Közel 80 év után megjelent magyarul is Perl Gizella auschwitzi „szülésznő” emlékirata, az Orvos voltam Auschwitzban. A kötet, mely online teljesen egészében ingyenesen elérhető és letölthető, megrázó tanúbizonysága annak, milyen borzasztó erkölcsi dilemmákkal kellett szembenézniük a zsidó orvosoknak a táborokban, s hogy milyen szörnyű sors várt az újszülöttekre a haláltáborban; hogy milyen mélyre is tud süllyedni az emberiség. A kötethez Veszprémy László Bernát történész, holokauszt-kutató, folyóiratunk rendszeres szerzője írt rövid bevezetőt, melyet az alábbiakban közlünk.
Bármilyen meglepő is mai szemmel, a második világháborút követően zsidók és nem zsidók nagy számban vádolták nem csak a náci és helyi kollaboráns vezetőket a második világháború és a holokauszt borzalmaiért, de sokszor a korabeli zsidó vezetőket is. Ez alól a magyarországi zsidó vezetés sem volt kivétel. A vádak egy része megmaradt pletykák és körlevelek szintjén, egyes személyeket azonban zsidó becsületbíróságok elé idéztek. A szerencsétlenebbeket sajtókampányoknak és nyilvános meghurcolásoknak tették ki. És bizony olyanok is akadtak, akiket népügyészségi és népbírósági eljárásoknak tettek ki, alkalmanként el is ítélték őket – ez az eljárás egyébként kizárólag a népellenes és háborús bűnösök számára volt fenntartva, s ezen zsidó vezetők olyan „illusztris” társaságba kerültek így, mint Szálasi Ferencé vagy Sztójay Döméé.
Perl Gizella emlékirata elképesztően fontos és értékes történeti szöveg, ún. „egodokumentum” (memoár), és kétségkívül a magyar történettudomány és holokauszt-kutatás nagy hiányossága volt, hogy eddig nem jelent meg magyarul. Ezt voltaképpen már felpanaszoltam a 2023-as, Kápók a múlt fogságában című könyvemben is, melyből egy rövid részlet megjelent a Rubicon folyóiratban is.[1] Ezt követően fordította le az angol nyelvű emlékiratot dr. Krespay András, akinek munkájáért a magyar történettudomány nem lehet eléggé hálás. Sajátos tény, hogy míg az emlékiratáról több tanulmány is szól a nemzetközi szakirodalomban, addig életéről magyar források alapján ez idáig nem írtak, illetve nem kísérelték meg elhelyezni a magyar zsidó történeti kontextusban.[2]
Történészként két feladat hárul rám: egy rövid bevezető nyújtása Perl Gizella személyéhez, illetve a történeti kontextus megadása az olvasottakhoz. Perl Gizella 1907. december 10-én született Máramarosszigeten, ortodox családba. Középiskolai tanulmányait kiváló eredménnyel végezte el, és az orvosi pályát választotta, amit édesapja, a fémiparban dolgozó[3] Móric (Mojse) egyébként ellenzett. Mint nőgyógyász egy periferikus kisvárosban, természetesen Perl Gizella fontos tagja volt a helyi társadalomnak, és a korabeli lapokban bizonyos primer forrásokban találkozhatunk nevével. 1926 nyarán a cionista Új Kelet adta hírül, hogy a nagyváradi Krausz Ferenc (Efrájim) eljegyezte a máramarosszigeti Perl Gizellát.[4] Egy évvel később arról tudósítottak a lapok, hogy bizonyos Vornicu, egy antiszemita román tanár zsarolja a háztulajdonos, tizenkét tagú Perl-családot, köztük dr. Perl Gizella orvosnőt. A szöveg szerint Vornicu azzal fenyegeti a családfőt, hogy ha nem adnak neki ingyen szállást, „ráuszítja a szigeti tanítóképzőintézet diákjait és szétromboltatja egész vagyonát”.[5] A forrásokból világos, hogy Perl a helyi zsidó közösségi életnek is aktív tagja volt. „Jól sikerült a hátszegi zsidó Nőegylet műsorral egybekötött bálja”, tudósított a zsidó sajtó, „dr. Krauszné Perl Gizella orvosnő fáradhatatlan energiával járult hozzá az erkölcsi siker kivívásához”.[6] Perlnek már ekkor lehettek művészi ambíciói, ugyanis egy 1932-es cikk szerint egy kolozsvári zsidó rendezvényen „dr. Perl Gizella orvosnő” szavalt verset.