Lapunk szellemi elődje, a Zsidó Szemle cionista folyóirat 1926. január 1-i számában Kohn Ottó írt cikket „Cionisták és fajvédők” címmel. Kohn Ottó természetesen azonos volt a későbbi embermentővel és mártírral, Komoly Ottóval. Cikkét mindjárt így nyitja: „Keserű lesz a szánk íze és mintha hideg tőr hatolna oldalunkba, úgy torpanunk meg, valahányszor a parlamenti tudósítások sorai között szemünkbe ötlik egy-egy »liberális« közbeszólás, mely reánk, cionistákra vonatkozik”.
A Kohn-Komoly által felidézett hozzászólást egy meg nem nevezett liberális parlamenti képviselő tette, ám a szó szerinti idézetet a szerző nem adta meg, így nem tudtuk ellenőrizni tartalmát. A bekiabálás nagy vonalakban úgy hangzott, hogy a cionisták és a szélsőjobboldaliak “ugyanazt akarják”. Mindenesetre a cikk így folytatódik: „Sajnos, zsidó képviselő volt e szavak mestere, aki ily módon árulta el, hogy mennyire tájékozatlan e téren és még szomorúbb, hogy akadnak zsidó fülek, melyek e közbeszólás igazságában hisznek!”
Komoly felidézte, hogy a cionista mozgalom nem egyebet kíván, mint az üldöztetett zsidóság számára nemzeti hazát biztosítani, feltámasztani a héber nyelvet, és a zsidó életet megóvni a Szentföldön, Erec Jiszraelben. Azt is tisztázta, hogy a korabeli szélsőjobboldal – a cikk címében is emlegetett fajvédők – valójában ártani akarnak a zsidóknak, így párhuzamot vonni a két nacionalizmus között nem lehet. „Ezek után nem csodálhatjuk, ha a fajvédők nem értik meg a mi munkánkat, ha abból fegyvert igyekeznek kovácsolni a zsidóság ellen, s azt emelik ki belőle, amit ellenünk felhasználhatónak hisznek. De szinte hihetetlen, hogy magukat liberálisoknak nevező, egyébként nagy műveltségű úriemberek nem tudnak arra a színvonalra emelkedni, amelyen állva végre beláthatnák, hogy nem liberalizmus az, ha a pillanatnyi hatás vagy eredmény kedvéért koncul dobják a porondra és hazafiatlansággal vádolják azokat, akik távollétük, szerencsétlenségük következtében és mert teljes lélekkel és mindkét kezükkel az építő munkát végzik, még csak nem is védekezhetnek”.
A cikk tanulsága, hogy akkor is voltak – és ma is vannak – olyan liberális zsidók, akik előbb löknék a cionistákat az ellenfeleik elé, mielőtt szolidaritást vállalnának a zsidó néppel és annak élet-halál küzdelmével. Ein kol chádás táchát hásemes, nincs új a nap alatt – írja a Biblia.
A szerző
