Mindannyian tudjuk, hogy az USA mindig is szerepet játszott Izrael háborúiban; diplomáciai, katonai vagy mindkét téren. Nem kérdéses.
Az én kérdésem az, hogy ebben a kritikus pillanatban miért nem hajlandóak hagyni, hogy Izrael befejezze a munkát – egy olyan munkát, amely valóban hosszú távú biztonságot biztosítana, nem pedig csak egy újabb átmeneti szünetet.
Az iráni iszlám rezsim katonai vezetésének likvidálásáról, a Forradalmi Gárda felszámolásáról és az izraeli városok ellen irányuló rakéták hatalmas készleteinek megsemmisítéséről beszélünk. Ez nem bosszú – ez megelőző önvédelem. Miért kényszerítjük tehát Izraelt arra, hogy megtorpanjon, mielőtt semlegesítene egy egzisztenciális fenyegetést?
Mert ha most nem tesszük meg, 5-10 év múlva – vagy hamarabb – ismét itt fogunk tartani, és újabb rakétahullámmal, halállal és globális kéztördeléssel kell szembenéznünk. Csakhogy legközelebb talán nem leszünk ilyen szerencsések. Legközelebb talán a Vaskupola mellétalál. A Hezbollah talán teljes erejével csatlakozik. Tel-Aviv talán leég.
Azt hiszem, mindannyian tudjuk a választ. Irán kétségbeesésében odáig fokozta a helyzetet, hogy közvetlenül amerikai támaszpontokat támadott.
Egyik pillanatról a másikra ez már nem csak Izrael háborúja – most már amerikaiak bőrére is megy a játék. És az USA behúzta a féket, ahelyett, hogy erővel válaszolt volna, ahelyett, hogy szilárdan kiállt volna szövetségese mellett és megbüntette volna a latorállamot.
A rövid távú deeszkalációt választotta a hosszú távú megoldással szemben. Az optikát választotta a stratégiával szemben. És ezzel üzent nem csak Teheránnak, hanem minden népirtó rezsimnek, amely odafigyel: ha elég keményen nyomulnak, a Nyugat beadja a derekát. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy kiszolgáltatja a legközelebbi szövetségesét.
Izraelnek nincs szüksége engedélyre a túléléshez, de hasznára lenne a valódi támogatás. Nem csak akkor, amikor záporoznak a rakéták, hanem akkor is, amikor mód volna tenni azért, hogy soha többé ne záporozzanak.
(A szerkesztő megjegyzése: soha senkinek nem lesznek teljesen azonosak az érdekei a világ egyetlen zsidó államéval. Szóval egyedül vagyunk – a Mindenható kegyelmére bízva.)
A szerző