[7] Egy másik cikk szerint Perl jiddisül is szavalt.[8] Egy évvel később megalakult Máramarosszigeten a WIZO, a női cionista szervezet. A hírek szerint „A Wizo munka beindításában Keszner Dezsőné, Káhán Dóra, dr. Fried Ábrahámné és dr. Perl Gizella fejtettek ki páratlan agilitást.”[9] Rövidesen a szervezet ügyvezető elnökévé avanzsált, legalábbis az 1933 novemberi WIZO-ülést ő nyitotta meg a szigeti református tornacsarnok nagytermében, a hírek szerint „rendkívül hatásos beszédet” mondott.[10] Ezek a rövid hírek nem csak közösségi tevékenységére világítanak rá, de fontos társadalomtörténeti információkat is adtak: Perl nagy, ortodox családból származott, tudott jiddisül, és a cionista ortodoxia – országos szinten nem különösebben népszerű – irányzatát követte, mely viszont Kárpátalján jól beágyazott volt.
1941 tavaszára megjelenik a háborús veszély: a hatóságok a légvédelmi készültség jegyében az orvosoknak kéthetes képzést rendeztek, melyet ő is sikerrel abszolvált.[11] Az év végére a Légoltalmi Liga házparancsnoka lett, innen címét is megtudjuk, ekkor a Kert u. 6. sz. alatt lakott.[12]
Perl német megszállás alatti élményeiről ezen kötet tudósít. Fiát és férjét elvesztette. A holokauszt utáni első sajtóhír szerint Perl 1946 áprilisában már New Yorkban volt, ahol auschwitzi élményeiről adott elő.[13] Erről tudósítás is megjelent, a helyi magyar nyelvű, kommunista irányzatú lap a szalagcímben egyszerűen „csecsemőgyilkosságokat” emlegetett, de maga a cikk már empatikusabb volt: kiemelte, hogy tetteit kényszer, a „náci brutalitás” alatt végezte el, és hogy egyébként „okos asszony”.[14] Talán jellemző módon a korabeli közállapotokra – emlékezzünk, dr. Nyiszli Miklós első szerepléseit is igen ellenségesen fogadta a közönség[15] – „Fajtájukat is elárulják” címmel érkezett olvasói levél egy zsidó hölgytől, aki olvasta a tudósítást: a levél elején még Perlről beszél, majd minden átmenet nélkül bizonyos, Horthy Miklóst támogató zsidókat kezd szidni.[16] A történetet felkapta a magyarországi sajtó is, a Világ „3000 kisbabát ölt meg” címmel írt Perlről,[17] felvázolva lehetetlen dilemmáját, azt állítva, hogy a hölgy idegbajosan „fetreng” egy amerikai kórházban: ez nem volt igaz, Perl sorozatosan tartotta előadásait szerte az „új világban”. Perl 1947 januárjában úgy tudta, Mengelét elfogták, ezért nyílt levélben jelentkezett tanúvallomás tételére: sajnos nem volt igaza, Josef Mengele álnéven élt az emigrációban, Brazíliában hunyt el 1979-ben, balesetben.[18] Ugyanebben az évben hosszas nyílt levélben „vádolta” Horthy Miklóst az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálással és tömegmészárlással, melyet 1942-re datált. Az eseményt „az auschwitzi tragédia főpróbájának” nevezte.[19] 1948-ban Perlt kihallgatta az Amerikai Bevándorlási és Honosítási Hivatal (INS) azzal a gyanúval, hogy Auschwitzban együttműködött a náci orvosokkal, ám végül minden vád alól tisztázták.[20] 1949-ben arról adtak hírt a lapok, hogy megnyitotta rendelőjét New Yorkban.[21] 1951-ben amerikai állampolgár lett, és a következő években számos nőgyógyászati tudományos publikációt közölt. 1952-ben Izraelben cionista konferencián vett részt, ahol az izraeli gyermekvédelem ügyét támogatta felszólalásában.[22] Ebben az időszakban a cikkek a Magyar Zsidók Világszövetségének tagjaként, egy New York-i zsidó diákszervezet vezetőjeként utalnak rá.[23] Izraeli látogatását követően cikket írt egy amerikai, magyar nyelvű lapba, melyben többek között az arab-zsidó barátság mellett érvelt.[24] Perl a hetvenes évek végén Izraelbe költözött, ahol 1988. december 16-án hunyt el, 81 évesen.
