(Mózes 2.könyve 21.fejezet 1.bekezdéstől – 24.fejezet 17. bekezdés végéig)
שמות, כ”א, א’–כ”ד, י”ח
A Tóra három rétegét szokás megkülönböztetni: az első a történetmesélés, a második az abban rejlő mondanivaló, a harmadik a nyelvi fordulatokban létező mélyebb mondanivaló. Eddig Mózes első és második könyve is dúskált a történésekben – ezek sokak által ismertek. A tízparancsolat-kinyilatkoztatás teátrális jelenete után az események helyét a törvények veszik át, amelyek óhatatlanul nagyobb elmélyedést kívánnak.
Míg a tízparancsolat az elveket rögzítette, e heti szakaszunk törvénycikkelyek formájában “váltja aprópénzre”.
A zsidók mindennapjait szabályozó 613 micvából 53 szerepel ebben a szakaszban.
A szöveg keletkezésének korában a rabszolgatartás bevett szokás volt, de a törvény előírja, hogy 6 év szolgálat után, a hetedik évben minden ellenszolgáltatás nélkül el kell engednie a tulajdonosnak a rabszolgát. Ebből a rendeletből származik a pedagógusok mai “snat sabaton”-ja (שנת שבתון) vagyis az, hogy minden 7. évben az izraeli tanárok egy év fizetett szabadságot kapnak, annak érdekében, hogy szellemileg felfrissüljenek, kutatásokat végezhessenek, továbbképzéseken vehessenek részt.
Az állattartásból, mezőgazdaságból élő nép létfeltételeit biztosító gazdasági kapcsolatokat szükséges szabályozni. Itt szerepel a közismert “szemet szemért, fogat fogért” (עַ֚יִן תַּ֣חַת עַ֔יִן שֵׁ֖ן תַּ֣חַת שֵׁ֑ן) kitétel, amit nem szabad szó szerint értelmezni – ez csak a kompenzáció mértékét jelzi. Ha valaki gazdasági vagy személyes kárt okozott, köteles a kárt megtéríteni, de a törvény különbséget tesz az akaratlanul vagy előre megfontoltan okozott kár között.
A későbbi kósersági szabályok alapjai is már megtalálhatók ebben a szakaszban, bár sokkal részletesebben Mózes 3. és 5. könyvében szerepelnek majd.
A 23. rész a tanúvallomással (véleménynyilvánítással) kapcsolatban egy aktuális problémára is rávilágít:
לֹ֥א תִשָּׂ֖א שֵׁ֣מַע שָׁ֑וְא אַל־תָּ֤שֶׁת יָֽדְךָ֙ עִם־רָשָׁ֔ע לִהְיֹ֖ת עֵ֥ד חָמָֽס
“ne tégy hamis tanúságot, ne támogasd az erőszakos gonoszságot” csak azért, mert sokan vallják azt.
Vagyis, azért, mert valamit sokan mondanak, nem biztos, hogy igaz, a tények alapján formáld a saját véleményedet, és mondd ki akkor is, ha a többiek mást mondanak.
Ha valaki a maga szerencsétlenségét bizonygatja, az nem menti fel a bűnei alól!
A 2023. október 7-e után megindult izraeli ellentámadást szerte a világon tüntetések sorozata ítélte el, megfeledkezve arról, hogy milyen barbár öldöklés volt az előzménye. A gázai arabok telesírták a világsajtót a saját szerencsétlenségükkel, feledtetve azt, amit ők tettek.
A magyar fordítás ajándéknak nevezi amit a héber nyíltan megvesztegetésnek, kenőpénznek nevez: sochad/שֹׁ֖חַד és figyelmeztet, hogy az eltérít az igazságtól, ezért ne fogadd el. Ugyanakkor, ha ellenséged elvesztett valamit, amit megtaláltál, add vissza neki, ha megsérült, segítsd ki a bajból!
וְגֵ֖ר לֹ֣א תִלְחָ֑ץ וְאַתֶּ֗ם יְדַעְתֶּם֙ אֶת־נֶ֣פֶשׁ הַגֵּ֔ר כִּֽי־גֵרִ֥ים הֱיִיתֶ֖ם בְּאֶ֥רֶץ מִצְרָֽיִם
Bánj jól az idegenekkel – emlékezz, Te is az voltál Egyiptomban.
