Trump gázai „békeszerződése” máris izraeli vérbe kerül – és ez bizonyítja, hogy még mindig nem érti, ki az igazi ellenség
Abban a pillanatban, amikor a Fehér Ház gázai megállapodását „történelmi békeszerződésnek” adták el, a legrosszabbtól tartottam; nem azért, mert ellenzem a diplomáciát, hanem mert tudom, hogyan használják ki ellenségeink a nyugati gyengeséget. Most, alig néhány nappal Trump gázai „megállapodása” után, ezek a félelmek beigazolódnak. A Jared Kushner és Steve Witkoff által támogatott terv máris izraeli életeket követel, és ugyanazokat a terrorállamokat erősíti, amelyek finanszírozták az október 7-i támadást.
Legyünk őszinték: Witkoff és Kushner jobban félnek a megállapodás összeomlásától, mint amennyire elkötelezettek amellett, hogy Izrael befejezze a Hamász megsemmisítését és megvédje az izraelieket. Ahelyett, hogy támogatnák Izrael erkölcsi jogát a dzsihádista rákos daganat eltávolítására Gázában, Jeruzsálemet arra figyelmeztetik, hogy fogja vissza magát. A jelentések szerint Witkoff és Kushner ma személyesen beszélt Dermer miniszterrel, és arra sürgette Izraelt, hogy „megfontoltan reagáljon”, kerülje el azokat a lépéseket, amelyek „meghiúsíthatják” Trump tervének folytatását. Más szavakkal: maradjon csendben, amíg a terroristák újratöltik fegyvereiket, és továbbra is megpróbálnak megölni minket.
És ennek a diplomáciai bénultságnak az árát ma vérrel fizették meg.
Tragédia Rafahban: Ma reggel körülbelül 10:30-kor Hamász-terroristák bukkantak elő egy alagútból, és páncéltörő rakétát lőttek ki egy izraeli utász-járműre, megölve két katonát. Egy másik katona súlyosan megsebesült. Percekkel később további terroristák mesterlövész-fegyverekkel tüzeltek más utászegyséekgre. Ez nem „béke”. Ez egy szünet, egy halálos, egyoldalú fegyverszünet, amely során katonáink könnyű célpontokká válnak, miközben a Hamász továbbra is Gáza romjai között kószál.
De talán a leginkább árulkodó pillanat egy nemrégiben készült „60 Minutes” interjúban volt Steve Witkoff-fal és Jared Kushnerrel. Steve Witkoff azt mondta, hogy „elárultnak” érezte magát, amikor megtudta, hogy Izrael csapást mért a Hamász vezetőire Katarban. Elárultnak? Azért, mert Izrael megpróbálta likvidálni az október 7-i mészárlás kitervelőit, akik kényelmesen bujkáltak Katar fővárosában, Dohában? Ez a reakció önmagában is felfedi a Trump gázai terve mélyén dúló erkölcsi káoszt. És jött még rosszabb. Jared Kushner azt mondta, hogy Trump úgy érezte, „az izraeliek kissé elszabadultak az akcióikkal, és itt az ideje, hogy nagyon keményen fellépjen és leállítsa őket, mielőtt olyasmiket követnének el, amik szerinte nem használnak nekik hosszú távon”.
Gondoljuk át ezt. A holokauszt óta a zsidók elleni legrosszabb mészárlás után, amelyet Katar és Irán finanszírozott, Trump elnök, Izrael legnagyobb szövetségese azt mondta, hogy Izrael az, akit meg kell állítani.
Ez jól mutatja Trump alapvető hibáját a Közel-Kelet és Katar mint a Hamász és a globális Muszlim Testvériség mozgalom mögöttes pénzügyi és ideológiai motorja szerepének megértésében.
Trump egy évvel ezelőtt felhasználhatta volna hatalmas befolyását, hogy nyomást gyakoroljon Katarra és Törökországra, hogy kényszerítsék a Hamászt a túszaink szabadon bocsátására. Mégis, eddig nem élt ezzel a befolyásával. Ha ezt a befolyását hamarabb felhasználta volna, sok izraeli életet, túszokat és IDF-katonákat menthettünk volna meg. Ehelyett Trump most megakadályozza Izraelt abban, hogy megtegye, amit meg kell tennie: legyőzze a Katar által támogatott dzsihádista ellenséget Gázában, és erővel védje Izraelt, ahelyett, hogy a dzsihádista katariakkal egyezkedne.
Katar nem partner. Katar maga a probléma. Menedéket nyújt a Hamász vezetőinek, finanszírozza a globális dzsihádot, és az Al Jazeera és üzleti megállapodások révén manipulálja a Nyugatot. Trump mégis úgy kezeli Katart, mint megbízható szövetségest, sőt üzleti partnert, és nem mint veszélyes ellenséget, noha az.
