Hillel Fuld Facebook bejegyzésének fordítását azért közöljük, mert bár Magyarországon elképzelhetetlennek tűnik, hogy megismétlődjenek a nyugati nagyvárosokban lezajlott antiszemita tüntetések, a fegyveres támadások, a zsidóverések, a zsinagógák felgyújtása, a valóságban egyetlen választásnyira vagyunk csak tőlük.
Oké, beszélnünk kell.
A több száz üzenet között, amit naponta kapok azoktól, akik elmondják, mennyire értékelik az alijára felhívó posztjaimat, beleértve azokat is, amelyek az antiszemitizmus elterjedtségéről szólnak, néha kapok olyan üzeneteket is, amelyek arra kérnek, hogy hagyjam abba.
Ma két ilyen üzenetet kaptam. „Ne kelts félelmet!” „Hagyd abba az „Alijázz, vagy halj meg Amerikában” üzenetet. Ez csak eltaszítja az embereket.” „Ne tegyél úgy, mintha mindenhol veszély fenyegetné a zsidókat, és Izrael olyan biztonságos lenne. Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz.” „Amerikában ez nem fog megtörténni. Mi jól vagyunk.” „A helyzet nem olyan rossz, ahogyan lefested.”
És így tovább, és tovább, és tovább.
Tehát hadd kezdjem azzal, hogy mindazoktól, akik sértőnek találják a bejegyzéseimet, bocsánatot kérek. Nem áll szándékomban megsérteni Titeket. Akkor abbahagyom? Dehogyis! Tudjátok, ki más lett volna még sértve, ha valaki azt mondta volna neki, hogy menjen el, vagy meghal? A nagymamám.
Azt mondta volna: „Hagyd abba. Ez Európa. Németország. Lengyelország. Demokrácia van. Felvilágosultak vagyunk. Na és ha valami őrült bajszos fickó hülyeségeket beszél? Itt biztonságban vagyunk. Elég a hisztériából.”
Ha valaki tényleg azt hiszi, hogy ma ez nem történhet meg, akkor nagyon-nagyon mélyen a homokba dugja a fejét. Interjút készítettem Olga Kay nagynénémmel (igen, ő is fent van a Facebookon, és hamarosan 100. születésnapját ünnepli), aki három haláltábort élt túl. Egy egyszerű kérdést tettem fel neki.
„Láttad az antiszemitizmust a holokauszt előtt, és látod az antiszemitizmust most. Mennyire hasonlítanak egymásra?”
A válasza, idézem: „Egyformák.”
Persze, Amerika nem Kanada vagy az Egyesült Királyság, és Florida nem New York. Persze, vannak még olyan helyek, ahol a zsidók biztonságban vannak, de ez nem tart sokáig. Honnan tudom? Ha a történelem tanított nekünk valamit, akkor azt, hogy nem tanulunk a történelemből.
Szeretnéd tudni, hogy végződik ez? Nyiss ki egy történelemkönyvet!
Ez nem egy új forgatókönyv. Ez egy nagyon régi forgatókönyv, amely szó szerint minden generációban lejátszódik. Az a véleményed, hogy „ez minden olyan helyen megtörtént, ahol a zsidók kényelembe helyezték magukat, de ezúttal más a helyzet. Itt nem fog megtörténni”? Tényleg ezt hiszed? Ha igen, ha komoly képpel meg tudod ismételni a fenti mondatot, akkor sajnálom, de meg szembesíteni kell a valósággal.
A számok nem hazudnak, és a helyzet nem fog javulni. Honnan tudom? Ismétlem: a történelem.
Az, hogy „ez engem nem érint”, őrültség.
Sétálsz az utcán, és három méterrel előtted egy hatalmas szakadék van. Azt mondod: „Eh, a szakadék nem érint engem, úgyhogy tovább sétálok bele.” Haver! Nézz három méterrel magad elé! A szakadékba tartasz! megváros, hogy beleessél, mielőtt cselekednél?
Kerüld el a gödröt, mielőtt beleesel!
Nem értem, hogy lehet, hogy még mindig vannak zsidók, akik azt hiszik, hogy szívesen látják őket ott, ahol vannak. Szerintem elég egyértelmű, hogy a zsidókat már nem látják szívesen Ausztráliában. Vagy az Egyesült Királyságban. Vagy Kanadában. Vagy az Egyesült Államokban!
Olyanok, mint egy gyerek egy bulin, aki nem hajlandó elmenni, pedig a buli már véget ért. Menjetek el. A buli véget ért. Az országotok döntött!
Izrael vajon tökéletes? Egyáltalán nem. Vannak-e ellenségeink a határainkon, akik meg akarnak ölni minket? Nem hiszem, hogy ezt bárki is vitatná. De két nagy különbség van.
– Isten: Isten több ezer év után visszaadta nekünk ezt a földet. Újraélesztette a héber nyelvet, és paradicsommá tette ezt az országot. Minden lehetséges módon megmondta nekünk, hogyan térjünk haza. Ő itt velünk van, és ha nem hisztek nekem, nézzétek meg, hány nyilvánvaló csodát tett az elmúlt két évben.
– Az IDF: Itt van a világ egyik legjobb hadserege, amely a biztonságunkért küzd. Az IDF kudarcot vallott október 7-én? Igen. Azon a napon az IDF küldetése kudarcot vallott. Ez nem változtat azon a tényen, hogy az IDF küldetése az, hogy megvédjen minket. Nagyon világosan láttuk, ki védi a zsidókat világszerte. Senki.
