A geopolitikában vannak olyan pillanatok, amikor egyetlen nyilatkozat feltárja azt a kényelmetlen igazságot, amelyet mindenki inkább elkerülne.
Ma Lindsey Graham amerikai szenátor nyers figyelmeztetést intézett Amerika muszlim közel-keleti „szövetségeseihez” Iránhoz való viszonyukkal kapcsolatban:
„Úgynevezett regionális szövetségeseinknek: ha egy pillanatig is azt gondolják, hogy az ajatollah és gyilkos rezsimének hatalmon tartása jó ötlet az iráni nép kinyilvánított elutasítása és ellenállása után, akkor illúziók világában élnek.
Az a vágyuk, hogy fenntartsák a status quót és figyelmen kívül hagyják az iráni nép jogos követeléseit, véleményem szerint túllépi az elfogadhatóság határait, ütközik az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekeivel, és megsérti a legalapvetőbb erkölcsi normákat.”
Ezt a kritikát kifejezetten Egyiptomnak, Katarnak és Törökországnak címezte.
Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk át ennek az abszurditását.
Ezek szunnita többségű államok. Az Iráni Iszlám Köztársaság az ellenségük, mivel ez dzsihadista síita rezsim, amely nyíltan törekszik a regionális hegemóniára, milíciákat finanszírozz, más arab muszlim kormányokat destabilizál, miközben dzsihdista ideológiáját exportálja az egész világra.
Akkor miért lobbiznak ugyanezek a szunnita kormányok csendben a Trump-adminisztrációnál, hogy ne döntse meg határozottan az iráni síita iszlám rezsimet?
A válasz egyszerű, és kényelmetlen azok számára, akik nem ismerik a muszlim világ bonyolult viszonyait.
Bár Irán iszlám rezsimje ellenség, az Iszlám Köztársaság bukása egyik napról a másikra átalakítaná a Közel-Keletet, mivel a szunnita országok még nagyobb ellenségét, Izraelt erősítené meg.
Ha az Egyesült Államoknak sikerül megdönteni Irán iszlám rezsimjét, megszüntetni a Hezbollah támogatóját és felszámolni az Iráni Forradalmi Gárda regionális terrorhálózatát, akkor a hatalmi egyensúly drámaian megváltozik. És ebben a vákuumban egy nemzet egyedülűlló: Izrael.
A katonailag domináns, gazdaságilag dinamikus, nyugati támogatású Izrael, amely Donald Trump elnök alatt az Egyesült Államokkal szövetkezik, a régió vitathatatlan stratégiai horgonyává válna.
A szunnita muszlim országok, Katar, Törökország, Szaúd-Arábia és Egyiptom számára ez a forgatókönyv fenyegetőbb, mint egy meggyengült, kordában tartott síita Irán.
Ez az a geopolitikai paradoxon, amelyet Washington nem hajlandó teljes mértékben elfogadni: Amerika muszlim regionális „szövetségesei” jobban félnek Izrael regionális fölényétől, egy olyan országétól, amely nem jelent közvetlen fenyegetést számukra, mint a síita iráni forradalmi államtól, amely viszont közvetlen fenyegetést jelent számukra.
Ez nem lehet meglepetés Washington számára, mivel mind Katar, mind Törökország kormánya a Muzulmán Testvériségé.
Az amerikai politikai elit azonban továbbra is nélkülözhetetlen szövetségesekként kezeli őket, nem pedig szunnita dzsihadista ellenségként.
Katar finanszírozza a globális Muzulmán Testvériséget és otthont ad a Hamász vezetésének, miközben amerikai támaszpontot is befogad.
Törökország a NATO tagja marad, miközben iszlamista frakciókat támogat, és neo-oszmán hatalomként pozícionálja magát.
Egyiptom stratégiai együttműködést folytat, miközben mindenekelőtt saját belső stabilitását tartja szem előtt.
Mindegyik rezsim hideg fejjel kalkulál.
Ha Irán síita iszlám rezsimje megbukik, és Izrael az Egyesült Államok támogatásával és morális legitimitásával az egyedüli vitathatatlan regionális hatalommá válik, a regionális hierarchia véglegesen megváltozik.
A Közel-Kelet már nem az arabok és a perzsák, illetve a szunniták és a síiták közötti törésvonalak körül forogna. Egy magabiztos zsidó nemzetállam körül forogna, amely minden birodalmat túlélt és minden ideológiánál tartósabbnak bizonyult.
Muszlim vezetők számára ez elfogadhatatlan.
Amíg a Trump-kormány nem érti meg teljes mértékben ezt az alapvető tényt, hogy szunnita regionális „partnereik” számára egy megerősödött Izrael stratégiailag rosszabb, mint egy meggyengült Irán, addig a Közel-Keletre vonatkozó politikája hibás feltételezéseken fog alapulni.
Graham szenátor helyesen teszi, hogy szembeszáll ezekkel a szunnita kormányokkal. De a következő lépés még fontosabb: fel kell ismerni, hogy ezek a szunnita „partnerek” nem csupán Irán ellen védekeznek, hanem a régióban az Egyesült Államok által támogatott erős Izrael ellen is dolgoznak, amely Trump elnök globális politikájának egyik sarokköve.
A valódi kérdés nem az, hogy a szunnita államok miért ellenzik Teheránt a retorikában.
A valódi kérdés az, hogy miért részesítik előnyben csendben a kezelhető iráni fenyegetést a diadalmas zsidó állammal szemben.
Amíg Washington nem szembesül ezzel a valósággal, Amerika továbbra is tévedéseket fog elkövetni a Közel-Keleten, amely továbbra is sokkal kifinomultabb játékot fog játszani, mint amit az amerikai politikai döntéshozók beismernek.
Egy dolog biztos: Izrael győzni fog.
Am Jiszráél Hai!!!
A szerző
