Shraga Simmons rabbi írásának fordítása az aish.com-ról
A fordításhoz a Magyar zsidó lexikon szócikkét használtuk
Először is értsük meg, mit jelent maga a „Bár (vagy Bat) Micvó” kifejezés. A szó szerinti fordítása: „a parancsolat fia (lánya)” – vagyis az a fiatal, aki eléri ezt a kort, felelőssé válik a Tóra parancsolatainak (micváinak) megtartásáért.
A parancsolatok célja, hogy életünket arra összpontosítsuk, ami valóban fontos: a családra, a közösségre és az Istennel való kapcsolatra.
Bár általában úgy mondjuk, hogy valakinek bár micvója „van”, technikailag ez nem pontos. A „bár micvó” ugyanis egy státuszt jelent – ugyanúgy, mint amikor valaki diák vagy szülő, ami szintén egy állapot.
Egy zsidó fiú automatikusan bár micvóvá válik, amikor betölti a 13. életévét, a lány pedig 12 évesen. (Általában a lányok hamarabb érnek, mint a fiúk.)
Mélyebb szinten, ahogy a testük nő és változik, úgy a lelkük is növekszik és változik. A kabbalisztikus hagyomány szerint az ember szellemi lénye több lélekszintből áll. A bár/bát micva idején egy új lélekszint – a „nesama” – válik tudatossá. Ez az az időszak, amikor a morális érzékenység és tudatosság teljesen kifejlődik, lehetővé téve a fiatal számára, hogy felelősséget vállaljon tetteiért.
Az ember cselekedetei ettől az életszakasztól kezdve egy másik okból is nagyobb jelentőséggel bírnak: a Talmud szerint az a micva, amelyet azért hajtunk végre, mert parancsolatként kaptuk, nagyobb értékű, mint az, amelyet önkéntesen teljesítünk. Ennek oka, hogy az ember természeténél fogva vonakodik a kötelezettségek teljesítésétől. E vonakodás legyőzése az érettség jele, és éppen ezt ünnepli a bár/bát micvó – az eljutást a kötelezettségek szakaszába.
Zsinagógai esemény
Szombaton (és más ünnepnapokon) a Tórát – a Mózes öt könyvét tartalmazó tekercset – nyilvánosan felolvassák. A Tóra 54 szakaszra van osztva egy éves ciklus szerint, így minden héten egy szakaszt olvasnak fel a zsinagógában.
A hetiszakasz további hét részre oszlik. A szombat délelőtti istentisztelet során embereket hívnak fel, és az a megtiszteltetés éri őket, hogy elmondhatják a különleges áldásokat az adott rész felolvasása előtt és után.
A Tórát a Tóraszekrényből veszik ki, majd a bimára, a megemelt olvasóemelvényre viszik, ahonnan a felolvasás történik. Amíg a Tórát viszik, mindenki tiszteletből feláll.
Köznyelven, amikor valaki azt mondja: „bár micvóm volt”, ez azt jelenti, hogy a zsinagógában alijája volt, vagyis felhívták a Tórához. Az „alija” szó jelentése: „felmenni” a bimára.
A Tóra-tekercset istenfélő írnok kézzel, kivételes figyelemmel írja. Számos szabály biztosítja, hogy a Tóra tökéletes pontossággal készüljön, így megőrizve a megszakítatlan hagyományt egészen a Sínai-hegyig.
A 13. születésnapját követő szombaton a fiút felhívják a Tórához. Ez a számítás a zsidó naptár szerint történik. Amikor elmondja az utolsó áldást, egyes zsinagógákban szokás, hogy jókedvűen cukorkákkal dobálják meg a fiút.
Ezen a ponton a szokás szerint az apa a következő áldást mondja
Báruch Átá Ádonáj Elohljnu Melech Há’Olám
sepitárani me’ánso se’lá’ze
(Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki az érette viselt felelősség alól feloldott.)
Ezt követően a bár micvó fiú felolvas egy részt a bibliai próféták könyveiből, amelyet háftárának neveznek. Körülbelül 2000 évvel ezelőtt, üldöztetések idején a zsidóknak megtiltották a Tóra felolvasását, ezért bevezették a prófétákból való olvasást, amely az adott heti tórai szakasz témájához kapcsolódik. A háftárát hagyományos dallammal olvassák.