Itt Izraelben tudjuk, kik az ellenségeink. Igen, terror van. Erre senkinek nem kell engem kioktatnia. Azt hiszem, ezt a leckét elég jól megtanultam.
Ha jártatok Izraelben az utóbbi időben, meg fogjátok erősíteni, amit mondani fogok. Ha Izraelben vagytok, végtelenül nagyobb biztonságban fogjátok érezitek magatokat, mint bárhol máshol a világon. Kérdezzetek meg bárkit, aki járt itt az utóbbi időben. Meg fogják erősíteni ezt az állítást.
Gondoljatok a döntéshozatalra. Bármilyen döntést hozol, megnézed a pályát. Hová vezet ez?
Itt a zsidó nép jövőjét építjük.
Ott nincs jövő a zsidó nép számára.
Nem, nincs szükségünk a diaszpórában élő zsidókra.
Nem, nem vagy gyáva, mert eljöttél. Ezt intelligenciának hívják.
Nem, az, hogy Izraelbe jössz, nem tesz minket könnyebb célponttá.
Figyeljetek, a héten olvasott Tóra-részben, ahogy már sokszor mondtam, az izraeliták 80%-a Egyiptomban maradt, miután 210 évig rabszolgák voltak. Isten könnyű kiutat kínált nekik. Azt mondta nekik, hogy menjenek Izraelbe. 80%-uk azt mondta: „Köszönjük, Istenem. Meghallottuk az üzenetedet. Tisztelettel elutasítjuk a kérésedet. Itt maradunk Egyiptomban. Itt kell maradnunk, és lobbiznunk kell az izraeli testvéreinkért. Nem mehetünk mind Izraelbe. És ha itt, Egyiptomban van antiszemitizmus? Engem nem érint. Itt biztonságban vagyok. Itt születtem. Nem menekülök el. De azért köszönjük, Istenem.”
Mindannyian meghaltak. A nemzet többi része Izraelbe ment.
Szóval nem, nem vagyok próféta, és nem is állítom magamról, hogy az lennék. Azonban ismerem a történelmet, és a történelem szó szerint megismétlődik a szemünk előtt. A falon mindenhol ott van az írás. Csak hangosan felolvasom nektek. Tudom, hogy nem jó hallani. Tudom, hogy nem tetszik nektek az üzenet, hogy menjetek el, amíg még lehet. Megértem. Tényleg.
Kész vagyok megkockáztatni, hogy ezzel néhány embert felbosszantok, hogyha ezek a bejegyzések ráveszik az embereket, hogy elgondolkodjanak ezen a kérdésen, és most már több száz ember mondja nekem, hogy az én bejegyzéseim miatt alijáztak, vagy komolyan fontolgatják.
Figyeljetek, régebben én voltam az, aki azt mondta: „Ne hasonlítsatok semmit a holokauszthoz.”
Azért mondtam ezt, mert soha nem gondoltam volna, hogy újra megtörténhet. A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy életem során meg fogom tapasztalni a mai antiszemitizmust.
Így állunk most. Minden, ami a holokauszt előtt történt, megismétlődött.
Kérem, mutasson nekem egyetlen egy dolgot, ami akkor megtörtént, és most nem történik meg, kivéve a zsidók kiirtására irányuló kísérlet utolsó lépését.
Minden megtörtént a közelmúltban, ami ahhoz vezetett. Az alábbiakban csak néhány példát sorolok fel, de az egyetlen dolog, ami nem történt meg, az antiszemita vezetők hatalomra jutása volt.
Mamdani ezt is elintézte. Ahogy AOC és Ilhan Omar is. És ahogy sokan mások is a kongresszusban, főleg demokraták, ha őszinték akarunk lenni. Tessék, vannak antiszemita vezetők, akik egyre népszerűbbek. Ez nem csak a baloldalon van így. Látjuk Candace-nél. Látjuk Tuckernál.
Gondolod, hogy ezek az emberek, akiket milliók követnek vannak, és akik zsidógyűlöletet hirdetnek, nem vezetnek egyenesen több erőszakhoz a zsidók ellen? Akkor csak magadnak hazudsz. Szóval még egyszer, sajnálom, hogy nem tetszik az üzenetem. Tényleg sajnálom. De hallanod kell. Hogy befogadod-e, az a te döntésed.
Ha tudni akarod, hogy fog kinézni az Egyesült Államok egy év múlva, és ez konzervatív becslés, mert szerintem sokkal hamarabb fog bekövetkezni, látogass el Montrealba. Vagy Melbourne-be. Vagy Londonba.
Azok a helyek már nem léteznek. Végük. És az Egyesült Államok sem maradt le sokkal.
Tehát, ha úgy döntesz, hogy maradsz, az a te döntésed. Ha azt akarod magadnak bebeszélni, hogy a zsidókat még mindig szívesen látják, és hogy minden rendben lesz, hát legyen. De nem, nem fogom abbahagyni a vészjelzéseket, amikor látom, hogy testvéreim a szakadék felé mennek.
Bárcsak lett volna lehetőségem arra, hogy több millió európai zsidót figyelmeztessek. De nem volt. Most viszont van, és nem fogom elszalasztani a lehetőséget, hogy megtegyem, függetlenül attól, hogy mennyire bosszantó hallani.
Más szavakkal: sajnálom, de nem sajnálom.
A jó hír az, hogy amikor végre rájössz, hol van az otthonod, tárt karokkal és rengeteg sawarmával várunk majd rád!
A szerző
