Vannak olyan szövegek a Tórában, amikor az üzenet nem csupán erőteljes, hanem stratégiai jelentőségű is. Amikor Isten nem csupán azt mondja el nekünk, mi a helyes, hanem azt is, hogyan hozzunk létre olyan népet, amely képes teljesíteni a küldetését a való világban.
Az Ácháré Mot és a Kedosim kettős parasája pontosan erről szól.
Ez a zsidó élet, a zsidó társadalom és a zsidó sors kétlépcsős terve.
Először – Ácháré Mot: Kergessük el a sötétséget.
Aztán – Kedosim: Építsük fel a fényt.
És ha ezt a sorrendet felcseréljük, minden összeomlik.
Első lépés: Ácháré Mot – Szembenézni a gonoszsággal és eltörölni azt
Az Ácháré Mot az év legszentebb pillanatával kezdődik: a Kohen Gadol belép a Szentek Szentjébe Jom Kippurkor.
De nézzünk mélyebbre.
Ez nem csupán rituálé. Ez nemzeti újrakezdés.
Mielőtt közel kerülhetnénk Istenhez, foglalkoznunk kell tisztátalanságainkkal. Nem szabad figyelmen kívül hagyni őket. Nem szabad elbagatellizálni őket. Nem szabad úgy tenni, mintha nem léteznének.
Meg kell oldanunk őket.
Ez a két kecske – a שני שעירים – üzenete.
Az egyik Istenhez kerül. A másikat Azazelhez küldik, ki a pusztába, magával víve a nemzet bűneit.
A Tóra ezzel egy brutális igazságot tanít nekünk: a szentséget nem a tisztátalanság eltűrésével építjük fel.
El kell távolítanunk.
Szembe kell szállnunk vele.
El kell küldenünk.
Majd a Tóra még kényelmetlenebbé válik.
Egyértelmű erkölcsi határokat húz, különösen a tiltott kapcsolatok terén, és világosan azt mondja nekünk:
Ne legyetek olyanok, mint Egyiptom. Ne legyetek olyanok, mint Kánaán.
Más szavakkal: Ne utánozzátok a környező kultúrákat, még akkor sem, ha azok hatalmasak, fejlettek vagy dominánsak.
Mert egy társadalom, amely elveszíti erkölcsi tisztánlátását, mindent elveszít.
Második lépés: Kedosim – A szentség társadalmának felépítése
Ezután következik a Kedosim.
„קדושים תהיו” – Legyetek szentek.
Nem a Templomban. Nem csak Jom Kippurkor. A mindennapi életetekben.
Itt válik forradalmivá a judaizmus.
A szentség nem a világ elől való menekülés, hanem az, ahogyan abban élünk.
Hogyan beszélünk. Hogyan üzletelünk. Hogyan bánunk a szomszédunkkal. Hogyan bánunk a kiszolgáltatottakkal.
„ואהבת לרעך כמוך” – Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.
De a Tóra nem csupán szlogenként írja ezt.
Gyakorlatias lesz.
Hagyd meg a szántófölded szélét a szegényeknek. Használj tisztességes súlyokat és mértékeket. Ne pletykálj. Ne gyűlölködj a szívedben. Tiszteld az időseket. Állj ki az igazságosság mellett.
Így néz ki egy szent nemzet: nem csupán szellemileg emelkedett, hanem erkölcsileg megalapozott és társadalmilag felelős.
A kritikus kapcsolat, amit a legtöbb ember elmulaszt
Itt van a hiba, amit oly sokan elkövetnek, még ma is.
Egyből a Kedosimra ugranak.
„Légy kedves.” „Cselekedj jót.” „Szeress mindenkit.”
Mindez gyönyörű.
De hiányos.
Mert Ácháré Mot nélkül, a tisztátalanság eltávolítása nélkül, a gonosszal való szembeszállás nélkül ezek az értékek nem maradhatnak fenn.
Meghamisítják őket. Kifordítják őket. Fegyverként fordítják ellenünk.
A Tóra kristálytisztán fogalmaz:
Először kergesd el a sötétséget. Csak utána építsd fel a fényt.
Nem fordítva.
Üzenet a mai napra
Hatalmas erkölcsi zavarodottság idején élünk.
Egy olyan világ, amely vég nélkül az „értékekről” beszél, miközben egyúttal eltörli azokat a határokat, amelyek ezeket az értékeket valósággá teszik, azzal, hogy tűri és lehetővé teszi a mai világ legrosszabb gonoszságát, a dzsihadista iszlámot.
Egy olyan világ, amely az irgalmasságot hirdeti, de azt gyakran a gonosz felé irányítja, miközben a jó védelmezőitől önmérsékletet követel.
Ez nem szentség.
Pontosan erre figyelmeztetett minket a Tóra.
A zsidó népnek soha nem volt szándéka ezt az utat követni.
Nekünk másnak kellett lennünk.
Bátorságunknak kellett lennie ahhoz, hogy meghatározzuk, mi a jó és mi a rossz. Hogy kiálljunk mellette. Hogy erre alapozva építsünk társadalmat.
Személyesen. Közösségileg. Nemzeti szinten, a mi földünkön, mindezt úgy, ahogyan Isten megígérte a Tórában.
A lényeg
Az Ácháré Mot és a Kedoshim nem csupán parasák.
Küldetés.
Stratégia.
Felelősség.
Tisztítsuk meg, ami rossz. Építsük fel, ami jó.
És soha ne keverjük össze a kettőt.
Mert ha megteszük, nem csak a tisztánlátásunkat veszítjük el, hanem a küldetésünket is.
És ez azt jelenti, hogy szilárdan ki kell állnunk a gonosz ellen, és nem engedhetjük be Isten szent földjére. A jó cselekedetekre összpontosítani anélkül, hogy megszabadítanánk a világot a gonosztól, csak a harc fele.
Am Jiszráél Hai!!!
A szerző
