A Zsidó Szemle című cionista lap száz évvel ezelőtt, 1926. február 15-én cikket közölt Gömöri Jenő cionista újságíró tollából. A cikk Vlagyimir Ze’év Zsabotyinszkijról (1880-1940), a Betar alapítójáról, a mai Likud szellemi atyjáról szólt. Gömöri megvizsgálja a lehetőséget, hogy párhuzamba lehet-e hozni Zsabotyinszkijt a nemrég hatalomra került olasz diktátorral, Bennito Mussolinivel, ám ezt végül szinte teljesen elveti. Tegyük hozzá: Mussolini ekkor (még) elutasította az antiszemitizmust, és igen népszerű volt sok olasz (és külföldi) zsidó között, tehát a párhuzam kérdése nem volt olyan sértő, mint napjainkban. Később persze ez a lelkesedés alább hagyott, Mussolini szövetsége Hitlerrel és szerepe a holokausztban ismert. Az alábbiakban Gömöri cikkének részleteit közöljük, észben tartva, hogy ez egy 1926 elején (és nem mondjuk 1936-ban) született szöveg.
Személyiség, kihez hasonlót nem találni: politikus, élesszemű és eredeti: sőt reálpolitikus látszatra lehetetlen, elérhetetlen ideálokkal, melyeknek egy részét azonban ő – s talán egyes egyedül ő – kétségtelenül meg is tudja valósítani: ez Jabotinsky Wladimir, az oroszországi pogromok borzalmain emberré érett cionista vezér. Ma már egyike a zsidóság kevés valóságos, valódi vezető személyiségeinek, azoknak, akik a nevet tényleg megérdemlik, nem egyedül a cionista zsidóságé: s joggal tekinthető a cionista mozgalom és az alapító zsidó állam “eljövendő emberének”. Persze az ideig, amíg majd egy valóság, hivatalos vezető állásba kerül, s esetleg államot kormányzó szerep jut majd osztályrészéül, sok ideálját kell még félredobnia és sok rózsás illúziójától kell még búcsút vennie, annak dacára, hogy ő azt hangoztatja, hogy neki nincsenek illúziói.
Jabotinsky meg akarja valósítani az önálló zsidó államot. Jelenleg vezetője – egyúttal megalapítója – a cionista mozgalom legradikálisabb pártjának, a “cionista-revíziós pártnak”, amelyet azonban hamisan tekintenek holmi fasiszta pártnak. Igaz ugyan, hogy rendkívül radikális párt, de még sincs semmi köze a fasizmushoz. Jabotinsky energikus, aktív cionista politikát követel az arabok ellen, hathatósabb támogatást az angol kormány részéről és egy zsidó önvédelmi szervezet felállítását Palesztinában. (…) Jabotinsky azonban hangsúlyozta, hogy ő semmiesetre sem militarista és pusztán egy védelmi szervezet megteremtésére törekszik. (…)
Gyakran hasonlítják össze Mussolinivel és elkeresztelték a “zsidó Mussolini”-nek, de persze ez nem talál. Igaz ugyan, hogy személyes tulajdonságaiban és külsőségeiben vannak némely hasonlóságok és parallel vonások az olasz diktátoréival, politikája azonban egészen más természetű, miként a föntebb körvonalazott programból is nyilvánvaló. Jabotinsky ragyogó szónok is, különösen nagystílű népszónok, “szuggesztió”-szónok és mesteri tudója a tömeg pszichológiájának. (…)
Jabotinsky politikájának alapköve Jabotinsky ama belátása és e belátás-szülte ama szilárd meggyőződése, hogy t. i. a palesztinai arabokkal való megegyezés és együttdolgozás a lehetetlenségek birodalmába tartozik.
Az “antiszemitizmus” kérdésében Jabotinsky álláspontja ez: a zsidók és a világzsidóság szerencsétlensége az, hogy a zsidók sehol a világon nem alkotnak többséget, hanem mindenütt kisebbséget. Ezért vannak a zsidók többé-kevésbé mindenütt elnyomva. Ez a zsidóság voltaképpeni szerencsétlensége és nem az antiszemitizmus. A többség mindig és mindenütt a kisebbség ellen csinál politikát, de sőt igen gyakran nem is a kisebbség ellen csinál politikát, hanem politikát csinál önös érdekeiért, persze ez a politika végeredményben mindenkor kisebbségellenes politika. Épp ezért kell tehát a zsidóságnak valahol a világon többséggé lennie. Ez a Jabotinsky-politika magva.
A szerző
