Netanjahu miniszterelnök ma Bat Jamban megállt azon a helyen, ahol iráni rakéták csapódtak be és gyilkoltak meg ártatlan izraeli civileket tegnap este. Az iráni rakétatámadásokban eddig összesen 14 izraeli civil halt meg, köztük négyen arabok.
Netanjahu végigment a törmelékeken, az eltorzult fémlemezeken, a betört üvegeken, a felperzselt falakon, a pusztításon – amelyet egy népirtó rezsim hagyott maga után, amely eltökélte, hogy letörli Izraelt a térképről. Mégis, sok izraeli életét sikerült megmentetni mert az óvóhelyekre menekültek, amelyek kiépítésébe Izrael évtizedeken keresztül fektetett be.
Míg Irán ajatollahjai a föld alatt bujkálnak, mint a patkányok, bunkerekben védve attól a háborútól, amit ők kezdtek el, addig Izrael vezetője, Netanjahu miniszterelnök egyenes derékkal a földfelszínen áll, a népe között sétál, megmutatja arcát a világnak, erősnek mutatkozik a nyílt színen – mégha az iráni fenyegetések folytatódnak és erősödnek is.
Ez az egy kép a romok között álló Netanjahuról mindent elmond, amit tudni kell ennek a háborúnak a természetéről – és arról, hogy ki fogja megnyerni.
Irán tudja, hogy veszít, de nem adja fel. Nyolc éven át vívott háborút Irak ellen…., és addig nem fejezhetjük be ezt a háborút, amíg nem vagyunk biztosak abban, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság soha nem fejleszthet ki atombombát, mert Trump nem lesz örökké amerikai elnök, és nem bízhatunk csak az ő ígéretében, hogy Iránnak nem lesz bombája.
Most érkeznek a jelentések arról, hogy Pakisztán, Kína és Oroszország megpróbálnak több fegyvert és rakétát szállítani Iránnak az Izrael elleni folyamatos támadásokhoz. Szerencsére Izrael zsidó államának teljes légi fölénye van az iráni égbolt felett, precíziós csapásokat mérve megsemmisíti a nukleáris infrastruktúrát, megtizedeli az Iráni Forradalmi Gárda felső vezetését, és üzenetet küld minden ellenségnek: nem félünk több ezer mérföldet repülni, hogy elpusztítsuk a ránk támadó ellenséget, és nem hátrálunk meg. Remélhetőleg fel vagyunk készülve erre az új fejleményre Pakisztán, Kína és Oroszország részéről.
Most pedig egy személyes nézőpontot szeretnék önöknek adni erről a háborúról.
Míg Bat Jam és Haifa környéke tegnap este kapott súlyos csapást, péntek este Tel Aviv nagyobbik részét érte a legnagyobb csapás, egy ember meghalt, és sok épület megrongálódott, beleértve azt az épületet, ahol az IDF-ben szolgáló fiam és a menyem lakik.
A fiam Gázában teljesített szolgálatot. A menyem a közelben a családjánál volt, amikor a rakéta a szomszédságukban földet ért. A család érezte a rakéta becsapódását, de hála Istennek, fizikailag mindannyian biztonságban vannak. Ez a fiatal pár nem csak a háború súlyát viseli azzal, hogy katonaként harcol a harctéren, hanem most már friss házasokrként is, akik egy tűz alatt álló országban próbálnak életet építeni, miközben saját otthonuk megsérült. Csodálatos módon, miközben ablakok törtek be, falak omlottak össze és dolgok estek le, az üveg szombati gyertyáik a helyükön maradtak, egy darabban, nem ütötte vagy törte össze őket a fölöttük leesett tükör…
Tegnap este lementem délre a fiamért. Rendkívüli eltávozást kapott Gázából, hogy hazajöjjön és segítsen a feleségének a megrongálódott lakásuk rendbehozásában. Nem ez volt az első alkalom, hogy odautaztam.
Ez volt a negyedik alkalom, hogy egy aktív rakétaháború alatt egy katonáért mentem a családomból.