[1] Veszprémy László Bernát: Kápók a múlt fogságában. Náci koncentrációs táborok magyar-zsidó funkcionáriusai a népbíróság előtt. Bp., NEB, 2023. 14. és Veszprémy László Bernát: A táborokból a tárgyalóterembe, Rubicon.hu, 2023. https://rubicon.hu/hu/cikkek/a-taborokbol-a-targyaloterembe
[2] Tiffany Sidders: The Layers of Trauma in Gisella Perl’s I Was a Doctor in Auschwitz. Journal of Gender, Ethnic and Cross-Cultural Studies, 2025/3.; Roni Peleg: Gisella Perl: A Jewish Gynecologist in Auschwitz. Journal of Women’s Health, 2005/7.; Vasvári, Louise: Translated trauma, translated lives: Hungarian women Holocaust survivors in emigration. Verbum – Analecta Neolatina, 2008/1. 15–34.; Jacqueline Nicole Honings: „Life is Still Stronger Than Death”: The Life-Saving Women Doctors of Auschwitz, Fort Hays State University, MA Thesis, 2020.; George M. Weisz, Konrad Kwiet: Managing Pregnancy in Nazi Concentration Camps: The Role of Two Jewish Doctors. Rambam Maimonides Med. J., 2018. július.; Thonfeld, Christoph: Morality Turned Upside Down: Perpetrators in the Eyes of Olga Lengyel. In: Olga Lengyel, Auschwitz Survivor. Springer Nature Switzerland, 2025. 103-123.
[3] USC Shoah Foundation 18529. Howard Schwartz, Mojse volt tanítványa röviden beszél a családnál töltött tanoncéveiről.
[4] Uj Kelet, 1926. június 12. 7.
[5] Uj Kelet, 1927. december 20. 5.
[6] Uj Kelet, 1929. április 17. 5.
[7] Uj Kelet, 1932. január 6. 7.
[8] Uj Kor, 1932. március 22. 5.
[9] Uj Kelet, 1933. november 2. 6.
[10] Uj Kelet, 1933. november 12. 8.
[11] Uj Máramaros, 1941. május 1. 2.
[12] Szamos, 1941. szeptember 4. 4.
[13] Magyar Jövő, 1946. április 18.
[14] Magyar Jövő, 1946. április 18.
[15] Veszprémy: Kápók a múlt fogságában, i. m. 14.
[16] Magyar Jövő, 1946. május 4.
[17] Világ, 1946. július 27.
[18] Az Ember, 1947. január 18.
[19] Az Ember, 1947. február 22.
[20] Veszprémy: Kápók a múlt fogságában, i. m. 15.
[21] Az Ember, 1949. április 9.
[22] Mult és Jövő, 1952. február 1.
[23] Uj Kelet, 1953. július 10.
[24] Az Ember, 1953. október 17.
A szerző