Most pedig Trump terve újabb katasztrófát okozott: egy nemzetközi erő, amely olyan a Muzulmán Testvériséggel kapcsolatban álló országokból áll, mint Katar, Törökország és Egyiptom, átveszi az irányítást Gázában.
Ez nem békefenntartás. Ez a terrorizmus ellenőrzlésének kiszervezése azoknak a hatalmaknak, amelyek a Hamaszt táplálták. Sőt, ami még rosszabb, Franciaország és Nagy-Britannia egy ENSZ biztonsági tanácsi határozatot szorgalmaz, amely hivatalossá tenné ezt a „nemzetközi gázai erőt” (ISF). Ha ezt a határozatot elfogadják, gyakorlatilag lehetetlen lesz visszavonni, és Izrael egy nemzetközi ellenőrzés alatt álló Gáza csapdájába kerül, aminek a leple alatt a dzsihádisták újjászerveződnek.
Semmit sem tanultunk a libanoni UNIFIL-ből? Az a „békefenntartó erő” évtizedek során teljes kudarcot vallott, lehetővé téve a Hezbollahnak, hogy újrafegyverkezzen, megerősítse pozícióit, és 150 000 rakétával fenyegesse Izraelt. Végül az UNIFIL-t feloszlatták. És most Netanjahut nyomás alá helyezik, hogy fogadjon el egy még rosszabb változatot Gázában? A CENTCOM parancsnoksága alatt álló, arab-muszlim, nemzetközileg elismert „békefenntartó” erő, amelybe Katar és Törökország is be van vonva? Ez nem béke, hanem diplomáciába burkolt kapituláció.
Legyen egyértelmű: sem tűzszünet, sem külföldi erők, sem nemzetközi felügyelet nem állíthatja meg a dzsihádot. Csak Izrael képes rá. Az egyetlen megoldás, amely garantálja, hogy Gáza soha többé ne legyen mészárlás kiindulópontja, az 100%-os izraeli ellenőrzés, teljes demilitarizálás, állandó felügyelet és az összes terrorizmust támogató gázai eltávolítása Trump emigrációs terve révén. Bármi, ami kevesebb ennél, csak egy újabb október 7-ét jelentene a jövőben, csak új néven.
És a szobában lévő elefánt továbbra is Katar. Trump és az egész nemzetközi közösség vonakodása, hogy szembeszálljon Katarral, mint a Muzulmán Testvériség fő támogatójával, a tartós béke legnagyobb akadálya. Amíg Dohát nem kezelik ellenségként, minden „békeszerződés” csak időt nyer a következő háborúig.
Ezt úgy mondom, mint aki tiszteli Trumpnak Izraelért tett erőfeszítéseit ebben a háborúban, Jeruzsálem, a Golán-fennsík, az Ábrahám-megállapodások stb. elismerésével, de ezúttal téved. Halálosan téved.
Trump Izrael támogatására irányuló ösztöneit elhomályosítja a külügyminisztérium régi gondolkodásmódja, amely a terroristákat tárgyalópartnernek, Izrael önvédelmét pedig agressziónak tekinti. Az igazi barátok kimondják a kemény igazságot: Katar nem a barátod, és a megalkuvás csak további vérontást fog eredményezni.
Izrael nem engedheti, hogy ennek a tervnek a kalodájába zárják. Egyértelműen és határozottan közölnünk kell amerikai szövetségeseinkkel: egyedül Izrael fogja eldönteni, mi szükséges a túléléséhez. Nem fogjuk biztonságunkat az ENSZ-re, a Muszlim Testvériséghez tartozó államokra, mint Katar, Törökország és Egyiptom, vagy a globális diplomáciára bízni, amely már többször is kudarcot vallott a védelmünkben.
A béke el fog jönni, de nem olyan „szünetek” révén, amelyek megerősítik a gyilkosokat, és nem olyan nemzetközi erők révén, amelyek a dzsihádista célokat szolgálják. A béke csak Izrael teljes győzelme, ereje, egyértelműsége és Trump összes dzsihádista muszlimra vonatkozó kivándorlási terve révén jöhet el.
Trump gázai megállapodása talán nyugalmat hozott a kamerák előtt, de máris életekbe kerül nekünk. Ideje véget vetni a „béke” ezen illúziójának, mielőtt még több emberéletet veszítünk.
Mi fogjuk megnyerni ezt a háborút, még akkor is, ha ennek a rossz megállapodásnak a következményeit el kell szenvednünk.
A legfontosabb folyamat, ami jelenleg zajlik, a zsidó nép felébredése. Győzni fogunk!
Am Jiszráél Hai!
A szerző