Az első 2021 májusában volt, a Falak őre hadművelet idején. A gázai határhoz vezettem, hogy felvegyem az IDF-ben szolgáló unokaöcsémet, hogy részt vehessen a nővére bat micvóján – miközben rakéták záporoztak az égből.
Aztán jött a fiam esküvője 2023. október 15-én – mindössze egy héttel a háború kezdete után. A súlyos rakétatámadás alatt álló Szderotba vezettem, hogy hazahozzam a fiamat a bátyja esküvőjére. Másnap felvettem az akkori barátnőjét, aki most a felesége, a Be’er Seva-i IDF állomáshelyéről.
És most – miközben iráni rakéták repkedtek a fejem fölött – ismét egy rakétatámadásokkal teli éjszakába hajtottam. Mert miközben védve maradunk, amennyire lehet, az élet megy tovább. Az esküvők folytatódnak. Folytatódnak a bat micvók. A szeretet folytatódik. A törődés a megrongálódott otthonnal folytatódik. Még háborúban is.
Igen, ez a háború brutális. Igen, vannak áldozatok. De sokkal rosszabb is lehetett volna. Izrael több ezer halottra számított az iráni rakétatűz első hullámától. De hála a csodálatos légvédelmünknek és az Irán feletti teljes légi fölényünknek –a veszteségeink korlátozottak voltak.
Irán évtizedek óta Izrael megsemmisítésével fenyegetőzik. Most megfizetik az árát. Légierőnk csapást mért nukleáris létesítményeikre, kulcsfontosságú katonai létesítményekre, a rezsim magas rangú tisztviselőire – és még nem végeztünk.
A civileket is támadták. Mi csak a hadseregüket támadjuk.
És miközben gyászolunk minden elvesztett életet, továbbra is céltudatosak, egységesek és eltökéltek maradunk.
Ez a háború csak akkor ér véget, ha három dolog közül valamelyik megtörténik:
– Irán megadja magát és felszámolja nukleáris programját,
– Az iráni nép felkel és megdönti a rezsimet,
– Vagy Izrael befejezi a munkát és teljesen felszámolja Irán nukleáris képességét.
Amelyik előbb bekövetkezik.
Egy dolog azonban már most világos: Irán sokkot kapott. Soha nem számítottak ekkora megtorlásra. Soha nem számítottak arra, hogy totálisan meglepjük őket, hírszerzésünk mélyen behatol, és az égbolt teljes ellenőrzésünk alá kerül, olyannyira, hogy képesek leszünk repülőgépeket tankolni Szíria felett, amely egészen a közelmúltig iráni ellenőrzés alatt állt.
Irán 2023. október 7-én kezdte ezt a háborút, amikor elindították a bábjaikat, hogy lemészárolják a népünket. Azt hitték, hogy meg tudnak minket félemlíteni. Azt hitték, hogy Izrael megtörik. Ehelyett a legrosszabb rémálmukat váltották ki: egy egységes zsidó népet Netanjahu miniszterelnök és egy olyan kormány vezetésével, amely hajlandó megtenni, amit meg kell tenni.
Izrael azt teszi, amit a világon még egyetlen más ország sem tett meg – három ellenséges nemzet nukleáris katonai létesítményeit semmisíti meg, elsőként és határozottan csap le. Senki más nem merte volna megtenni. Senki más nem lenne rá képes. De Izrael képes rá – és meg is kell tennie.
És miközben gyászolunk minden elvesztett életet – eddig 14-et vettek el iráni rakéták, köztük olyan épületekben, mint amilyenben a saját fiam és menyem lakik –, tudjuk, hogy ezt a háborút meg kell vívnunk, és meg is fogjuk nyerni.
Izrael erős. Vezetésünk határozott. És a Hásémba vetett hitünk rendíthetetlen.
Meg fogjuk dönteni ezt a gonosz teheráni rezsimet.
Véget vetünk a nukleáris fenyegetésüknek.
És békét és szabadságot hozunk – nemcsak Izraelnek, hanem a régiónak és a világnak is.
Am Jiszráél Hai!!!
A szerző
