M.A. Rothman Facebook-bejegyzésének fordítása
Piers Morgan újságíró műsorában az egyik meghívott végig vette a dokumentált palesztin-izraeli történelem hat évtizedét, és leleplezte a megszállási narratívát mint egy fordított időrendű mítoszt
A kamerák előtt beszélt a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) megalakulásáról, még mielőtt bármilyen megszállás létezett volna:
„1964-ben, amikor megalapították a PFSZ-t, Ciszjordánia Jordánia kezében volt, Gáza pedig Egyiptoméban. A PFSZ-t nem valamiféle megszállás miatt alapították meg 1964-ben Csak be akarta űzni a zsidókat a tengerbe, és meg akart szabadulni minden egyes zsidótól a Közel-Keleten.”
„Az egyetlen oka annak, hogy a palesztinok elveszítették Gázát és Ciszjordániát 1967-ben, az az, hogy Izrael megelőzte az ellene irányuló csapást. 2000-ben Ehud Barak a területek 97%-át felajánlotta nekik. Visszautasították.”
„2005-ben, amikor Izrael kivonult Gázából, Izrael erőszakkal távolította el a saját lakosságát. A halott zsidókat kiásták a temetőkből. Egyetlen élő vagy holt zsidó nem maradt Gázában, amikor Izrael átadta a kulcsokat. Izrael még az üvegházakat is otthagyta – 2004-ben 50 millió virágot exportáltak Európába.”
„24 órával a kivonulás után a palesztinok az összes zsidó zsinagógát lerombolták, kitépték az üvegházak csöveit, és ellopták a rezet. Az első választásukon A Hamász kabinetjében az első nő Umm Nidal volt – az „Ellenállás Anyja” – aki azzal kampányolt, hogy már három fiát megölte mint öngyilkos merénylőt, és még hetet feláldozna.”
És a pénzügyi érv, amelyet a „megszállás” narratívája nem képes túlélni. Gáza Szingapúr lehetett volna. Több pénzt öntöttek fejenként a palesztin területekbe, mint a háború utáni Németországba, Japánba vagy Dél-Koreába. Mit hoztak létre vele: egy olyan alagút-infrastruktúrát, ami nagyobb, mint a New York-i városi metróhálózat, és egy mártírkultúrát, amely megválasztja azt az anyát, aki megölte a saját gyermekeit.
Ha a megszállás már azelőtt megkezdődött, hogy a megszállás létrejött volna, és a kivonulást öngyilkos merénylőkkel jutalmazzák, akkor nem a föld elveszítését fájlalják – hanem a zsidók létét.
A szerző
