(Mózes 2.könyve 1.fejezet 1.bekezdéstől – 6.fejezet 1. bekezdés végéig)
שמות, א’, א’ – ו’, א’
וְאֵ֗לֶּה שְׁמוֹת֙ בְּנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל הַבָּאִ֖ים מִצְרָ֑יְמָה אֵ֣ת יַעֲקֹ֔ב אִ֥ישׁ וּבֵית֖וֹ בָּֽאוּ
és ezek voltak Izrael fiai, akik Egyiptomba mentek Jákovval
Mózes 2. könyve héberül Smot/שמות = Nevek. Közismert a latin elnevezése: Exodus (Kivonulás). A héber név mélyebb tartalomról árulkodik, nem csupán az Egyiptomból való kivonulás elbeszélése ez, hanem a családokból törzsekké és azonos identitású néppé alakulás története. A közös múlt mellett közös jövőkép, elérendő cél is szükséges.
A nyugat-európai országok lakossága a jólét mellett elvesztette a közös célt, ami a népet eggyé kovácsolja. A kereszténység már sokaknak nem eléggé vonzó, bizonytalan, hogy valaki nő vagy férfi, a család felejtős, a globalizmus az egyén szabadságát hangsúlyozza, és közben szétesik a közösség. Ha nincs más célja az embernek, mint az egyre nagyobb fogyasztás, könnyen esik gyilkos ideológiák bűvkörébe. Amikor nyugat-európai városokban palesztin zászló lobog, a falakra Free Palestine jelszót firkálnak, akkor nemcsak a migránsok hallatják a hangjukat, hanem azok a megtévesztett európaiak is, akik végre találtak valamit, ami célt ad az életüknek.
Amíg Mózes első könyve a teremtésről és a zsidó nép ősapáinak, a családoknak a sorsáról szól, a második könyv már egyértelműen népként kezeli a zsidóságot. Elsőként a fáraó – aki már nem ismerte Józsefet – nevezi népnek a hébereket:
Izráel fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál. הִנֵּ֗ה עַ֚ם בְּנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל רַ֥ב וְעָצ֖וּם מִמֶּֽנּו
A zsidók mint közösség, mint nép erejétől való félelem gyűlöletbe csap át, és a hatalom igyekszik korlátozni az életüket, a lehetőségeiket, sőt, a szaporodásukat is. A rabszolgamunka mellett megparancsolja a bábáknak, hogy a születendő fiúkat öljék meg. A bábák nem képesek erre, ezért a következő parancs, hogy a fiú csecsemőket vessék a folyóba.
A fáraó csupán az első, de nem az egyetlen uralkodó, aki üldözi a zsidókat, aki sok szenvedést hozott a zsidóság számára, de végső soron, az isteni igazságszolgáltatás eredményeképpen, a saját pusztulását idézte elő.
Ez a történelem során számos alkalommal megismétlődött. Ha csak az utolsó száz évet vesszük, a Brit Birodalom, amely elcsalta a beígért Zsidó Otthont, a Mandátum nagyobbik részén létrehozta Jordániát, aztán akadályozta a nácik elől menekülő zsidók bevándorlását – ma már széthullott, és a magja belülről rohad az esztelen migrációs politika miatt, vagy éppen a Gondviselés bosszújaként.
A németek éppen most hozzák magukra méltó büntetésüket: az európai zsidókat, akik évszázadokon át felvirágoztatták országukat, nagy részben kiirtották, most a muszlim csőcselék, amelyet keblükre öleltek, nem hagy talpalatnyi földet. A magukat palesztinoknak nevező araboknak is megvolt a lehetőségük az együttműködésre, de ők a terrort választották, így mindent, amit tesznek, átok kísér.
A 2. fejezetben a Levi törzsből megszületik Mózes, akinek – mint utóbb kiderül – van már idősebb fivére és nővére is. Anyja három hónapig rejtegeti, aztán abba a kosárba teszi, amit a fiúról neveznek el később, és a folyóra bocsátja abban a reményben, hogy túléli az „utazást”. Mózes nővére nem téveszti szem elől, amikor a kosarat a fáraó lánya megtalálja. A Tóra szerint a fáraó lánya ad neki nevet, mivel a vízből húzta ki… de Mose/Mózes nevének eredetére vonatkozóan van egy kis probléma: a fáraó lánya nem valószínű, hogy tudott héberül, és ha tudott is volna, akkor sem Mose, hanem Masuj/”משוי” lett volna a helyes kifejezés. Nagyobb a valószínűsége, hogy a név eredete egyiptomi. Mózes személyével több írásában is foglalkozott Sigmund Freud. Szakemberek ezeket a tömegpszichológai tanulmányai folytatásaként értelmezik, de talán nem véletlen, hogy 1937-39 között születtek, amikor Freudnak a saját zsidóságával kapcsolatban is problémái voltak. Nem ő az egyetlen szekuláris zsidó, aki át akarta értelmezni a Tóra szövegét.
Mindenesetre Mózest kisgyerekként az édesanyja táplálja, ugyanakkor a fáraó lányának fiaként nő fel.
Felnőttként látja az igazságtalanságot, ahogy az egyiptomiak bánnak a héberekkel, és egy verekedésbe keveredve megöli az egyiptomit, hogy megmentse a héber férfit. Menekülnie kell. A midjaniták földjén talál menedéket, ahol feleségül veszi Cipórát, fiai születnek: Gerson és Eliézer. Békésen éldegélhetne, ám Egyiptom földjén a héberek nyomorúsága égbekiáltó.
A harmadik fejezetben megjelenik az Úr a pásztorkodó Mózesnek az égő, de el nem égő csipkebokor képében, és kiosztja a feladatot: vezesse ki a népet Egyiptomból! Mózes úgy válaszol, ahogy Ávrahám, Ichák, Jákov: הִנֵּֽנִי imhol vagyok, de a feladat ellen tiltakozik:
Ki vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz? מִ֣י אָנֹ֔כִי כִּ֥י אֵלֵ֖ךְ אֶל־פַּרְעֹ֑ה
A Mindenható biztosítja támogatásáról, és amikor Mózes a nevét kérdezi, elhangzik a híres mondat: Vagyok, aki vagyok אֶֽהְיֶ֖ה אֲשֶׁ֣ר אֶֽהְיֶ֑ה
Mózes nem adja könnyen, beveti, hogy nehezére esik beszélni, hogy senki nem fog hinni neki, az Úr pedig hosszasan győzködi, hogy meg tudja csinálni. Végül nincs mit tennie, felpakolja kis családját, és visszaindul Egyiptomba. Testvére, Áron megy eléjük.
Engedd el népemet… שַׁלַּח֙ אֶת־עַמִּ֔י
Mózes és Áron első próbálkozása nem jár sikerrel, sőt, a héberek sorsa még nehezebbé válik. A reménytelenség közepette ér véget ez a hetiszakasz, de a történetnek még koránt sincs vége…
Forrás:
magyarul
https://biblia.hu/biblia_k/k_2_1.htm
héberül:
https://he.wikisource.org/…/%D7%A9%D7%9E%D7%95%D7%AA…
A szerző
