Mózes 1.könyve 32.fejezet 3.bekezdéstől – 36.fejezet 43.bekezdés végéig)
(a bekezdés számozásában van egy kis eltérés az eredeti szöveg és Károli-féle fordítás között)
בראשית, ל”ב, ד’ – ל”ו, מ”ג
וַיִּשְׁלַ֨ח יַעֲקֹ֤ב מַלְאָכִים֙ לְפָנָ֔יו אֶל־עֵשָׂ֖ו
Jakov követeket küld a bátyjához, akik azzal a hírrel térnek vissza, hogy Ézsau 400 férfival jön elé. Jákov alázatosan, békés szándékkal, ajándékokkal igyekszik fogadni, de felkészül arra a lehetőségre is, hogy a testvére még mindig meg akarja ölni.
A családját igyekszik biztonságba helyezni a Jordán keleti partján, és az éjszaka folyamán egyedül marad a küzdelmével.
Hogy Jákov kivel tusakodik, valójában azt a Tóra homályban hagyja. Kezdetben csak annyit tudunk róla, hogy férfi, de amikor hajnalban új nevet ad Jákovnak, akkor azzal indokolja az Izrael/ישראל nevet, hogy képes volt Istennel és az emberekkel harcolni.
כִּֽי־שָׂרִ֧יתָ עִם־אֱלֹהִ֛ים וְעִם־אֲנָשִׁ֖ים וַתּוּכָֽל
Hogy nem csupán álom volt az egész, azzal jelzi, hogy Jakov sérülést szenved a csípőjén.
Sokféle magyarázatot olvastam: van, aki szerint Ézsau égi védő angyalával küzdött, van, aki szerint a saját lelkiismeretével, egy dologban azonban ugyanarra a meggyőződésre jutnak – Jakov személyisége megváltozott, már nem menekül a konfliktusos helyzetekből, mint amikor Charanba szökött, vagy amikor Labant hagyta ott titokban. Félelmei nem szűntek meg, de már képes harcba szállni.
Új nevében szerepel az Isten – El/אל, a három betűből álló előtagot js׳r/ישר pedig többféleképpen is lehet értelmezni: a tórai magyarázat szerint a sikeres küzdelmet jelentő hatalom s׳rrá/שררה szóból eredeztető, amiben benne van az, hogy Jakov utódai hozzák létre a zsidó királyságot, a zsidó államot, de a js׳r/ישר önmagában egyenes, közvetlen jelentéssel bír. Van, aki ezt úgy magyarázza, hogy a zsidók közvetlen kapcsolatban vannak Istennel.
A helyet, ahol Jakov küzdött az Istennel, Pniel/פְּנִיאֵ֑ל – nek nevezi: Panim/פנים= arc El/אל=Isten, vagyis Isten arca jelentéssel.
Noam Jacobson szerint Jakov utódai is hajlamosak voltak a menekülésre, a meghunyászkodásra, a történelem során, és csak akkor váltak Izraellé, amikor leküzdve a félelmüket, a magukba és az Örökkévalóba vetett hittel szálltak szembe az ellenséggel.
A 33.fejezetben történik a nagy találkozás, amely során Ézsau megöleli Jakovot, nagy kísérete nem a támadás, hanem a tisztelet jeleként érkezett. Jákov is megad minden tiszteletet bátyjának, de nem tart vele, hanem Shem/שְׁכֶ֗ם határában vesz földet, és ott telepszik le.
A hetiszakaszok olvasása során sokszor érzi az ember, hogy a szöveg napjaink történéseivel kapcsolatban is üzenettel bír. A 34.fejezet olvasása során sem tudunk elvonatkoztatni attól, ami a mai Izraelben 2023.11.07-n történt.
Dina, Jakov egyetlen leánya bemegy Shembe az ottani lányokkal találkozni, de Sekhem, a helyi uralkodó fia elrabolja, megerőszakolja. Majd apja, Chamor feleségül kéri a lányt Jakovtól, egyben szövetséget ajánlanak, hogy a két nép vegyes házasságokban egyesüljön. Jakov helyett a fiai válaszolnak, és feltételként azt szabják, hogy a város minden férfia körülmetélkezik. Shem urainak tetszik a megoldás, mert az egyesülés azt is jelenti számunkra, hogy Jákov vagyona is az övék lesz: “Nyájaik, jószáguk, és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-é?” (Mózes1.34.23)
A város férfiai tehát körülmetéltetik magukat, Simon és Levi pedig kihasználva a gyengélkedés idejét, harmadnap lemészárolja őket.
Az ENSZ bizonyára elítélné az „aránytalan választ”, Jakov sem örül a dolognak, fél a környező népek bosszújától, és megint menekülésre fogja a dolgot: elindulnak Béthelbe. A Mindenható figyelmezteti, hogy az ő neve már Izrael, viselkedjen hát úgy, és bizony senki nem is támadja meg a vándorló nemzetséget.
A Közel-Kelet már akkor is úgy működött, ahogy ma: be kell bizonyítanod, hogy nemcsak erős, hanem elszánt is vagy: aki megtámad, megerőszakolja a nőket, a legsúlyosabb válaszra számíthat.
Az elrettentés eszköze az aránytalanul nagy válaszcsapás.
A szeretett feleség Rachel, útban Efrát, Béthlechem felé megszüli második fiát, Benjamint, de belehal a szülésbe. Jakov követ helyez a sírra. Az Ottomán birodalmi időkben már körbeépítették, és a sírt nemcsak a zsidók, hanem a keresztények és a muszlimok is szent helyként tisztelték. A Hatnapos Háború után felújították és zsinagógával bővült. 1995-ben, az oslói megállapodás második üteme szerint a terület a Palesztin Autonómia fennhatósága alá került volna, de ez olyan nagy felháborodást keltett az izraeliek körében, hogy végül a “C” körzetben, az IDF felügyelete alatti területhez csatolták.
2018-ban az UNESCO muszlim szent helynek nyilvánította, amit Izrael határozottan visszautasított, és mind a mai napig felügyelete alatt tartja, hogy az odalátogatók zavartalanul imádkozhassanak.
Efrát ma egy 13 ezer lakosú város, Jeruzsálemtől délre, szintén a “C” vitatott körzetben.
A hosszadalmas útkeresés, a 35.fejezet végén Jakov nagy családja eljut Kirját Árbába (Hevron), hogy a 180 esztendős Izsákot még élve lássa, majd Ézsauval együtt eltemesse a Máárát Hamachpelában.
Ézsau nemzetsége is kiterebélyesedett, így délre vonul a Holt-tenger és a Vörös tenger közötti területre, amit Edomként jelöl meg a Tóra, leszármazottai az edomiták. A későbbiekben is találkozunk velük, a konfliktus Jakov leszármazottaival nem ér véget. Ugyanakkor történetileg Nagy Heródes is közülük való volt.
Forrás:
magyarul
https://biblia.hu/biblia_k/k_1_32.htm
héberül:
A szerző
