Mit lehet tenni, avagy “kis magyar zsidó sto gyelaty” 2025-ben

A Kol Israel szerkesztőségének állásfoglalása

2025 májusában, közel 600 nappal 2023. október 7-e után azzal szembesülnek a magyar zsidók, hogy az antiszemitizmus soha nem látott méreteket ölt világszerte, az Izraellel, a cionizmussal és a zsidókkal szembeni gyűlölet tetőfokára hágott, és a zsidó állam jó ideje hétfrontos háborút vív. Egyre többen teszik fel a kérdést: mit lehet tenni mindezzel szemben, akár itt, Magyarországon?

Lenin is ezt a kérdést tette fel hírhedt 1901-es pamfletjében: sto gyelaty?, vagyis mi a teendő? Meglátásunk szerint minden felelős magyar zsidónak abból a premisszából kell kiindulnia, hogy nem szeretnénk, hogy megöljenek minket. Ez az alapvetés, bármennyire kínosan magától értetődőnek tűnik, de valójában nagyon sok mindent meghatároz és megmagyaráz. Tehát a fő fókusz nem a „palesztinok jogai”, esetleg „Izrael demokratikus jellegének megőrzése”, vagy akár „Netanjahu/Trump/Orbán korrupciós ügyei”, hanem a nemzeti szuverén Izrael megőrzése az utókor számára, lehetőleg a közvetlen szomszédságában tömeggyilkos terrorszervezet nélkül. (Kelet-)Európát pedig lehetőleg muszlim bevándolástól mentesnek kéne tartani. Minden egyéb ez után jön.

 Innentől két irányba mehet az eszmefuttatás: mit tegyen a többségi társadalom, és mit tegyenek a zsidók? Mivel a Kol Israel zsidó folyóirat, és mi elsősorban a magyar zsidóság megóvását tűztük ki célul, az alábbiakban a második kérdéssel fogunk foglalkozni, természetesen nem vitatva el egyetlen magyar zsidó ember jogát és felelősségét sem az országos közügyek megvitatásában.

 Minden gyógykezelés első lépése a diagnózis, így először vetni kell egy pillantást a magyar zsidóság mai helyzetére. A mai magyar zsidóságban alapvetően két irányzat domináns, melyek együtt sem érik el a magyar zsidóknak a többségét, de talán még a felét sem. Hogy a helyzet még rosszabb legyen, a fenti premisszánkra egyik nagyobb irányzat sem tud semmilyen adekvát válasszal szolgálni. A legtöbb magyar zsidó intézmény – legyen szó ernyőszervezetről, hitközségről, egyesületről, sajtóorgánumról – nem ismeri fel a magyar zsidókra leselkedő veszélyek súlyát, el van foglalva belharcaival, s ilyen értelemben teljességgel alkalmatlan arra, hogy akár csak a közös gondolkodás folyamatában elinduljon, részt vegyen — nem hogy abban, hogy meggyőzze a helyes irányról a magyar zsidókat… 

 Ez így szomorúan és lehangolóan hangzik, de legalább kaptunk egy világos képet a helyzetről. Akkor térjünk vissza a kezdeti kiindulóponthoz: sto gyelaty? Az egyik fő probléma, hogy a magyar zsidóságból sokan még csak gondolkodni sem képesek azokban a fogalmakban, amelyek egy ilyen eszmefuttatáshoz elengedhetetlenek. A világnézeti fogalomtáruk olyanokkal van tele, mint „”liberális demokrácia”, „kisebbségi jogvédelem”, „korrupcióellenesség”, „kicsi állam”, „felzárkózás a Nyugathoz”, „nyitott határok” stb. Azok a fogalmak viszont hiányoznak, mint a „nemzeti identitás”, „szuverenitás”, „önvédelem”, „honvédelem”, „áldozatvállalás”, „jiddiskeit”. A „cionizmusról” pedig a legtöbbeknek egy kávé jut eszébe Tel-Avivban, nem pedig zsidó testvéreik élet-halál harca őseik földjén. Az egyik legelső pont, hogy be kell vezetni ezeket a fogalmat, értelmezni kell őket zsidó szemszögből. Rá kell mutatni, mik a valós veszélyek a magyar zsidóságra és Izraelre, meg kell vitatni ezen veszélyek okait, hatásait, és fel kell térképezni, hogyan lehet ellenük védekezni. Ezek a veszélyek egészen röviden: a muszlim radikalizmus, a woke-anticionista baloldal, a neonáci-fajta szélsőjobboldal, az Izrael-ellenes média- és értelmiségi közeg, és végül a csendes, de hasonlóan halálos asszimiláció.

A védekezéshez pedig szükség van saját fórumokra, akár a személyes, akár pedig az online térben. Aki érzi a felelősségét a fenti kérdésekben, elkezdheti felvetni ezeket a témákat a már létező felületeken – legyen az akár egy online csoport, egy hitközségi fórum, vagy egy olvasói levél egy általa preferált lapban. 

 Ezen kívül nem szabad lebecsülni a valós életben történő találkozókat sem, ahol szintúgy el kell kezdeni beszélni a zsidó nép jövőjéről otthon, baráti társaságban, vagy a zsinagógában. 

 Különösen lényeges a zsidó fiatalság bevonása. Tapasztalatunk szerint a zsidó fiatalokat, főleg október 7-e után, hangsúlyosan érdekli Izrael és aggódnak a zsidóságért. 

 El kell kezdenünk a közös gondolkodást a zsidó nép és Izrael jövőjéről, az építkezésnek pedig velünk kell kezdődnie, mert másra nem számíthatunk. Történelmi időket élünk, és kell, hogy legyenek magyar zsidók, akik válaszolnak a kihívásra.

Budapest, 2025. május 20. (5785. Ijár 22.)

Ádám Ráchel megjegyzése:

„Lassan tíz éve tértünk vissza csaknem harminc dolgos év után Izraelből Magyarországra. És ahogy az izraeliek mondják “Má seroim mikán ló roim misám“, vagyis amit innen látunk, azt nem látjuk onnan.

Nem gondoltuk volna, hogy ekkora a szétesés, az egymásnak feszülés.  

Nekem hiányzik a minden csip-csupságon felül emelkedő összefogás. nagylelkű szeretet és a másképp gondolkodó zsidó testvérem elfogadása.

Az egység hiányzik, ami Izraelben ott volt. Ott volt a házban, ahol éltünk, ott volt az utcán, a buszon, a szupermarketben, a hangversenytermében, a piacon… Az izraeli zsidó emberek segítettek egymásnak. Mi is segítettünk mindenkinek, aki Magyarországról, a világból jött, és természetesen honfitársainknak naponta, amikor csak szükség volt rá. 

Ez nagyon hiányzik itt nekem, nekünk.”