Erre a stratégiai irányváltásra már évek óta szükségünk volt – és most végre hangosan is kimondták.
Ahogy Benjamin Netanjahu miniszterelnök nemrég kijelentette: „Az elkövetkező évtizedben 350 milliárd sékellel növeljük a védelmi költségvetést… hogy ezeket a fegyvereket itthon gyárthassuk, és ne függjünk más országoktól… és forradalmian új, Izraelben gyártott repülőgépeket fogunk kifejleszteni. Ez teljesen meg fogja változtatni az összképet.”
Ez óriási!
Ez nem csupán egy újabb politikai irányváltás, hanem egy függetlenségi nyilatkozat.
Tavaly a Capitol Hillen, Amit Halevival, a Likud képviselőjével együtt első kézből hallottam a támogatás hangokat, amikor a kongresszusi és szenátusi tagok előtt érveltünk amellett, hogy mind Izrael, mind Amerika érdeke, hogy véget vessünk a hagyományos amerikai külföldi segélynek Izrael számára, és azokat közös stratégiai fejlesztési projektekkel váltsuk fel.
Egy kongresszusi képviselő nyíltan elmondta nekünk: Izraelnek szűk, két éves időkerete van arra, hogy megkezdje ezt a folyamatot és a lehető legönállóbbá váljon, mert a politikai szélirány Washingtonban gyorsan változik, és egyik párt megbízható támogatását sem lehet biztosnak venni. Elképesztő volt, hogy ezt nem csak Izrael, hanem Amerika iránti aggodalomból mondta. Mert ahogy nekünk is egyértelműen elismerte, egy sebezhető, gyenge Izrael végső soron gyengíti az Egyesült Államokat és sebezhetővé teszi, mivel Izrael a szabadságszerető világ egészének frontvonala a dzsihadista iszlámmal szemben. Tehát egy gyenge frontvonallal Amerika nagyobb veszélyben van.
Legyünk őszinték azzal kapcsolatban is, hogy valójában mit jelentett az Izraelnek nyújtott „amerikai külföldi segély”.
Évtizedeken át ez a külföldi „segély” aranybilincsként működött: olyan mechanizmusként, amely kritikus pillanatokban befolyást biztosított Washingtonnak az izraeli politika alakítására.
Az elnevezés félrevezető. A „segély” túlnyomó többsége soha nem hagyta el az Egyesült Államokat; azt amerikai védelmi vállalatokra, amerikai kutatás-fejlesztésre és amerikai gyártásra szánták.
Más szavakkal, fenntartotta az amerikai munkahelyeket és megerősítette az amerikai védelmi ipart, miközben felszerelte Izraelt.
Azok, akik azt kiabálják, hogy „ne adjunk több pénzt Izraelnek”, vagy nem értik, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyják ezt a valóságot. Ha bármi, akkor ez egy kölcsönösen előnyös megállapodás volt.
De a „külföldi segély” címkét fegyverként használták fel, hogy táplálják az Izrael elleni haragot, és elősegítsék az Izrael-ellenes hangulatot az amerikai politikai spektrum mindkét oldalán.
Ideje nyugdíjazni ezt a mítoszt, és vele együtt a belőle fakadó befolyást is.
Már voltunk ilyen helyzetben. Izrael egyszer elkezdte fejleszteni a saját vadászgépét, az IAI Lavit, de az Egyesült Államok nyomására kénytelen volt leállítani a programot.
Ez a fajta befolyás csak addig létezik, amíg függő helyzetben vagyunk.
Abban a pillanatban, amikor Izrael megszünteti az amerikai külföldi „segélyt”, ez a befolyás eltűnik, és vele együtt az is, hogy bármely kormányzat diktálhassa a biztonsági határainkat.
Egyetlen ország sem lehet 100%-osan független, de minél közelebb kerülünk ehhez, annál nagyobb biztonságban vagyunk.
Nem engedhetjük meg magunknak, hogy megismétlődjön a háború kezdeti szakasza, amikor a Biden-kormányzat gyakorlatilag nem hivatalos fegyverembargót vezetett be Izrael ellen, ami közvetlenül befolyásolta képességünket a gázai háborúra és a zsidó életek védelmére.
A „Soha többé” nem lehet csupán a múltra vonatkozó szlogen, hanem irányadónak kell lennie abban, hogyan készülünk fel a jövőre.
A valóság pedig egyértelmű: Izrael támogatottsága mindkét oldalon csökken. Az egyetlen felelősségteljes út a jövőbe az erő, a függetlenség és az a képesség, hogy magunkat védjük, saját erőből, bármi történjék is.
A zsidó nép jövője Izraelben fényes, és minden nap egyre fényesebbé válik.
Erősítsétek meg hiteteket! Hihetetlen idők várnak ránk. Lesznek még hullámvölgyek, de az út gyönyörű!
Am Jiszráél Hai!!!
A szerző
