mindig több inspirációt, optimizmust és világosságot kell nyújtaniuk, mint bármi mást, különösen többet, mint a cinizmus és a pesszimizmus, amelyet szükségesnek tartanak kezelni.
A rabbinak keményen kell dolgoznia, hogy gondolatai és tanításai jól átgondoltak legyenek. Csak olyan kérdésekről tanítson és beszéljen, amelyek iránt szenvedélyesen érdeklődik. Minden kérdésről, amelyet felvet, órákig kell gondolkodnia. Mielőtt megszólalna, meg kell kérdeznie magától, hogy tanítása hozzájárul-e a tanítványai életének javításához.
Nem minden gondolatnak kell hangot adni, és nagyon is lehetséges, hogy egy eseményről vagy kérdésről való hallgatás hatékonyabb lesz a béke, az egység és Izrael támogatásának megőrzése szempontjából.
A rabbik és az oktatók hatalmas képességgel rendelkeznek arra, hogy inspirálják, befolyásolják és meggyőzzék közösségük tagjait Izrael támogatásának, az oda látogatás, sőt akár oda költözésük fontosságáról. Ez komoly felelősség, amelyet nem szabad könnyedén venni.
A szerző
