A múlt héten Rahm Emanuel – aki az Obama-kormány kabinetfőnöke volt, és akiről széles körben azt pletykálják, hogy 2028-ban demokrata jelöltként indulni fog a választásokon – Tel-Avivba utazott, hogy szigorú üzenetet közvetítsen az izraeli közvéleménynek: ha Izrael továbbra is szövetségesként szeretné megtartani Amerikát, akkor változnia kell.
„Kétségtelen, hogy a szövetség válaszúthoz érkezett. Nem maradhat fenn és nem élhet túl úgy, ahogy eddig volt” – mondta. „Ahhoz, hogy kapcsolataink erősségét megőrizzük, jelentős változásokra és új irányra van szükségünk” – mondta az egyetemen tartott beszédében.
Az egyébként zsidó Emanuel szerint a probléma az, hogy Benjamin Netanjahu miniszterelnök vezetése alatt Izrael „a modernkori Spártává” vált – egy militarista, terjeszkedő állammá, amely nem lát más alternatívát, mint a palesztinok lábbal tiprását. Egy ilyen ország nem érdemli meg azt a „feltétel nélküli támogatást”, amelyet Emanuel szerint az USA-tól kapott, ami geopolitikai szempontból olyan, mintha vodkát adnánk egy alkoholistának.
„A feltétel nélküli támogatás lehetővé tette számotokra, hogy megtagadjátok az élelmiszer- és orvosi segítséget a gázai ártatlan palesztinoktól, ami miatt a világ arra a következtetésre jutott, hogy az izraeliek nemcsak meg akarják ölni a palesztinokat, hanem teljesen közömbösek a haláluk, a pusztulásuk és a szenvedésük iránt is” – írta.
Ehelyett – mondta – az Egyesült Államoknak arra kell ösztönöznie Izraelt, hogy jobb változata legyen önmagának. Ez azt jelenti, hogy szankciókat kell kiszabni azokra az izraeli politikai és üzleti vezetőkre, akik lehetővé teszik a palesztinok elleni terrorizmust a megszállt Ciszjordániában, meg kell szüntetni az Egyesült Államok Izraelnek nyújtott katonai támogatását, és el kell indítani egy új keretrendszert a palesztinokkal folytatandó béketárgyalásokra, amely más arab országok támogatására épül.
A vox.com kommentárja:
„Senki sem gondolja, hogy ez a beszéd megváltoztatná az amerikai politikát. Rahm Emanuel egyáltalán nem Donald Trump elnök nevében szólal fel. A beszédet inkább a Demokrata Párt belső politikai viszonyainak fényében kell értelmezni.
Bár Barack Obama és Joe Biden is többször összetűzésbe került Netanjahuval, mindketten igyekeztek ezeket a nézeteltéréseket többnyire négyszemközt tartani, és az izraeli visszaéléseket szankcionáló nyilvános lépéseiket viszonylag csendben tették meg. Még akkor is, amikor több kormányzat is palesztin állam létrehozását szorgalmazta és ellenezte az új telepek építését Ciszjordániában, az izraeli vezetők szankcionálása és a katonai segélyek megvonása teljesen kizárt volt – ilyesmit csak egy olyan baloldali személyiség merne javasolni, mint Bernie Sanders szenátor.
Az, hogy egy olyan zsidó demokratának, mint Emanuel, ma már komfortos az egykor marginalizált retorika és politika, azt jelzi, hogy a régi, Izrael-párti konszenzus a demokraták körében végérvényesen megszűnt. Ami 2028-ban és azután következik, az nagyon más lesz – és Izrael számára sokkal nehezebb –, mint ami eddig volt.”
Lev Stesin Facebook-posztjának fordítása:
„Sólem Áléchem örök. Sajnos. Vicces módon, de sajnos az.
Rahm Emanuel izraeli látogatása egy klasszikus Sólem Áléchem-történet. Itt van nekünk a főhős, aki a „Jehupécből”, egy nagyvárosból érkezik, és egy aprócska stetlbe, „Kasrilovkába” utazik (az Egyesült Államok, illetve Izrael), hogy megmondja elmaradott, makacs és műveletlen távoli rokonainak: hagyják abba ezt a marhaságot, mert a viselkedésük kényelmetlenné teszi az ő városi emberként élt életét.
A főhős nagymenő „machernek” képzeli magát.
De nem veszi észre, hogy mindössze két nap választja el a pogromtól.
A jó irodalom nem hal meg, mert a témái soha nem tűnnek el.”
A szerző
