Mykhailo Rohoza az X-en írt bejegyzésének fordítása
A lengyel hadsereg Politikai Főigazgatóságának vezetője, Józef Urbanowicz dandártábornok a lengyel hadseregben 1967–1968-ban lezajlott antiszemita tisztogatások befejezése után így fogalmazott:
„Sikerült felszámolnunk számos betegséget és bajt, valamint megtisztítanunk sorainkat az ideológiailag tőlünk idegen emberektől, bár ez nem volt egyszerű. Ez a folyamat évekig tartott. Maradványaikat az 1967-es és 1968-as események nyomására távolították el a hadseregből.”
Ennek eredményeként körülbelül 150 magas rangú és vezető tisztet (egyes források szerint több mint 200-at), valamint 14 tábornokot(beleértve az ország légvédelmének parancsnokait is) bocsátották el a hadseregtől. Ők jelentették szinte az összes, akkoriban szolgálatot teljesítő zsidó származású tisztet. A tábornokokat, ezredeseket, alezredeseket, valamint a politikai és vezérkari tiszteket eltávolították tisztségeikből, akárcsak a felsőfokú katonai egyetemek (például a Főparancsnoksági Akadémia és a Katonai-Műszaki Egyetem) hallgatóit és oktatóit, továbbá a légierő, a haditengerészet és a légvédelem tisztjeit.
Két tisztet, Zygmunt Ostrowski alezredest és Marian Bochnievicz alezredest még le is tartóztatták, a katonai ügyészség pedig nyomozást indított a nemzetvédelmi miniszter megrágalmazásának vádjával. Ostrowski 1967 szeptemberében öngyilkos lett. Emellett Halina Orlińska, a Nemzetvédelmi Minisztérium Központi Klinikai Kórházának orvosa is öngyilkos lett, férje, Jan Orlinski – aki az 1950-es években katonai ügyész volt – pedig öngyilkosságot kísérlt meg. Mindketten a hadseregből való elbocsátásuk ellen tiltakoztak. Orliński egyik levelében így írt:
„Mindig is lengyel voltam, ezt a »Lengyelország« tisztogatás során sem tagadták; lengyel voltam és az is maradok, talán még inkább, mint azok, akik ma nem akarnak lengyelnek elismerni.”
Az ügyészségnek írt levelében kijelentette:
„Nem akarunk és nem is tudunk ilyen Lengyelországban élni, és Lengyelországon kívül sem tudunk élni.”
A hadseregben zajló zsidóellenes kampány kezdetét szándékosan provokálták ki, és a Lengyel Hadsereg Politikai Főigazgatósága és a Katonai Hírszerző Szolgálat voltak a kezdeményzői. Ezen intézkedések célpontja a nemzetvédelmi miniszter, Marian Spychalski marsall volt, akit gúnyosan „Moniek”-nek neveztek, és akinek a felesége zsidó volt.
Wojciech Jaruzelski tábornok (akkoriban a különbizottság vezetője, 1968 áprilisától pedig nemzetvédelmi miniszter) kulcsszerepet játszott ebben a folyamatban.
Az üldözések, a munkahelyvesztés és a lefokozás következtében többségük kénytelen volt elhagyni Lengyelországot az úgynevezett „március utáni kivándorlás” keretében. Azokat a katonákat, akik úgy döntöttek, hogy Izraelbe vagy Nyugatra emigrálnak, közlegényi rangra fokozták le.
A szerző
