Ungár Béla, a cionista Zsidó Szemle szerkesztője, a Magyar Cionista Szövetség titkára provokatív vitacikket írt az általa szerkesztett lapba éppen száz éve, 1926. február 1-én. Ungár cikkében az asszimiláns neológ sajtót vette kritika alá, és felidézte, hogy az Egyenlőség megszólaltatta az ungvári hitközség elnökét, aki elmondta, hogy “vallásával, és csak vallásában él a zsidóság”. Cikkét így folytatja:
“A sorban egy németországi rabbi következik, aki arra a kérdésre, hogy kötelessége-e egy rabbinak a Palesztina-munka szolgálatába állani, azzal felel, hogy a rabbinak kettős a kötelessége: hogy t. i. német és rabbi legyen. Arról, hogy mennyiben kell zsidónak is lennie, hallgat a rabbi úr. Úgy látszik, ennyiben zsidó. A hallgatásban. Amidőn beszél és cselekszik, már nem az. Nagyszerű pesti rabbi lenne belőle!”
A “vallás vagy nemzet” vitáról így írt ugyanitt: “A zsidóság: vallás. Ezt minden zsidó mondja és ezt soha senki kétségbe nem vonta. A cionizmus nem tanítja, a cionisták nem mondják, hogy a zsidóság nem vallás. Éppen úgy vannak vallásos cionisták és vallástalanok, mint ahogyan vannak vallásos és vallástalan nem-cionisták. A különbség vallás tekintetében ott van, hogy míg a nem-cionisták csak a vallás kötelékét ismerik el, addig a cionisták szerint a vallás csak az egyik, de nem az egyedüli és kizárólagos kötelék, mely a zsidókat egymáshoz fűzi. A mi felfogásunk szerint nem csak hitben, hanem vérben is testvérek vagyunk. Nem mondjuk, hogy a zsidó távolodjon el a vallásától, sőt ellenkezőleg, hirdetjük a tradícióhoz való visszatérést, mégis állítjuk azt is, hogy az a zsidó, aki bár – sajnos – vallásától már eltávolodott, de más kapcsolatot igenis érez testvérei iránt, még mindig több zsidó, mint az a vallástalan, aki semmiféle köteléket nem érez, nem ismer.”
A származási kötelékről ezt írta a szerző: “Lehet szerencse, vagy lehet szerencsétlenség valakire nézve, hová születik, de mindenesetre akaratán kívül álló valami, éppen úgy, mint maga a születés ténye. Felsőbb rendű, természeti akarat állította fel a törvényt, mely szerint senki apját-anyját meg nem választhatja. (…) Mindenesetre a vallástalan cionistát még legalább egy kapocs fűzi a zsidóságához, míg a vallástalan nem-cionistát már egy kapocs sem. A vallástalan cionista visszatérni akar és visszatérőben is van a zsidósághoz, a vallástalan nem-cionista: kitérőben van”. Végül azzal szúrt oda az Egyenlőségnek, hogy az “a már kitértek és a még kitérendők hivatalos lapja”.