Hetiszakasz

(Mózes 2.könyve 1.fejezet 1.bekezdéstől – 6.fejezet 1. bekezdés végéig)

שמות, א’, א’ – ו’, א’

וְאֵ֗לֶּה שְׁמוֹת֙ בְּנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל הַבָּאִ֖ים מִצְרָ֑יְמָה אֵ֣ת יַעֲקֹ֔ב אִ֥ישׁ וּבֵית֖וֹ בָּֽאוּ

és ezek voltak Izrael fiai, akik Egyiptomba mentek Jákovval.

 

Mózes 2. könyve héberül Smot/שמות = Nevek. Közismert a latin elnevezése: Exodus (Kivonulás). Amíg Mózes első könyve a teremtésről és a zsidó nép ősapáinak, a családoknak a sorsáról szól, a második könyv már egyértelműen népként kezeli a zsidóságot. Elsőként a fáraó — aki már nem ismerte Józsefet — nevezi népnek a hébereket:

 

Ímé az Izráel fiainak népe több és hatalmasabb nálunknál.”הִנֵּ֗ה עַ֚ם בְּנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל רַ֥ב וְעָצ֖וּם מִמֶּֽנּוּ”

A zsidók, mint közösség, mint nép erejétől való félelem gyűlöletbe csap át, és a hatalom igyekszik korlátozni az életüket, a lehetőségeiket, sőt, a szaporodásukat is. A fáraó csupán az első, de nem egyetlen uralkodó, aki üldözi a zsidókat, aki sok szenvedést hozott a zsidóság számára, de végső soron, az isteni igazságszolgáltatás eredményeképpen, a saját pusztulását idézte elő.

 

A rabszolgamunka mellett megparancsolja a bábáknak, hogy a születendő fiúkat öljék meg. A bábák nem képesek erre, ezért a következő parancs, hogy a fiú csecsemőket vessék a folyóba.

 

A 2. fejezetben születik Mózes, akinek — mint utóbb kiderül — van már idősebb fivére és nővére is. Anyja rejtegeti 3 hónapig, aztán abba a bizonyos Mózes-kosárba teszi, és a folyóra bocsátja abban a reményben, hogy túléli az “utazást”. Mózes nővére nem téveszti szem elől, amikor a kosarat a fáraó lánya megtalálja. A Tóra szerint a fáraó lánya ad neki nevet, mivel a vízből húzta ki… de Mose/Mózes nevének eredetére vonatkozóan van egy kis probléma: a fáraó lánya nem valószínű, hogy tudott héberül, és ha tudott is volna, akkor sem Mose, hanem Masuj „משוי” lett volna a helyes kifejezés. Nagyobb a valószínűsége, hogy a név eredete egyiptomi.

 

Mindenesetre Mózest kisgyerekként az édesanyja táplálja, ugyanakkor a fáraó lánya fiaként nő fel.

 

Felnőtt férfiként látja az igazságtalanságot, ahogy az egyiptomiak bánnak a héberekkel, és egy verekedésbe keveredve megöli az egyiptomit, hogy megmentse a héber férfit. Menekülnie kell. A midjaniták földjén talál menedéket, ahol feleségül veszi Cipórát, fiai születnek: Gerson és Eliézer. Békésen éldegélhetne, ám Egyiptom földjén a héberek nyomorúsága égbekiáltó.

A harmadik fejezetben megjelenik az Úr a pásztorkodó Mózesnek az égő, de el nem égő csipkebokor képében, és kiosztja a feladatot: vezesse ki a népet Egyiptomból! Mózes úgy válaszol, ahogy Ávrahám, Ichák, Jákov: הִנֵּֽנִי imhol vagyok, de a feladat ellen tiltakozik: “Ki vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz? מִ֣י אָנֹ֔כִי כִּ֥י אֵלֵ֖ךְ אֶל־פַּרְעֹ֑ה

A Mindenható biztosítja támogatásáról, és amikor Mózes a nevét kérdezi, elhangzik a híres mondat: Vagyok, aki vagyok  אֶֽהְיֶ֖ה אֲשֶׁ֣ר אֶֽהְיֶ֑ה

Mózes nem adja könnyen, beveti, hogy nehezére esik beszélni, hogy senki nem fog hinni neki, az Úr pedig hosszasan győzködi, hogy képes lesz rá. Végül nincs mit tennie, felpakolja kis családját, és visszaindul Egyiptomba. Testvére, Áron pedig eléjük megy.

 

Mózes és Áron első próbálkozása nem jár sikerrel, sőt, a héberek sorsa még nehezebbé válik. A reménytelenség közepette ér véget ez a hetiszakasz, de a történetnek még koránt sincs vége…

 

Ezen a hétvégén 33 név foglalkoztatja az izraeli társadalmat. Pokoli árat fizetünk azért, hogy a barbárok elhurcolta embereink alig harmadát élve vagy halva visszaszerezzük. Abban teljes az egyetértés, hogy a foglyokat ki kell szabadítani, de az, hogy milyen áron, teljesen megosztja a társadalmat, mivel van már előképünk: 2011. október 18-án, öt év és négy hónapos fogsága után, Gilad Salit izraeli katonáért 1027 terroristát engedtek szabadon, köztük a megagyilkos Jahja Szinvart, akinek 2023.október 7-t “köszönhetjük”.

 

Forrás:

magyarul

héberül:

נעם יעקובסון

סיון רהב-מאיר

ד״ר מיכאל בן ארי