Az istentisztelet után a közösség általában közösen részt vesz a kidduson, egy kisebb étkezésen, amely egy bor felett mondott áldással kezdődik.
A fogadás
A bár/bát micvó ünneplésének egyik népszerű része a fogadás. Ideális esetben ezt azon a napon tartják, amikor a fiú betölti a 13., a lány pedig a 12. életévét. Ha szükséges, az ünneplést későbbre is lehet halasztani.
A bár micvó ünnepségeken különböző szokások vannak. Helyes, ha a fiatal ilyenkor néhány gondolatot mond a Tóráról – ez az úgynevezett bár micvó-beszéd. A beszéd általában a heti szakaszból merít gondolatokat, és hangsúlyozza a fiatal elköteleződését a zsidó értékek mellett.
És mi a helyzet a Titanic-tematikájú partival hollywoodi látványelemekkel? Fontos, hogy az ünneplés ne váljon annyira hivalkodóvá, hogy a lelki jelentőség háttérbe szoruljon. Az új felnőttnek meg kell értenie, hogy ez az ünnep az érettség és a felelősségvállalás kifejezése – olyan üzenet, amely végigkíséri egész életében.
Az ajándék
És mi a helyzet az elmaradhatatlan bár micvó-ajándékkal? Régen a leggyakoribb választás egy töltőtoll volt, később egy walkman, vagy egy iPod.
Ezek mind rendben vannak, de léteznek sokkal jelentőségteljesebb ajándékok egy bár vagy bát micvóra. Mivel ez az esemény azt ünnepli, hogy a fiatal kötelezetté válik a micvák teljesítésére, a legmegfelelőbb ajándék természetesen olyan, amely a zsidó hagyomány mélyebb megértését segíti a micvák jobb telejsítését segíti elő.
Ezt szem előtt tartva, az én kedvenc ajándékötletem a cedaka-persely. Minden zsidó otthonában kellene lennie egy cedaka-perselynek, ahová rendszeresen aprópénzt lehet bedobni. Az összeg aztán felajánlható egy zsidó iskola vagy intézmény támogatására – akár a saját városodban, akár Izraelben (minden zsidó „otthonában”). Gyönyörű cedaka-perselyek készülnek fából és ezüstből is. Ajándékozhatsz egy Tóra-fordítást minden oldalon kommentárral, egy szép könyvet, amely áttekintést ad a zsidó ünnepekről, vagy egy könyvet a zsidó történelemről. (…) Ha minden más ötlet kudarcot vall, mindig lehet pénzt adni. Szép szokás 18 dollárt (vagy annak többszörösét) adni, mivel a 18 héber számértéke a „Cháj”, ami azt jelenti: „Élet.”
A tfillin
Amikor egy fiú eléri a 13 éves kort, kötelezetté válik, hogy minden nap tfillint viseljen (kivéve szombaton és ünnepnapokon).
A tefillin két négyzet alakú, fekete bőr doboz, amelyekben Tóravers-kéziratok találhatók. Minden dobozhoz fekete bőrszíjak csatlakoznak. Az egyik dobozt a felkarra, a másikat a homlok elé helyezik.
A két doboz az Istennek való szolgálat két módját szimbolizálja: a gondolatot (fej) és a cselekvést (kar). A kar-tfillin egy pergament tart egy rekeszben, míg a fej-tefillin négy pergament, mindegyik a saját rekeszében. Ez azt jelzi, hogy Isten szolgálatában a két erőnek összhangban kell működnie: teljes elmével kell megértenünk a teljes perspektívát, majd egyértelmű céllal kell cselekednünk.
A tfillin dobozaiban található pergamentekercsek négy Tóraszakaszt tartalmaznak, amelyek Isten egységéről, a parancsolatok megtartásának kötelezettségéről és a zsidóság utódoknak való átadása felelősségéről szólnak.
Ha igazán nagylelkű akarsz lenni, a tfillin csodálatos ajándék egy bár micvó fiúnak. Egy pár tfillin birtoklása (és viselése) fontos része a zsidó identitásnak. Mivel azonban drágák (kb. 400 dollár), nem minden bár micvó fiúnak van saját párja. Fontos, hogy kóser tfillint adjunk.
