Singer Leó várpalotai főrabbi (1877, Várpalota – 1944, Auschwitz) cikkét közöljük újra peszach alkalmából, mely éppen száz éve, 1926. április 1-én jelent meg lapunk szellemi elődjénél, a Zsidó Szemlében.
Jöjj Peszach, jövel szabadság ünnepe, bimbókat fakasztó, életre csókoló meleg sugarakkal. Olvaszd le a jeget a bércről, kősziklákról, a jeget a kövekké meredt zsidó szívekről. Csókold végig a téli álmából ébredő földet és öltsd színes pompájába az éledő rétet! Ébreszd fel, csókold fel az alvót, ihlesd meg a bilincseit érző szolgalelkeket, keltsd bennök tudatra a vágyat, zsidó vágyat, fakassz szabadságot múltak keservéből! Hozz életet, megújhodást a zsidó népnek, zsidó földnek. Peszach, zsidó szabadság ünnepe!
A tisztátalan poklok ötvenedik kapujánál állunk, kétezer esztendő gólusz keservével várunk. Szabadságra vágyunk. Szolgák voltak ősapáink, de jajszavuk felhatolt az Égbe és Peszach napsugara leolvasztotta az emberbilincseket. Vagyunk és életre vágyunk, zsidók vagyunk és szabadságot várunk. Nem a világtól várjuk, követeljük az Egek Urától. Mert nekünk a Peszach Micrájim nem a múlt emléke, nem apáink szabadulásának ünnepe csupán, a Peszach Isten ígérete nekünk, a Peszach a mi reménységünk, a Peszach a mi lelkünk élménye! Nem kérünk kegyet földi hatalmaktól, a kegyelem a szolgáknak kenyere, bűnözők alázata. Mi csak Istennek vagyunk a szolgái! Ki szabadságra vágyik, az hisz az Istenben. És mi hisszük szívünkkel-lelkünkkel és mi valljuk zsidó életünknek zsidó munkájával.
Bocsárra ránk az úr a Peszachban az ő lelkét, hogy a zsidó nép ma is higgyen a csodákban és valóra ébredjen. Hirdesd neki, hogy minden, mi van, Istentől vagyon. Az Ő akarata ölt testet Izrael földjével. Az Ő akarata a tavaszi nap sugara. Az Ő lelke fakaszt bimbót a száraz mezítelen ágon, Ő sarjaszt életet a vad pusztaságban. Az Ő lelke – és nem más – éled a megdermedt tagokban. Ő éleszti a holtat, Ő teremt új életet a múltak talajából. Ő bocsátja lelkét az élet fájába. Ő áraszt fényt, tudást, világot a zsidó nép lelkéből dicső Tórájával a sötét világba. Mert szabadságnak vágyát Ő táplálja, bennünk, jogot az életre Ő adott minékünk. Nem zsidó, ki Istent megtagadja, ki népét veszni hagyja, és nem éled a jelen Peszachján a maga tudatára. Kiben nem éled valóra a múltaknak az álma, jövendő munkája.
Jöjj Peszach, tavaszunknak napja. Örvendezzék az Ég és örüljön a föld, öltsön díszt a mező, zengjen dalt a lég. Emelkedjék Jericho pálmaerdejének magas koronája. Libanon hegy csúcsa derüljön mosolyra Sáron rónájának kies mezején. Legyen újra büszke Karmelnek a halma Kidronnak völgyére. Déli szellő fújjon myrrhának hegyére és tömjének halmára. Varázsoljuk e tavaszt a gólusznak lelkébe. Adj tiszta szíved, megújhodott lelket tavasznak láttára a zsidó nép kebelébe, hogy menjen, vigye zsidó tudását, zsidó hitét, zsidó erejét, zsidó lelkesedését a zsidó munkába, a tavaszi munkára.
Tavasz jő csak, a vetés ideje, ó messze-messze még az aratás ünnepe. Ez a Peszach még a góluszban hirdeti a tavaszt. Jöjj, jöjj el, Peszach leószid, igaz szabadság ünnepe, lesonó habóó.
A szerző
