2000-ben, Ramallahban a palesztinok meglincseltek két eltévedt izraeli katonát. A képen Abdulaziz Szela mutatja véres kezét az örjöngő tömegnek. Életfogytiglanra ítélték, de 2011-ben „fogolycsere” révén kiszabadult. 2024 októberében izraeli csapás végzett vele Gázában.
Nyilvánosságra hozták a szabadon engedésre váró terroristák listáját, köztük a legveszélyesebb egyénekkel, akik számtalan zsidót öltek meg – mint az a terrorista, aki meggyilkolta drága barátomat, Ari Fuldot הי״ד. Több mint haragos vagyok, és minden erkölcsi porcikám az egész helyzet erkölcstelenségén üvölt.
A nyugati vezetés erkölcstelensége
A nyugati világ vezetői, különösen a Biden-Trump csapat, amely ezt a megegyezést elősegítette, elképesztő erkölcsi vaksággal cselekedtek. Ahelyett, hogy kényszeríternék Izraelt, hogy engedje szabadon ezeket a vérben ázó terroristákat, és kényszerítenék Izraelt, hogy vonuljon ki el Gázából, teljes figyelmüket Iránra, Katarra és Egyiptomra kellett volna fordítaniuk – azokra a nemzetekre, amelyek közvetlenül bűnrészesek az október 7-i borzalmakban. Irán finanszírozta a Hamászt. Katar jól ismert állami támogatója a Hamásznak, vendégül látja a Hamász vezetőit és finanszírozza műveleteit. Egyiptom évek óta engedi, hogy fegyvereket csempésszenek Gázába, tudatosan képessé téve ezzel a Hamászt, hogy megtámadja Izraelt.
Iránt egyelőre felejtsük el
Az USA-nak befolyása van Katarra és Egyiptomra!!!
Ahelyett, hogy Katart és Egyiptomot felelősségre vonnák, a nyugati hatalmak semleges közvetítőként kezelték őket. Semleges? Ez nem csak politikailag helytelen – ez az erkölcs sárba tiprása!
Ha Katar és Egyiptom kénytelen lett volna megfizetni a Hamász támogatásának árát, akkor nyomást gyakoroltak volna a Hamászra, hogy feltétel nélkül engedje szabadon az összes túszt. Így kellett volna ezt intézni– nem pedig úgy, hogy Izraelt belekényszerítik, hogy szörnyetegeket engedjen vissza a világba, képessé téve arra a Hamászt, hogy folytassa az ellenünk folytatott dzsihádját.
Rendszerünk végzetes hibája
Ez a helyzet igazságszolgáltatási rendszerünk egy kritikus hibáját is feltárta. Izraelnek soha nem lett volna szabad olyan helyzetbe kerülnie, hogy terroristákat engedjen szabadon. Ezeknek a gyilkosoknak nem is volna szabad a börtöneinkben lenniük – a halálbüntetéssel kellene szembenézniük. Azzal, hogy életben tartjuk őket a börtönben, csak tárgyalási alappá válnak a Hamász számára, amelyet kihasználhat.
Nem ez az első alkalom, hogy Izrael ilyen szörnyű helyzetbe kényszerül. Minden alkalommal, amikor terroristákat engedünk szabadon, veszélyes üzenetet küldünk ellenségeinknek: raboljatok el még több izraelit, és biztosak lehettek gyilkos elvtársaitok szabadon bocsátásában. Ennek a körforgásnak véget kell vetni!
A „Hozzátok haza őket” kampány melléfogása
A „Hozzátok haza őket” kampány stratégiai és erkölcsi tévút volt. Bár a túszaink kiszabadítására irányuló érzés egyetemes, a kampány végrehajtása egyenesen a Hamász kezére játszott. A kampánynak az „Engedd el népemet” címet kellett volna viselnie, és egyértelműen a Hamász hibáztatására kellett volna összpontosítania, valamint arra, hogy az ENSZ-t és a Nemzetközi Vöröskeresztet rávegye a cselekvésre.
Ehelyett a kampányt átpolitizálták az izraeli Netanjahu-ellenes aktivisták. Arra használták, hogy rákényszerítsék a kormányt az alkura, gyakorlatilag megemelve annak az árát, hogy a Hamász elengedje a túszainkat. Azzal, hogy a Hamász helyett Izraelt kárhoztatták, a kampány akaratlanul is erősítette ellenségeinket, és felruházta őket az általuk áhított hatalommal.
Az alku fájdalma
Bár ünnepeljük a túszok visszatérését, az ár, amit fizetünk, elviselhetetlen. Ezeknek a förtelmes terroristáknak a szabadon engedése seb nemzetünk lelkén és áldozataik emlékének elárulása. Ami még rosszabb, hogy ez az alku nem az összes túszunk kiszabadítását jelenti. Ez szakaszos önfeladás, amely csak felbátorítja a Hamászt, hogy folytassa a terror uralmát.
A remény utószava
Mindezek ellenére nem szabad szem elől tévesztenünk a nagyobb képet. A zsidó nép több mint 3000 évnyi száműzetést és üldöztetést élt át, mégis minden felülkerekedtünk. Ma Izrael népe Izrael zsidó államával együtt erősebb, mint a bibliai idők és Dávid király napjai óta bármikor.
Ez a pillanat fájdalmas, de nem a történet vége. Felülkerekedünk ezeken a kihívásokon, ahogy mindig is tettük. Teljes győzelmet fogunk aratni ellenségeink felett. Nem az a kérdés, hogy így lesz-e, hanem az, hogy mikor.
Imádkozzatok a túszainkért! Imádkozzatok szent katonáinkért az IDF-ben! Imádkozzunk, hogy olyan vezetésünk legyen, hogy minél előbb helyesen, erkölcsösen cselekedjünk, hogy teljes, megsemmisítő győzelmet arassunk ellenségeink felett; hogy megvédjük a világot azzal, hogy azt a helyénvaló üzenetet küldjük, hogy a terror nem kifizetődő!
Ám Jiszráel Cháj!
A szerző