Az első bár micvó
Most jöjjön egy zsidó kvízkérdés: Ki volt az első, aki bár micvót ünnepelt?
Valójában három választ is javasolhatunk:
1. Ábrahám – Az első, aki elkezdte betartani egyes micvákat, „az első zsidó”, Ábrahám volt. Azonban ő már 13 évesnél idősebb volt, amikor elkezdte, így…
2. Izsák – Ő volt az első, aki zsidó volt a 13. életévének betöltésekor. A Tóra így ír: „És Ábrahám nagy lakomát rendezett azon a napon” (1Mózes 21:8), amit a Midrás úgy magyaráz, hogy ez Izsák bár micvóvá válásának ünneplése volt.
3. Sínai-hegy – Csak amikor a Tóra átadásra került a Sínai-hegyen, váltak a zsidók valóban kötelezetté a micvák megtartására. Ezért a sínai esemény valójában a teljes zsidó nép tömeges bár/bát micvója volt.
Mi jön ezután?
Sokan tévesen azt gondolják, hogy a zsidó vallási gyakorlat csak a zsinagógára vagy alkalmi otthoni ünneplésekre korlátozódik. Az igazság az, hogy a Tóra és a micvák minden pillanatunkat átszövik: meghatározzák az üzleti etika normáit, a helyes beszédet, a szülők tiszteletét, az étkezési szokásokat, sőt még azt is, hogyan kell gondoskodni a háziállatokról.
Ezeket a törvényeket Torat Haimnak nevezzük, ami szó szerint „az élet törvényét” jelent. A Tóra a végső „használati útmutató” ahhoz, hogy életünkből a lehető legtöbbet hozzuk ki, mind öröm, mind lehetőség szempontjából.
A Tóra alapot nyújt az élet legfontosabb kérdéseihez: Hogyan élhetek értelmes életet? Hogyan építhetek sikeres kapcsolatokat, hogyan járhatok el becsületesen az üzletben, és hogyan teljesíthetem ki a személyes potenciálomat? Hogyan tehetek igazán valamit a világban?
A Tóra tanulmányozása a hit racionális alapjának kiépítésére helyezi a hangsúlyt: a gondolkodás aktivizálására, az értelmi képességek serkentésére kérdezés és vita révén, és ezáltal a lélek táplálására. Nem támogatja a vakon ugrást a hitbe, a „minden vagy semmi” döntéseket, vagy a világtól való elzárkózást.
Minden zsidó célja nem csupán a Tóra tanulmányozása, hanem az, hogy „élő Tórává” váljon, aki megtestesíti a magas eszményeket: „szeresd felebarátodat”, „béke a földön”, „igazságosság mindenki számára”, „tanulás mindenkinek”, „minden embert egyenlőnek teremtettek”, „az egyén méltósága” és „az élet értéke”. Ezek a fogalmak mind a Tórából erednek, és meghatározták az emberiség erkölcsi alapját.
A zsidó életben a bár/bát micvó nem a zsidó oktatás csúcspontját jelenti, hanem inkább egy lépcsőfokot a mélyebb és érettebb kapcsolat felé a zsidó tanulmánnyal.
Ezt a következő gondolat szemlélteti: Ha még egyetlen betű hiányzik is egy Tóra-tekercsből, az érvénytelennek számít. A hagyomány szerint minden zsidó egy betűnek felel meg a Tórában. Ez azt tanítja, hogy mindannyiunknak meghatározó szerepe van a zsidó nép jövőjében.
A bár/bát micvó azt jelenti, hogy tanulttá válunk, és tudásunkon és ismereteinken keresztül erősítjük zsidó büszkeségünket. Azt jelenti, hogy lépésről lépésre fejlődünk zsidóként. Azt jelenti, hogy kiállunk Izraelért és tiszteletben tartunk minden zsidót. Azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk a világért, a Tórát útmutatónknak használva, mert ez a zsidó nép küldetése. És mindenekelőtt azt jelenti, hogy szeretünk zsidónak lenni!
E célok elérésében kívánunk sikert a bár/bát micvónak, és ennek az útnak a kezdetét ünnepeljük ezen az örömteli alkalmon.
Mazel tov!
A szerző
