Egy muszlim számon kéri az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát

Alexander Levi bejegyzésének fordítása az I love Israel FB-oldalról

A jemeni muzulmán származású Luai Ahmed azért érkezett Genfbe, hogy képletesen szólva az ENSZ emberi jogi főbiztosának, Volker Türknek az arcába köpjönt. És ezt felháborodásból tette – Izrael nevében.

Még ha ez csak egy metaforikus köpés volt is, elég volt ahhoz, hogy még egy olyan megrögzött antiszemitát is elbizonytalanítson, mint Türk. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (UNHRC) ülésén jelenlévők, ahol Luai Ahmed beszédet mondott, később azt mondták, hogy a főbiztos tágra csak ült nyílt szemekkel, és képtelen volt egy szót is kinyögni. Még a hallgatóság is – ahol Izrael puszta említése már régóta obszcenitásnak számít – döbbent csendben maradt, és nem tudta, mi történt.

Íme egy részlet Ahmed beszédéből (az ENSZ hivatalos átiratából fordítva), amely felejthetetlen benyomást tett a palesztin ügy szószólóira, de a globális média kényelmesen figyelmen kívül hagyta:

„Az ENSZ-hez, az Arab Ligához és mindenkihez szólok, aki október 7-e óta a palesztin zászlót lobogtatja: hol van Jemen zászlaja? Hol van hazám zászlaja, ahol félmillió ember halt meg az elmúlt 10 évben?

A modern történelem legnagyobb éhínsége és humanitárius válsága – miért nem érdekel senkit, hogy félmillió arab hal meg Jemenben?

Mi a helyzet Szudánnal? Kevesebb mint két év alatt több mint 150 000 embert öltek meg ott. Hol van a szudáni zászló?

Mi a helyzet Szíriával? Félmillió embert mészároltak le. Hol van a szíriai zászló?

Főbiztos úr, miért van az, hogy amikor arabok ölik meg arabok millióit, a világ még csak nem is pislog? Hol a felháborodás? Hol vannak a tiltakozások?

Főbiztos úr, megkérdezhetem, hogy az Ön legutóbbi jelentésében (a 2025. február 24-én közzétett globális emberi jogi helyzetjelentés) miért említi 188 alkalommal Izraelt, de az Iráni Iszlám Köztársaságot egyszer sem?

Hogyan beszélhet erről a konfliktusról, miközben figyelmen kívül hagyja azt a résztvevőt, amely felfegyverezte, kiképezte és finanszírozta a megbízottjait – a Hamászt, a Hezbollahot, a huszikat –, akik több ezer támadást indítottak Izrael ellen?

Miért nem említi meg, hogy a jemeni huszik dollármilliókat költöttek arra, hogy rakétákat lőjenek Izraelre ahelyett, hogy az éhező népemet etették volna?

Főbiztos úr, miért ül itt Katar az Emberi Jogi Tanács megbecsült tagjaként, miközben a Hamász vezetőit luxusszállodákban látja vendégül, és úgy kényezteti őket, mint kitüntetett vendégeket?

Mi a válasza? A válasza… csend.”

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában tartott beszédét követően Luai Ahmed az X-re a következőket írta:

„Kedves zsidók, a szívem minden egyes nap fáj értetek. Sokkal jobbat érdemeltek. De soha ne feledjétek, hogy nem vagytok egyedül. Nagyon sokan vagyunk, akik ismerünk titeket, akik támogatunk titeket, és akik mindig mellettetek fogunk állni”.”

➤ Luai Ahmed 1993-ban született Szanaában, Jemen fővárosában.

Emlékszik arra, hogy gyerekként egy mecsetbe járt, ahol minden ima végén a gyülekezet azt kántálta: „Allah pusztítsa el Izraelt, ölje meg a zsidókat, és tegye árvává a cionistákat”.

Később Svédországba költözött – egy olyan országba, amely finoman szólva sem túl barátságos Izraellel. De, mint mondja, ott nyílt fel a szeme.

Luai a svéd Bulletin című újság rovatvezetője lett, 2021-ben pedig megjelentette „Egy menekült paradox utazása: A saríától a szivárványig” című könyvét, amelyben a modern antiszemitizmust vizsgálta.

2023. október 7-én szívhez szóló posztot írt, amellyel egyik napról a másikra 190 000 új követőt szerzett magának. Egy hónappal később Izraelbe utazott, hogy szolidaritását fejezze ki.

2025 februárjában Luai Ahmed visszatért Izraelbe, hogy beszédet mondjon egy StandWithUs rendezvényen Ra’ananában. Onnan pedig egyenesen Genfbe utazott, hogy az igazságért folytatott harcát az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elé vigye.