Hat éven át műveld meg a földed, takarítsd be a termését, de a hetedik évben hagyd parlagon, amit terem, legyen a szegényeké, a vadon élő állatoké.
Hat napon át dolgozz, és a hetediken pihenj meg, és hagyd pihenni a szolgáidat, az állataidat, az idegeneket.
Majd a későbbiekben is látni fogjuk, hogy a Tóra törvényei, bármily régen születtek is, rendkívül humánusak, figyelmet fordítanak az elesettekre, ugyanakkor szigorúan szabályozzák az egyén és a közösség viszonyát.
A következőkben a három zarándokünnepről szól: Peszáchról, Savuotról és Szukkotról. Ilyenkor az Igéret földjén élő zsidók kötelessége volt meglátogatni a Szentélyt és áldozatot bemutatni. Mindhárom ünnep Izrael földjén, egybeesik fontos aratási időszakokkal : a pészah az árpaaratással , a sávuot a búza betakarításával, a szukkot nyolcadik napja pedig a gyümölcsszüret vége. A Második Templom lerombolása után az életben maradt zsidók nagy része szétszóródott a világban, és még az ottmaradtak sem tudták teljesíteni ezt a micvát. Manapság ezen ünnepek alkalmával a Nyugati Falnál imádkoznak a vallásos zsidók.
A Mindenható szavai még a Szináj sivatagban hangzanak el, az Igéret Földjének meghódítása még a zsidók előtt áll, de mintegy feltételként szerepel, hogy a föld, amit hazájuknak mondhatnak, csak akkor lesz igazán az övék, ha a nép nem hódol más istenségnek (ideológiának), hűséges marad az Egyetlennel való szövetséghez.
Nemcsak a gázai alagutak poklában sinylődő izraeliek kerültek közel a Mindenhatóhoz. Tel-avivi, szekuláris családok anyagi bőségben élő kamasz gyerekei fedezték fel a vallási gyökereket, hetente ortodox rabbikat hallgatnak, többszázfős sátrakban és a Tik-Tokon. – “Ha itt akarok élni, akkor tudnom kell, hogy miért éppen itt” – nyilatkozta az egyik fiatal lány.
A hetiszakaszunk azzal fejeződik be, hogy Mózes felmegy a hegyre találkozni az Úrral, és negyven nap, negyven éjszakára magára hagyja a népet.
Izraelben sokat dolgoztam ortodox családoknak. Elismeréssel figyeltem az anyákat, akik 8-10 gyerek mellett is dolgoztak, és bámulatos logisztikai rendszert menedzseltek az otthoni teendők ellátására. Megtanultam a halacha lakásra vonatkozó szabályait, odafigyeltem rájuk, kapcsolatunkat a kölcsönös tisztelet jellemezte. Egyszer megjegyeztem, hogy milyen irigylésre méltó, hogy életük minden mozzanatát szabályozzák a micvák, mennyi kétely teli döntéstől megkímélik magukat… Beszélgetőtársam elmosolyodott és csak annyit mondott, hogy még nem ismerem eléggé a vallásos életet – a szigorú szabályok mellett is nagyon komoly az egyén felelőssége.
És még egy személyes megjegyzés a hetiszakasszal kapcsolatban: tavaly ilyenkor még nem tudtuk, hogy mi történt a Bibas gyerekekkel és édesanyjukkal… Noam Jakobson, akinek igen sajátos hetiszakasz-elemzéseit évek óta hallgatom, végtelenül megindító perceket szentelt annak, hogy a Mindenható külön figyelmet fordít az árvákra és az özvegyekre. Az apát, Yarden Bibast elszakították feleségétől és gyermekeitől. Őt is elrabolták, és 484 nap után sikerült kiszabadulnia a fogságból. A brutálisan meggyilkolt anya, Shiri, és a két gyerek, a 4 éves Ariel és a 9 hónapos Kfir holttestét 2025. február 20-n adták át a terroristák, majd kiderült, hogy még az anya holttestével is kufárkodtak, így csak 26-án tudták örök nyugalomra helyezni őket Izraelben.
Noam Jakobson, mint sokan mások Izraelben, az utolsó pillanatig reménykedett, hogy élve térhetnek haza, és a videóban perli az Istent, hogy nem vigyázott rájuk, és kéri, segítsen hazahozni őket.
A szerző
