Lori Palatnik cikkének fordítása, amely az Aish.com oldalon jelent meg.
Október 7-én van a születésnapom, és nem vagyok hajlandó felhagyni az ünneplésével. Sőt, úgy gondolom, hogy azon a napon valamennyien újjászülettünk.
Los Angelesben van egy „születésnapi ikrem”. Ugyanazon a napon, ugyanabban az évben születtünk.
A születésnapunk október 7.
A 2023-as hírhedt nap után a barátnőm azt mondta, hogy soha többé nem fogja október 7-én megünnepelni a születésnapját.
Szerintem azonban téved.
Amikor elmondom az embereknek, hogy október 7-én születtem, általában háromféleképpen reagálnak: csenddel, egy megdöbbent sóhajjal vagy egy szomorú „Óóó…”-val.
Én pedig ezt mondom nekik: nincsenek véletlenek és nincsenek véletlen egybeesések.
Október 7-e mindannyiunk számára földrengésszerű ébresztő volt.
Nem akarok elbújni a születésnapom elől. Nem akarom megtagadni. Inkább egy felülről érkező, erőteljes üzenetként tekintek rá, mert hiszem, hogy az élet tele van üzenetekkel, ha hajlandóak vagyunk észrevenni őket.
Nem ez volt az első alkalom, hogy egy válság olyan ajtót nyitott ki előttünk, amelyet inkább zárva tartottunk volna. (…)
Az ébresztő
Október 7-e a lehető legborzalmasabb módon rázott fel bennünket, és kényszerített rá minket, hogy szembenézzünk egy olyan valósággal, amelyet sokan közülünk nem akartak – vagy nem tudtak – teljes egészében meglátni.
Az antiszemitizmus mindvégig jelen volt. Fájdalmas volt ráébredni, hogy nagyrészt egyszerűen csak arra várt, hogy legyen egy alkalom, amikor megmutathatja valódi arcát.
De valóban jobb lett volna, ha vakok maradunk, és nem tudunk róla? Jobb lett volna elfordítani a tekintetünket?
Vannak pillanatok az ember életében, amikor hirtelen kiderül, kik az igazi barátai.
Ez megtörténhet válás, anyagi veszteség, hosszan tartó betegség vagy más válság után.
Egy ismerősöm elvált, és rájött, hogy „barátai” többsége a gazdag férje oldalára állt.
Összetört.
Aztán mondtam neki valamit, ami talán keményen hangzik, de igaznak gondolom:
Úgy leélni az életét, hogy azt hitte, ezek az emberek a barátai, sokkal rosszabb lett volna, mint a fájdalom, amit azért érez, mert most rádöbbent erre.
A valóság fáj. De az illúzió hazugsággá változtathatja az életet.
És most mit tegyünk?
Igen, október 7-én van a születésnapom. És miután az emberek a fent leírt módon reagálnak, ezt mondom nekik:
Mindannyian újjászülettünk október 7-én.
Ha nem lettünk más emberek, és nem lettünk más nemzet azóta a nap óta – ha a meglévő szervezeteink nem kezdenek új lapot, nem gondolják újra, mit csinálnak, és nem képzelik el újra, mivé válhatnak –, akkor mi értelme volt mindennek?
Nem térhetünk egyszerűen vissza ahhoz, „ahogy minden volt”.
Túl sokat tudunk már. Túl sok mindent láttunk.
És ezzel a tudással felelősség is jár.
A kérdés nem csupán az, hogy mi történt velünk október 7-én.
Hanem az is: mit fogunk kezdeni azzal, ami történt velünk?
Miben változtál meg október 7-e óta?
Hogyan változtak meg a kapcsolataid?
A családod?
A barátságaid?
A közösséged?
A szervezeted?
A kapcsolatod Izraellel?
A kapcsolatod Istennel?
A „mit jelent zsidónak lenni” kérdésre adott válaszod?
Ezekre a kérdésekre nem válaszolhatok helyetted. Csak a magam számára adhatok választ, és néhány javaslatot tehetek.
Tegyél egy lépést Izrael felé
Én már Izraelbe költöztem, és most minden eddiginél hangosabban mondom: itt a helyünk. Ha most még nem Izraelben élsz, tegyél egy lépést felé. Beszélgess róla a barátaiddal és a családoddal. Meglepődhetsz, mert lehet, hogy ők is fontolgatják.
Addig is látogass el Izraelbe! Ez a lelked otthona, és a világ legnagyobb családi találkozója.
Csatlakozz a világ legnagyszerűbb könyvklubjához
Legtöbbünk számára a bár- vagy bát micva jelentette a zsidó tanulás befejezését, ahelyett, hogy egy új kezdetet jelentett volna.
Döntsd el most, hogy újra felfedezed azt az örökséget, amely örökre megváltoztatta a világot. „A könyv népe” vagyunk – hát olvassuk is!
Idén október 7-e hete egybeesik azzal a héttel, amikor mindannyian újra az első oldaltól kezdjük olvasni a Tórát. Együtt.
Legyél részese minden idők legnagyszerűbb „könyvklubjának”!
Legyél „10 százalékkal zsidóbb”
A zsidóság nem nézői sport. Ahogy a Nike mondja: csináld!
De nem kell „mindent vagy semmit” alapon gondolkodni. Válassz egy micvát, amelyet már régóta fontolgatsz, és tedd a saját életed részévé.
Gyújts szombati gyertyát, tegyél tfilint, mondd el minden nap a Smát, adj cedákát…
Emeld minden évben tíz százalékkal a mércét, és hamarosan szárnyalni fogsz.
Egy ébresztő csak akkor ér valamit, ha felébredünk – és valóban megváltozunk.
Úgyhogy igen. Boldog születésnapot nekem és a barátnőmnek!
És boldog újjászületést mindannyiunknak!
A szerző
