Mielőtt ezt a közszereplés-dolgot magamra vállaltam, megfogadtam két dolgot.
Egy: nem szólok bele magyarországi pártpolitikai ügyekbe, mivel semmi közöm hozzá. Kettő: nem beszélek izraeli pártpolitikai ügyekről, mert a közönségemnek semmi köze hozzá.
Mindezeket igyekeztem is betartani.
A KNEECAP ügy kapcsán azonban úgy érzem, hogy a szükség törvényt bont, és igen fontos, hogy levonjuk egy győztes csata tanulságait is.
1. A csendes, szervilis „udvari zsidó” magatartás nem vezet semmire. A megoldás az egyéni és a kollektív cselekvésben van.
2. A cselekvés kezdeményezését az egyénnek kell magára vállalnia. Az intézményeinktől kezdeményezést ne várjunk. Túl lassúak, óvatosak, konformok ahhoz, hogy kezdeményezzenek. De később, miután elvégezték a kalkulusukat, csatlakozni fognak.
3. Ha szövetségest keresünk, azt a magyar kormányban keressük. Lehet valaki ellenzéki, szavazhat bárkire, de zsidóként vagy izraeliként a természetes szövetségesünk a kormány és a FIDESZ. Ez nem vélemény, ez egyszerű ténymegállapítás. Függetlenül attól, hogy mi volt száz, ötven vagy húsz évvel ezelőtt. Magyarországon ugyanaz történt mint a többi nyugati demokráciában. Mindenütt a konzervatív mozgalmak válltak Izrael és
a zsidóság szövetségeseivé, támogatóivá.
4. Nincs mit várnunk az ellenzéktől. Ellenzékiként persze mindenki szavazzon arra, akire akar, de zsidóként vagy izraeliként egyértelmű hogy nekünk ott fű nem terem. Az ellenzék szivárványkoalíciója nem létezhet a szélsőbalos és a szélsőjobbos elemek nélkül. Ezeket a fősodornak ki kell szolgálnia, és ha ezért zsidó valutában kell fizetni, akkor annyi baj legyen. Ezen a téren is csak azt láttuk, ami a többi nyugati demokráciában történt.
Lehet persze gumiemberkedni és Bibire, BenGvirre, telepesekre fogni az egészet, de mikor egyedül vagyunk, nézzünk a tükörbe, és ne áltassuk magunkat. Ezt lehet szeretni, lehet nem szeretni, de attól még ez is tény marad.
5. Ha Magyarországon politikai változás következik be, akkor nagyon hamar fel fogunk zárkózni a haladó Nyugathoz. Hamász-támogató tömegtüntetésekkel, zsidóverő és zsidógyilkoló muszlim migránsokkal, ANTIFÁVAL dúsított egyetemi Gáza-hisztikkel stb.
Az a nyílt és virágzó zsidó élet, amit ma láttunk, meg fog szünni. Mint a kommunizmus alatt, a magyar zsidók újra kriptozsidók lesznek, a „zs” szót is csak 10 decibellel halkabban fogják majd kimondani. Nem véletlen, hogy az antiszemita szélsőségesek ZSIDESZ-nek hívják a FIDESZ-t. A leszámolást az ancien régime kedvencével fogják kezdeni. Ahogy Magyarországon szokás.
Most, hogy ezeket a dolgokat kimondtam és ezzel leadtam a követőim egy jelentős részét, szeretném kihasználni az alkalmat, hogy tisztelegjek a KNEECAP-akció hősei előtt. Vajda Tamás, Nemes Dani barátom, kedves barátom, Verő Tamás rabbi úr és mások velünk élő zsidó hősök, akik szembe mertek menni nem csak az antiszemita emberi szennyel, ami a progresszív médiában hömpölyög, hanem a szociológiai környezetük gyáva és cinkos hallgatásával is.
Vegyünk példát róluk!
Köszönet illeti továbbá barátainkat és támogatóinkat a Hit Gyülekezete soraiból: Kulifai Mátét, Morvay Pétert és Cs. Király Tamást. Bátor és az értékeikhez hű keresztények és igazi magyar hazafiak!
A szerző
